„Jövőbe látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát sírba taszítsa” – Olvasónk levele
Előzmény:
A szóban forgó műsor tartalma többek között: március 15-e megítélése.
Elhangzott benne mindenféle nézet, és hogy miért kéne átértékelni 48-at. Szerintem pedig nagyon nem kéne. Ez a magyarság, vagyis a mi Nemzeti Ünnepünk.
48-ban a nemzet szabadságharcot vívott.
Görgey úgy döntött, ahogy egy felelős tisztnek kellett, letette a fegyvert, mert egy tisztnek nem az a dolga, hogy értelmetlen halálba küldje az embereit, aztán, mint aki jól végezte dolgát, hazamegy a jó meleg otthonába a családjához. Az a dolga, hogy a lehetőség szerint vigyázzon a katonáira, mert a végén neki kell elmenni a hozzátartozókhoz, és elmondani, hogy az apa, fiú, férj nincs többé. Az ő feladata, hogy biztosítsa a következő harcra is a katonákat. És ha vesztünk is, de megmarad a nemzet, születhetnek utódok. Úgy gondolom, ma is ez a feladata egy tisztnek.
A kokárda a mienk. A magyar szabadságharc szimbóluma. Akinek nem tetszik, lehet csöndben maradni, nem felvenni.
Petőfi lánglelkű költőnk. Fiatal, és a neki kiszabott 4-5 éve alatt olyan életművet hagyott a magyarságra, amit más hosszú életen át sem. (És nem volt kérdéses a hazaszeretete, magyarság szeretete.) Nemcsak verseket írt, hanem elbeszélő költeményeket, pl: János vitéz...
Kossuth szerepe sem mosható össze csupán a szabadkőművességgel. Mit akart? Többek között magyar pénzkibocsátást. Azt terjesztették róla, hogy ellopta a szabadságharcra gyűjtött pénzt. Mára már tudjuk, hogy ezt mások lopták el, csak ráfogták.
Görgeyt cserben hagyta, megrágalmazta, hogy mentse magát, az vitathatatlan, de ettől még nem értékelhető át a magyarság Nemzeti Ünnepe.
Nem értem, mi szükség ilyen jellegű műsorra. Ott vannak többek között Pap Gábor, Szántai Lajos magyarsággal, történelemmel, Szent Koronával foglalkozó előadásai. Hosszúak, az biztos, mert rengeteg a mondanivaló, mert alig tudunk valamit a történelmünkről. Be lehet őket osztani 20 percekre, és mint annyi sorozatot, ezt is pont úgy meg lehet nézni. Szakmai életek munkái vannak benne. Azokat kéne népszerűsíteni, meghallgatni a fiataloknak, hogy ne tudják elvinni őket az erdőbe mindenféle megmondó emberek.
A Habsburgok szerepe a magyar történelemben mikor volt pozitív? Ha már szabadkőművességről van szó, akkor róluk aztán lehetne beszélni, meg a Madéfalvi veszedelemről, a Szent Koronánk elrablásáról, Haynau vérengzéséről. Melyik országnak robbantották fel az összes várát, hordtál el nemzeti kincseit, szakrális értékeit? Ezt is a Habsburgok tették. El lehet menni Bécsbe és megnézni a magyarok kincseit, a Stephansdomban a mi könnyező Máriánkat. Nem sorolom tovább.
Érdemes elolvasni II. Rákóczi Ferenc Vallomások c. könyvét. Jó kis történelemóra magyarokról, kurucokról, labancokról, és főleg a Habsburgokról. Rákóczi-szabadságharc. Ott is harcoltak magyarok Habsburg oldalon. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, mi lett volna, ha összefog a nemzet.
Nem volt elég intő jel Budaházyék ügye? Mennyi aláírás jött össze? Alig tudnak az ügyükről. Akik tudnak, azok meg ennyit sem tesznek, mert nem mernek még szavazni sem. Pedig holnap mi leszünk a következők, a mi gyerekeink, a mi apáink anyáink, házaink. Valóban jól teszik, ha csak hallgatnak. Így biztos, hogy nem lesz kinek mesélni 48-ról, 56-ról, magyarokról.
Biztos, hogy erre van szükség? Nem elég a másik oldal megosztó magatartása? Nem az következik be, amit ez az idézet jósol?
„Jövőbe látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát sírba taszítsa.”
(Juhász Ferenc Tékozló ország című eposzának előhangja.)
Magyar Ilona
