Japán átlépte a Rubicont (Vukics Ferenc jegyzete)
Az orosz-ukrán háború valójában azzal rendezi át a legjobban a nemzetközi rendszert, hogy a németeket és a japánokat rákényszeríti, hogy ismét katonai nagyhatalmakká váljanak – érvelt nemrég a Foreign Affairs.
A második világháború után kialakult rendszer utolsó elemei most, 2023-ban omlanak össze. Nem csak arról van szó, hogy az európai határokat ismét megkérdőjelezik és 1945 óta nem látott méretű államközi háború zajlik kontinensünkön. Amerikának a nyugati világban betöltött megkérdőjelezhetetlen vezető szerepe is jelentősen meggyengül a közeljövőben. És ez nem azért következik be, mert meglevő ereje csökken: ehelyett másoké növekszik majd. A Foreign Affairs szerint mindez a Nyugat minél jobb védelme érdekében.
Két állam van, amely most a nyugati világrend ellen törő hatalmak régióiban helyezkedik el és világban betöltött jogos szerepét régóta nem nyerte vissza. Japánról és Németországról van szó.
Azáltal, hogy vereséget szenvedtek a második világháborúban, s vezető szerepük Európában és a Távol-Keleten megszűnt, megteremtették a hidegháborúból jól ismert „kétpólusú világrend” feltételeit. Egyrészt ugyanezekben a régiókban első helyre léphettek más hatalmak – Kína és a Szovjetunió – és az általuk jelentett fenyegetés ellen a Nyugat egyetlen igazán erős hatalmára, az Amerikai Egyesült Államokra kellett támaszkodnia mindenkinek.
Az már egészen korán egyértelművé vált Washington számára, hogy volt háborús ellenfelei nélkül nem szállhat szembe a Szovjetunióval és a kommunistává vált Kínával. Éppen ezért segítették elő mindkettő gazdasági talpraállását 1945 után. Most, hogy az ukrán-orosz konfliktus átrendezi a világ biztonsági térképét, az USA újból egykori ellenfeleihez fordul.
Japán és Németország valódi, katonailag is önálló nagyhatalommá válása azonban számos régi feszültséget melegíthet újra. Egyik országnak sem tökéletesen kiegyensúlyozott a viszonya a szomszédaival. Japánnak Korea, Németországnak Lengyelország és Franciaország még mindig hagyományos ellenfelei, olyan államok, amelyek nem nézik jó szemmel Tokió és Berlin megerősödését.
A Foreign Affairs szerint teljesen egyértelmű, hogy az Egyesült Államok befolyása relatíve csökkenni fog mind a Távol-Keleten, mind Európában, ha Németország és Japán megerősödik. A lap szerint ez egy egészségesebb helyzetet teremt, ahol az USA-nak nem kell minden regionális döntésben részt vennie, felelősséget vállalnia.
Japán már át is lépte a Rubicont: Az új "Japán nemzetbiztonsági stratégiája" három kulcsfontosságú védelmi dokumentumban került megfogalmazásra, és három kritikus területen tér el a korábbiaktól.
Először is, kijelenti, hogy Kína mostantól Japán első számú fenyegetése, és "a valaha látott legnagyobb stratégiai kihívást" jelenti Tokió számára. Észak-Korea, amelyet hagyományosan ellenséges államként elsőként említettek, most csak "súlyos és közvetlen fenyegetést" jelent.
Másodszor, megduplázza Japán katonai kiadásait – amelyek már így is a világ egyik legnagyobbjai közé tartoznak –, és öt év alatt több mint 350 milliárd dollárra, a GNP két százalékára emeli. Ez magában foglalja a japán tengeri és légi "önvédelmi erők" (SDF) tűzerőjének megerősítését és a szárazföldi SDF-egységek korszerűsítését, hogy felkészüljenek a Tajvannal kapcsolatos vészforgatókönyvekre (vagyis háborúra).
Harmadszor, elfogad egy "ellentámadási" képességet, amellyel Kínában, Észak-Koreában és máshol lévő ellenséges támaszpontokat lehet támadni, amit akkor lehet alkalmazni, ha Japánt valaha is megtámadják.
"Mivel a Japánt körülvevő biztonsági környezet egyre instabilabbá válik a Kína, Észak-Korea és Oroszország felől érkező fenyegetések közepette, Tokió, amely az elmúlt 77 évben elutasította a hadviselést, vészhelyzet esetén képes lesz közvetlenül megtámadni egy másik ország területét" – magyarázta a Kyodo News.
Míg az alkotmány csak önvédelemben engedi meg Japánnak, hogy cselekedjen, a Nemzeti Biztonsági Stratégia szerint a nemzetnek mostantól szüksége van arra, hogy támadó képességgel rendelkezzen.
Az NSS ellentmondásos megfogalmazást is tartalmaz, amely lehetővé tenné, hogy a japán SDF támadó intézkedéseket tegyen bármely ellenséges erő ellen, amely az Egyesült Államokat fenyegeti. Ez a változtatás "különösen jelentős" – mondta a dél-koreai Hankyoreh, megjegyezve, hogy a Kishida-kormány pontosította, hogy az ellenséges csapásmérési képességeket nem csak olyan esetekben lehetne alkalmazni, amikor japán területet fenyegetik, hanem olyan helyzetekben is, "amikor az Egyesült Államokat támadás éri".
„Például egy észak-koreai támadás történik egy amerikai hadihajó ellen a Keleti-tengeren, az a Koreai-félszigeten kialakult vészhelyzetben 'egzisztenciális válsághelyzetnek' minősülhetne, ahol a JSDF 'kollektív önvédelmi' jogának megfelelően csapást mérhetne Északra, ha az USA ezt kívánja. Ez azt a lehetőséget jelenti, hogy a félszigeten a béke azonnal meghiúsulhat Washington és Tokió döntései és Japán erőszakos fellépése miatt.”
A Japán militarizmus felerősödése azonban komoly ellenállást váltott ki a térségben. Kishida új politikája nincs szinkronban sok japán nézetével, és a politikai spektrum minden oldala erősen ellenzi Dél-Koreában is.
A japán bejelentést követő napokban mindkét országban tüntetők vonultak az utcára. Tokióban több százan gyűltek össze Kishida irodája előtt, hogy az LDP új ellenséges támaszpontok támadási képességét szidalmazzák, alkotmányellenesnek nevezve a lépést.
A baloldali Aszahi, Japán egyik legnagyobb napilapja, csípős vezércikkben "radikális és veszélyes eltérésnek" nevezte Kishida tervét a múlttól, és azzal vádolta az LDP-t, hogy "fejvesztve rohan a nemzet katonai erejének növelésére anélkül, hogy terveket dolgozna ki vagy intézkedéseket tenne a béke építéséhez szükséges környezet javítására". Az új ellencsapási képességekkel is vitába szállt, mondván, hogy azok "kiforgatják a nemzet régóta fennálló, szigorúan védekező biztonsági politikához való ragaszkodás elvét". A nemzet védelmi kiadásainak megduplázása korlátlan katonai költségekhez vezethet.
Az amerikai sajtó minderről nem számolt be.
Dél-Koreában, amelyet most az ultrakonzervatív, Yoon Suk-yeol vezet, a hitetlenkedés és a düh volt a reakció. "Elítéljük Japán militarista újrafegyverkezését!" – skandálta a polgári csoportok koalíciója egy december 20-i tüntetésen a szöuli japán nagykövetség előtt. A jobboldaltól a baloldalig terjedő újságok különösen aggódtak Japán azon állítása miatt, hogy egyoldalúan, a Déllel való egyeztetés nélkül indíthat ellencsapást az észak-koreai rakétakilövő állomások ellen.
A félszigeten lévő célpontok japán ellentámadása "Dél-Korea részéről ellenséges cselekedetnek minősülhet, tekintettel az alkotmány szövegére, amely szerint a Koreai-félsziget egészét szuverén területnek tekintik" – írta a konzervatív JoongAng Daily. Megjegyezte, hogy a dél-koreai alkotmány 3. cikke kimondja, hogy "a Koreai Köztársaság területe a Koreai-félszigetből és a hozzá tartozó szigetekből áll".
A Korea Times csatlakozott ehhez a véleményhez.
"A dél-koreai kormánynak azt tanácsolják, hogy az Egyesült Államokkal közösen vizsgálja meg a módját annak, hogy Japán ne dönthessen egyedül egy Észak-Korea elleni támadásról, mert az sérthetné a Dél szuverenitását."
A Hankyoreh a korábban idézett cikkében szintén a szuverenitás kérdésére egyszerűsíti le a dolgot.
"Hogyan fogadjuk el ezt a valóságot, amelyben Japán a Koreai-félszigetet – alkotmányosan szuverén területünket – megelőző csapások célpontjaként jelöli ki?" – kérdezte a lap. "Különösen igaz ez a Yoon-kormányra, amely többet beszél a szabadságról és a szolidaritásról, mint bármelyik kormány".
Természetesen Észak-Korea és Kína is elítélte Japán haderőfejlesztését. A japán kínai nagykövetsége szerint a politikaváltás "csak tovább szítja a regionális feszültségeket", és sürgette Japánt, hogy gondolja át mostani váltását, mert "Kína és Japán partnerek, nem pedig fenyegetések egymás számára".
A KNDK külügyminisztériuma, amelyet most a veterán tárgyaló Choe Sun-hui vezet, kijelentette, hogy Japán új stratégiájával, amely "radikális" változást hoz a kelet-ázsiai biztonsági környezetben, ténylegesen hivatalossá tette "a megelőző támadás lehetőségét". Az amerikai kormányt is bírálta, amiért "cinkos és felbujtó Japán újrafelfegyverzésében és új inváziós tervében".
Washingtonnak nagyon nagy szüksége van Japán gazdasági és katonai erejére a formálódó új világrendben. Japán egyszer meg fogja kérni a segítség árát, miközben Hiroshima és Nagaszaki örökre be fogja árnyékolni a két ország kapcsolatát.
Forrás:
