Itt az új nyugati őrület: Jönnek a klímalezárások! (Vukics Ferenc jegyzete)

Vén épület már a világ, Le, alacsonyra sűlyedett. Ha egyenest jársz: beütöd A gerendában fejedet. Hajolj meg, ha a fejtörő Gerenda ellenedre van... Én inkább betöröm fejem, Semhogy meghajtsam derekam!

Petőfi Sándor: S. K. emlékkönyvébe

Még a múlt évezredben lettem elkötelezett „természetvédő”. Parasztgyerekként nem is tehettem mást. Akkoriban mindenki kinevetett minket egyes aggodalmaink miatt, most pedig azt látjuk, hogy azok a társadalmi csoportok, amelyek akkor ellehetetlenítették minden törekvésünket, most „már jobban tudják” a fenntartható világ reguláját, és biztosan állítják, hogy csak az ő módszereikkel „menthető meg a bolygó”.

Természetesen ők a „betonrengetegeikből” szeretnék a világot megváltani. Soha sem volt valódi kapcsolatuk a természettel, nem értették meg a természettel való együttműködés lényegét, és a tapasztalás, a következetes munka helyett továbbra is „forradalmi”, átgondolatlan „kampányaikban” látják az egyedül üdvözítő utat. Ők nem hiszik azt, amit mi vidéken megtapasztaltunk: az „értő” ember és az emberi tevékenység növelheti a biodiverzitást és nem csak pusztulást hozhat a Föld számára.

Azok a nagy vállalatok, amelyek lényegében annak köszönhetik vagyonukat és hatalmukat, hogy kifosztották a bolygót és az embereket, tönkretették a környezetünket, most tele szájjal, elképesztő öntudattal megállapítják, hogy gyermekeink „klímagyilkosok”, a városok határában álló szeméthegyekről „mi tehetünk”, és úgy lepisszegnek bennünket, amikor arról beszélünk, hogy a mi gyermekkorunkban nem volt otthon szemét. Lehet a hajunk zöld, összeházasodhatunk egy fakanállal, lelkesedhetünk „világmegváltó emberekért”,

de néhány kérdést nem tehetünk fel: Hogy is kerültek a termelőeszközök a gazdagok és a hatalmasok kezébe, és miért birtokol hatvan ember akkora vagyont, mint ötmilliárd másik.

A társadalmi problémák ügyes átcsatornázásának vagyunk tanúi. A „szociális kreditrendszer” felé törekvő világunkban a hatalmasok nem akarják „szétosztani” a vagyonukat, csak ellenőrizni akarják a többi ember cselekedeteit, közben pedig saját kiválasztottságuk, „genetikai felsőbbrendűségük eszméjét” terjesztik világszerte.

A Wall Street Journal blogja nyáron hozta le, hogy Firenzében a jelenleg tehetős családok azoknak a leszármazottai, akik 600 évvel ezelőtt is gazdagok voltak. Kutatók 1427-es adózási adatokat hasonlítottak össze 2011-essel. A rokonságot az azonos vezetéknevek alapján azonosították – ezt a nagyon jellegzetes és regionális olasz vezetéknevek tették lehetővé.

A kutatók szerint a 15. századbeli felmenők foglalkozása, bevétele és vagyona alapján megjósolható a ma élő leszármazottak foglalkozása, bevétele és vagyona. A jelenlegi adófizetők közül a legjobban keresők ősei már hat évszázaddal ezelőtt is a társadalmi-gazdasági ranglétra tetején voltak!

Az olasz kutatók szerint a firenzei adatok erőteljes bizonyítékok arra, hogy a társadalmi-gazdasági státusz hihetetlenül tartós, a társadalmi osztályok között nem olyan nagy az átvándorlás, mint azt gondoltuk eddig.

A szupergazdagok egy öntudatos középosztály nélküli világról „álmodnak”, ahol a lakosság döntő többsége olyan nagy „versenyhátrányban van velük szemben”, hogy soha nem fogják „veszélyeztetni” a hatalmukat.

David Maddison szerint a nyugati baloldal nagy dobása még hátravan: a középosztályt rá kell venni, hogy az egyenlőség nevében fogadja el a rosszabb életet.

Maddison úgy gondolja, hogy Joe Biden elnök egész gazdasági programja az önjelölt magasabb igazságosságban gyökerező gazdasági középszerűség gondolata köré épül.

Korábban már többször rámutattam, hogy a „szuperzöldek” is a „woke” irányzatok közé tartoznak.

Így ír erről Bíró Béla:

„Az angol woke terminus jelentése a 'felébredt', 'megvilágosodott'. A megvilágosodottak abban a mély meggyőződésben élnek, hogy a 'föld elátkozottjai': a nők, a sötétbőrűek, a melegek, az idegenek, a másként gondolkodók voltaképpen az aljas fehér ember (lényegében a fehér férfi) áldozatai. A liberális, tehát hatalmában korlátozott államot manapság nem a személyi kultuszra épülő diktatúrák, hanem két olyan ellenség fenyegeti, melyre a korábbi generáció csak lázálmaiban gondolhatott.

A Wokeness (azaz a megvilágosodás) alapjában véve az NKVD nélküli sztálinizmus és a vörös brigádok nélküli maoizmus posztmodern változata. Célja a fehér ember uralmának felszámolása.”

Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezetője "The Great Narrative" című könyvében ugyanezt mondja: le kellene mondanunk az olyan gazdasági mérőszámokról, mint a bruttó hazai termék (GDP), "a legfontosabb dolgok javára: az éghajlatvédelem, a fenntarthatóság, a befogadás, a globális együttműködés, az egészség és a jólét". Sőt, mondja Schwab, "még az is lehet, hogy rájövünk, hogy egy ilyen forgatókönyvvel egészen boldogan tudunk élni!". A végcél az lesz, hogy "az egyenlőtlenségnek és az azt alátámasztó igazságtalanságnak" véget vessenek a "szociális segélyek egyetemes biztosításának" rögzítésével, amihez a kormányoknak "át kell írniuk a játékszabályok egy részét, és tartósan növelniük kell szerepüket".

A politikai baloldal tagjai folyamatosan azt kérik a polgároktól, hogy gondolják újra a jólétre vonatkozó nézeteiket. Jeruzsálem Demsas a The Atlantic című lapban arra szólítja fel az amerikaiakat, hogy gondolják át, érdemes-e a lakástulajdonlásra törekedni, és kifejti: "Azzal, hogy egyre több embert kényszerítünk a lakástulajdonlásra, valójában aláássuk azt a képességünket, hogy javítsuk a lakhatási eredményeket mindenki számára". Sőt, ahelyett, hogy mindenki házvásárlásra törekedne, és néhányan sikerrel járnának, Demsas inkább "a minőségi bérlakások állami beruházását", valamint kormányzati "bérletstabilizációs politikát" sürget.

És ezzel a rövid kitérővel meg is érkeztünk az új nyugati őrülethez, az ENSZ, WEF „15 perces város” elképzeléséhez és a klímazárlatok kérdéséhez.

A tervek megalkotónak a „Föld zavarainak kiküszöbölésére” megoldást a világjárvány (tényleg ezt mondják) adta. Az „új zöld napirend” a bezártság illiberális napjaiból merít ihletet. A kedves olvasó, gondolom, már régóta kitalálta az okokat, hogy miért: meg kell menteni a bolygót.

ENSZ és a WEF meglátása szerint törődnek velünk és azt akarják, hogy kevesebbet vezessünk. A WEF saját szavaival élve – a városok átrendeződése abszolút az éghajlatváltozásról szól. Szerintük az összes szükséglet gyalogos, kerékpáros vagy közlekedési távolságon belüli kielégítése most hirtelen élet-halál kérdéssé vált.

Ennek érdekében a Munkáspárt, a Liberális Demokraták és a Zöld Párt által irányított Oxfordshire megyei tanács hat "15 perces" kerületre akarja osztani Oxford városát. Ezekben a körzetekben a legtöbb háztartási cikk negyedórás sétával vagy kerékpározással elérhető lesz, így a lakosoknak nem lesz szükségük autóra.

A felszínen ezek a 15 perces városrészek kellemesnek és kényelmesnek tűnhetnek, de a tanács az autóhasználat és a forgalmi torlódások csökkentését is tervezi azáltal, hogy szigorú szabályokat állít fel az autóval való közlekedésre vonatkozóan. A lakosoknak regisztrálniuk kell majd autójukat a tanácsnál, és azokat folyamatosan nyomon követik. Itt a szociális kreditrendszer az autóval kezdődik.

Az új javaslatok szerint, ha Oxford 150 000 lakosa közül bárki, aki a kijelölt körzetén kívül évente több mint 100 napot vezet, 70 font bírságot kaphat.

A kerületek elhagyásához engedélyre van szükség, amit a tanács hagy jóvá azok számára, aki „megfelelő mértékben együttműködőek).

A 15 perces város koncepciója a "C40" révén született meg.

A ma Sadiq Khan, London polgármestere által elnökölt C40 "a világ közel 100 vezető városának polgármestereiből álló hálózatnak" nevezi magát, amely együttműködik az éghajlati válsággal való szembenézéshez szükséges sürgős intézkedések meghozatalában.

Kicsit nevetségesen hangzik, hogy "az éghajlatért" zárlatot javasolnak, de hallgassuk meg a BBC-t (Szörnyen keményen dolgoznak azon, hogy meggyőzzenek minket – nyilvánvalóan azt gondolják, hogy a választók nem akarják ezt.)

A "15 perces várost" összekötik a kovidlezárások mókájával, és úgy állítják be a dolgot, mintha teljesen normális lenne, hogy a kormány dönti el, kik a barátaid.

A BBC „Hogyan változtatják meg a "15 perces városok" a szocializációnkat?” c. cikkében így írnak az új ötletük eredetéről:

„Ráadásul a párizsi lezárások nagyszerű közösségi pillanatok voltak, ahol mindannyian barátokat szereztünk. Ki gondolta volna, hogy milyen jó móka lesz, ha egyszer azt mondják majd, hogy nem mehetsz messzire? Fraioli számára a március 17-én kezdődött két hónapos lezárás – amely a lakhelye 1 km-es körzetére korlátozta – így végre árnyaltabb és gazdagabb képet kapjon a környékéről. 'Rájöttem, hogy Párizsban is lehet úgy érezni, mintha egy kis faluban lennénk' – mondja. 'Megismerni a szomszédokat, jó kapcsolatot ápolni a boltosokkal, előnyben részesíteni a helyi kézműveseket és boltokat a nagy szupermarketekkel szemben. Még egy polgári mozgalomhoz is csatlakoztam, ahol az emberek élelmiszerkosarakat készítenek a hajléktalanoknak. Azt hittem, nehezen fogom megélni a bezártságot, de tökéletesen otthon voltam, egy csendes helyen'."

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de a "szomszédok megismerése" nem volt része a „lockdownnak”.

A 15 perces város nemcsak Oxfordban a jövő programja, hanem felbukkan Brisbane-ben, Melbourne-ben, Barcelonában, Párizsban, Portlandben és Buenos Airesben is. Mindenhol ott van. Az oxfordi városi tanács egyszerűen csak gyorsabban halad, mint a többiek. Oxfordshire megyei tanács 2024-ben kezdi a klímazárlattal kapcsolatos "kísérletet".

Canterbury valami kísértetiesen hasonlót tervez – a várost öt különböző körzetre osztja fel, és a sofőrök nem tudnak átkelni a zónák között anélkül, hogy megbírságolnák őket. A városok régi rácsrendszere rövidebb távolságokat és több választási lehetőséget biztosított. Az új rendszer csak több akadályt és kevesebb szabadságot kínál.

Mielőtt a bolygó megmentése érdekében fognánk a lakáskulcsot és jól bezárkózva elhajítanánk, egy pillanatra térjünk vissza Bíró Béla soraihoz:

A posztmodernben a hagyományos értékek „a történelem szemétdombjára” kerülnek. Igazság nincs, csak igazságok vannak. Minden eddigi olvasatot, értelmezést meg kell kérdőjelezni (azaz „dekonstruálni” kell), hogy újra lehessen értelmezni. A tudás itt puszta elméleti konstrukció, melyet a hatalmasok arra találtak ki, hogy a társadalom elesettjeit szolgaságba taszítsák. Még a matematikai is gyanús. A fehér ember szolgálatában áll. Az amerikai Oregon államban egy 82 oldalas, pedagógusoknak szánt brosúrát szerkesztettek azzal a céllal, hogy a matematikában rejlő rasszizmust leépítsék. A matematikában sincs helyes eredmény, csak lehetséges eredmények vannak. Goodthink és a Newspeak (azaz az épp érvényes gondolat és az orwelli újbeszél) érvényesítéséhez semmi szükség immár Gestapóra, vagy gulágokra. Maga a társadalom, egészen pontosan egy „értelmezésfelügyeleti” kaszt gondoskodik róla, hogy a hasznos értelmezés mindenkihez eljuthasson. Ez az elit rendelkezik a kultúra „termelőeszközeivel”: az egyetemekkel, a médiával, az alapítványokkal, az iskolákkal, a művészetekkel. Végső célja a Marxtól és Lenintől kölcsönzött elgondolások tényleges „életbe ültetése”. Josef Joffe nincs egyedül ezekkel az eszmékkel, a megoldást a közgazdász Philippe Agion filozófus, Macron elnök egyik főtanácsadója is a kapitalizmus „kreatív szétverésében” („kreative Zerstörung”) látja. Célja egyfajta „emberarcú kapitalizmus” megteremtése. Jól emlékszünk még rá: az „emberarcú szocializmus” eszméjének meghirdetése is a szocializmus végnapjait vetítette előre.

Valljuk be őszintén, a mai kapitalizmusért sem lenne kár.

A Bloomberg adatai szerint a globális vagyon 530 billió (ezer milliárd) USD, amiből kerekítve 90 000 USD, azaz körülbelül 35 millió forint jutna minden 15 év feletti személynek (tegyük fel, hogy a fiatalabbakról a családjuk gondoskodik). A legtöbb feltételezés szerint elég gyorsan visszarendeződne a globális vagyon a mostanihoz hasonló megoszlásba. Erre utal az alábbi idézet is:

“Ha a világ minden pénzét összegyűjtenénk és kiosztanánk az emberek milliárdjai között, viszonylag rövid időn belül a gazdagok újra gazdagok, a szegények ismét szegények lennének.” – Kurt Tepperwein

Paul Waldman a The Washington Postban azt állította, hogy Biden "gazdaságpolitikai forradalmat" indított el, amelynek gyökere az "egyenlőtlenség" elleni küzdelem.

Ehhez "aktívabb kormányzati beavatkozásra lenne szükség a gazdaságba". Waldman szerint mindannyian meg fogjuk szeretni ezt a beavatkozást, mert egy magasabb morális érték nevében történik majd: az egyenlőség nevében.

Ez a szemlélet nem a jogok egyenlőségét, hanem az eredmények egyenlőségét; nem az értékek egyenlőségét, hanem az erőforrások egyenlőségét jelenti.

A probléma ezzel a filozófiával az, hogy elveszi az ösztönzést mindattól, ami jólétet teremt: a munkától, a kreativitástól, a takarékosságtól, a felelősségtől, az együttműködéstől. A „woke-világ” a „bolygó megmentése közben” meg akarja szüntetni az emberi műveltség minden korábbi ösztöntő erejét.

Ezeknek az ösztönzéseknek a megszüntetése azonban majd csak még több nyomorúságot fog elhozni mindenki számára.

Az oxfordiaknak is be kell látni. A börtön, az börtön.

A Természet megbolygatott egyensúlyát pedig a város azért nem tudja helyreállítani, mert éppen az ő léte a probléma.