Izraeli szándékok a gázai gázmezők megszerzésére, a palesztinok folyamatos mészárlása mellett
Vajda Miklós cikkajánlója
Forrás:
1948 óta az USA/Izraeli etnikai tisztogatási és megszállási műveleteibe 280 milliárd adófizetői dollárt invesztáltak. (Forrás: Izraeli Nagykövetség, Washington, DC és az Egyesült Államok külügyminisztériuma.)
Ahhoz, hogy megértsük, mi a Gáza elleni izraeli támadás egyik célja, mélyre kell menni, pontosan 600 méterrel a tengerszint alatt, 30 km-re a partoktól. Itt, a palesztin felségvizeken található egy nagy földgázmező, a Gaza Marine, becslések szerint 30 milliárd köbméter mennyiségben több milliárd dollár értékben.
Más gáz és olajlelőhelyek a US Geological Survey (egy amerikai kormányhivatal) által készített térkép szerint a szárazföldön Gázában és Ciszjordániában találhatók.
1999-ben a Jasszer Arafat által aláírt megállapodással a Palesztin Hatóság a British Gas Group és a Consolidated Contractors (egy palesztin magáncég) konzorciumára bízta a gázai gázmező kiaknázását, a részvények 60, illetve 30%-ával. és a Hatóság Befektetési Alapjának 10%-os részesedésével. Két kutat fúrnak, a Gaza Marine-1-et és a Gaza Marine-2-t.
Ezek a megállapodások azonban soha nem léptek hatályba, mivel Izrael blokkolja őket, és azt állítja, hogy a gáz olcsóbban is kitermelhető. Tony Blair volt miniszterelnök, a „Közel-Kelet Kvartettjének” megbízottja révén olyan megállapodás készül Izraellel, amely megfosztja a palesztinokat a jövőbeni gázbevételek háromnegyedétől, mert azt a Washington és London által ellenőrzött nemzetközi számlára kellene befizetni.
Ám nem sokkal a 2006-os választások megnyerése után a Hamász elutasította a megállapodást, lopásnak nevezve azt, és annak újratárgyalására szólított fel. 2007-ben Moshe Ya'alon izraeli védelmi miniszter arra figyelmeztetett, hogy „a gáz kitermelése előtt meg kell szüntetni a Hamász Gáza feletti ellenőrzését”. Ezért 2008-ban Izrael elindította az Öntött ólom hadműveletet Gáza ellen.
2012 szeptemberében a Palesztin Hatóság bejelentette, hogy a Hamász ellenállása ellenére újrakezdte a gáztárgyalásokat Izraellel. Két hónappal később Palesztinát felvették az ENSZ-be „nem tag megfigyelő államként,” ami megerősítette a Palesztin Hatóság pozícióját a tárgyalásokon.
Az izraeli tengerészgyalogság továbbra is megakadályozza a palesztinokat abban, hogy kiaknázzák a rendelkezésükre álló természeti gazdagságot. Ezen a ponton a Palesztin Hatóság egy másik utat választott. 2014. január 23-án Abbász palesztin elnök és Putyin orosz elnök találkozóján szóba került, hogy a gázai vizeken található gázmező kiaknázását az orosz Gazpromra bízzák.
Ezt az Itar-Tass ügynökség jelentette be, hangsúlyozva, hogy Oroszország és Palesztina az energiaszektorban kívánja erősíteni az együttműködést. Ennek keretében a gázai mező kiaknázása mellett egy olajmező feltárását irányozták elő a ciszjordániai Ramallah palesztin város közelében. Ugyanezen a területen az orosz Technopromexport cég készen állt arra, hogy részt vegyen egy 200 MW teljesítményű termoelektromos erőmű építésében.
Az új palesztin nemzeti egységkormány 2014. június 2-i megalakulásával megnőtt annak a lehetősége, hogy a Palesztina és Oroszország közötti megállapodás megvalósult volna. Tíz nappal később, június 12-én elraboltak három fiatal izraelit, és június 30-án megölve találták őket: ez volt a pontos casus belli, amely elindította a Gáza elleni „Védősorompó” műveletet.
A Tel-Aviv stratégiájának részét képező hadművelet, amely az egész keleti medence – köztük a palesztin, libanoni és szíriai – energia tartalékainak átvételét is célozta, megakadályozzák Oroszország befolyásának visszaszerzését a térségben.
Ma Izrael a Gázai övezet elleni casus belli után kutat, vagy olyan komoly ürügy után, amely elég komolyan igazolja e terület invázióját, és esetleg a hosszú ideje ott élő palesztinok kiűzését. Ez az indoka a Hamász-támadásnak, amely az Al-Aqsa Storm hadművelet nevet viseli.
Anélkül, hogy megfeledkeznék arról, hogy
a Hamasz formációt a Moszad alapította Al Fatah (vallási terrorizmus a világi terrorizmus ellen) ellenes alakulatként
az Al-Aqsa Storm hadművelettel kapcsolatban, véleményem szerint csak két hipotézis fogalmazható meg.
Az első hipotézis szerint ez egy hamis zászlós akció volt, amelynek felbujtója az izraeli kormány volt.
A második hipotézis az, hogy az izraeli kormányt anélkül, hogy közvetlenül a terroristák felbujtója lett volna, mégis értesítették a Hamász küszöbön álló támadásáról, amint azt az egyiptomi szolgálatok és más informátorok mutatták, amelyet szükségszerűen élőben követett figyelemmel elektronikus úton (lehallgató készülékek a határfal mentén, amelyek felfogták a csoportok és a járművek mozgását).
Majd lehetővé tették a Hamász terroristái által elkövetett pusztítást bő hét órán keresztül, mielőtt reagáltak volna. Izraelnek ezt a passzivitását az motiválta, hogy a Hamász elleni casus belli ürügyével indokolja a Gázai övezet invázióját, és esetleg a palesztinok elűzését.
A megtorlással és/vagy a túszok kiszabadítáával Netanjahu azt a valódi célt takargatja, hogy Gázának az izraeli IDF erők általi katonai megszállását követően, elkobozzák Palesztina tengeri földgáz tartalékait, és elűzik őket a hazájukból.
Meg kell jegyezni, hogy az egyiptomi Sínai-félszigettől Szíriáig húzódó teljes kelet-mediterrán partvonal nagy gáz- és olajtartalékokat magában foglaló terület. Gáza katonai megszállásának célja a gázmezők birtoklásának Izraelre való átruházása a nemzetközi jog megsértésével. Mire számíthatunk az invázió nyomán? Mi a szándéka Izraelnek Palesztina földgáz tartalékaival kapcsolatban? Új területi megállapodás, izraeli és/vagy „békefenntartó” csapatok állomásoztatásával? A gázai teljes partvonal militarizálása, ami stratégiai fontosságú Izrael számára? Palesztin gázmezők és Izrael szuverenitásának egyoldalú nyilatkozata Gáza tengeri területei felett? Ha ez megtörténne, a gázai gázmezőket integrálnák Izrael tengeri létesítményeibe, amelyek szomszédosak a Gázai övezet létesítményeivel. Ezek a különféle offshore létesítmények Izrael energiaszállítási folyosójához is csatlakoznak, amely Eilat kikötőjétől, a Vörös-tengeri kikötőig – az ashkeloni csővezeték terminálig – és északra Haifáig nyúlik, és végül összekapcsolódik egy javasolt izraeli-török vezetéken keresztül a törökországi Ceyhan kikötővel.
Az utolsó és legösszetettebb geopolitikai változó, amelyet figyelembe kell venni, az, hogy megértsük Ankara reakcióját a feszültség új eszkalációjának fényében. A neo-oszmán terjeszkedési vágy újjáéledése Törökországot a palesztin ügy új nemzetközi keresztanyjává tette. Erdogan szultánsága többször is hangsúlyozta, hogy újra kell fogalmazni a Földközi-tenger keleti térsége kizárólagos gazdasági övezeteinek határait. Törökország nemrégiben tengeri joghatósági megállapodást javasolt a Palesztin Hatóságnak, hasonlóan a Líbiával 2019-ben aláírt megállapodáshoz. Hivatalosan Ankara célja, hogy segítse a palesztin népet vezető szerepet vállalni a regionális határvitákban. Könnyű azonban megpillantani egy egyértelmű török nacionalista önzést, amelynek célja kizárólag politikai befolyásának kiterjesztése a térségben.
