JÖNNEK-MENNEK KUTYÁK, EMBEREK…(hétköznapi spirituálé Deli Mihálytól)

Egy híres ember

sétál a kutyájával

Én meg nem vagyok híres

A kutyám sem az

Az ő kutyájáról már

beszámolt egy magazin

Így haladunk el

egymás mellett az utcán

A kutyáink azonban

megállítanak

Ő nem ismerhet engem

Én is úgy teszek, mint egy

ismeretlennel

Kutyáink ehhez iga-

zodva egyenrangúak

Ugathatnának

egymásnak eshetnének

de inkább csak szaglásznak

Mitől híres Ő?

Én is másféleképpen

Mégsincs közünk egymáshoz

A kutyák ezt a

közönyös találkozást

félvállról elintézik

A kutyájára

emlékszem / Ő vajon ki?

Színész? Vagy politikus?

Esetleg „celeb”?

Nagyon tudatlan vagyok

Kutyám életrevalóbb

Az övé szintén

Hát csak ismerkedjenek

Szimatolgassák egymást

Manapság minden

híres ember bandát gyűjt

híveket maga köré

Szelídeket vagy

vicsorgókat / attól függ

A kutyák ezt megérzik

Úgyhogy a póráz

jó, ha kéznél van / és a

kakát sem hagyja ott még

egy híres ember

sem / nem derogál bele-

markolni a lágy szarba

Elváláskor sem-

legesen biccentettünk

Kutyáink még lazábban

Kár, hogy Bodza nem

beszél / megkérdezhetném

kinek a kutyája volt

ki a seggébe

szagolt / egyébként lehet

hogy egy rendes ember volt

Úgy kinézetre

semmi kivetnivaló

nem mutatkozott rajta

Sokféle híres

ember sétáltatja a

kutyáját / azok meg nem

tehetnek róla

ki és mi a gazdájuk

Hűségesek hozzájuk

Lehet híres is

vagy akár „civil”, mint én

A kutyáknak egyszerű

Csak az embernek

van felelőssége és

gondja kutyája iránt

Mert sétáltatni

kell / óvni, vigyázni rá

nálunk védtelenebbek

Ez természetes

Hűséggel figyelnek ránk

Ásítanak, ugatnak

nyalogatják a

szájukat, jó dolguk van

A nyers vadon számukra

genetikai

emlék / származásuk bár

ránt rajtuk, de megtartjuk

(item)

Hányféle ember

hányféle kutyát vezet!

Mind ismerős/idegen

Hányféle kutya

hányféle emberrel jár

Huncut tükrük kezünkben

A kép forrása: itt