Káprázatos tengeri lény és tsai Gyimóthy Gábortól

Káprázatos tengeri lény    

(Nem mese!)

Porcelánként csillog, fénylik

feketén, fehéren,

tíz tonnányi áramvonal

a tenger vizében.

Csodálatos bálnaféle

a kardszárnyú delfín.

Amit eddig tudunk róla,

tán csupán a felszín.

Gyakran kisebb csoportokban

szeli a kék tengert,

és, bár furcsa, úgy tűnik, hogy 

szereti az embert...

Sokszor lepődtek meg akik

csónakban utaztak,

hogy e varázsos lényektől

ajándékot kaptak!

Amit éppen zsákmányoltak 

– mi lenne jó falat –, 

nyújtották a csónakokba:

döglött pingvínt, halat.

Nyíltan: szeretet-ajándék,

ez tűnik ma ténynek.

Nem hiszem, hogy szánnák mindezt 

megvesztegetésnek.

(Úgy tudom, hogy e bálnára

soha sem vadásztak.

Szerencsére túl kicsi volt

a kapzsi halásznak!)

Mesterséges Értelemtől

én már alig várom,

fejtse meg e bálnák nyelvét

gyorsan! – Minden áron!

Mert különben továbbra is

attól kéne félni,

hogy e lényekkel mi soha

nem tudnánk beszélni...!

Zollikerberg, 2026 II. 24.

 Filmecske az álpókról    

Mit e filmen láttam attól

nagyon leesett az állam.

Bár szeretek csodálkozni,

de ennyire? – ritka nálam!

Két és fél miliméteres

pókocskáról írok én itt,

amely önmagánál nagyobb,

pompás, hamis pókot épít!

Bogár darabkákból készül 

hálóján e műpók-csoda,

és háromszor akkora, mint

a pókocska sajátmaga.

Kérdezhetjük, mi lehet, mi

ellen ilyen trükköt bedob?

Tán van olyan ellensége, 

amely nála kicsit nagyobb,

és az álpók föladata

talán elrettentés lenne?

Lehetséges, tán igaz is,

de én mégsem hiszek benne.

Inkább a pókra vadászó

madár becsapása lehet,

amely az üresbe csíp, ha

azt hiszi, nagy pókot ehet.

De akármi, maga e tény 

egyszerűen elképesztő,

mert a műpók oly élethű,

hogy az már szinte ijesztő!

Nem kell ilyen remekműhöz

a körültekintő tudat?

Ösztön lenne? – Keletkezni

az viszont hogy’ talált utat??

S talán a legvérdermesztőbb,

hogy két pók is él e csellel,

s tenger választja el őket

húszezer kilóméterrel!!!

Peruban él az egyik pók,

másik: Fülöpszigeteken!

Hogy a kettő szoros rokon,

azt ne meséljétek nekem.

Hisz e két távoli pont közt

nincs közvetlen hajójárat.

Ámbár igaz, hogy a széllel

is utazhat ily kis állat.

Cyclosa longicauda

egyik pókocskának neve,

a másik Cyclosa inca,

s Peruban botolhatsz bele...

Ha rém valószínűtlen is,

valójában tán rokonok...

A tudomány szemszögéből

ez a műpók-talány konok!

Zollikerberg, 2026 II. 28.

Ezt a keveset találtam róla:

https://www.science.org/content/article/s-no-spider-it-s-decoy 

 Utószó az álpókot építő pók-vershez

Ha egy polip úgy csinál mint-

hogyha vizikígyó lenne,

vagy ha rájaként lapulva

a tengerfenéken menne,

vagy ha bőrét rücskösítve 

tetteti, hogy kavics halom,

elképedő csodálatra

kimondottan jó alkalom!

Ám, hogyha egy kis pókocska

műpókot épít magának,

s agyafúrtan azt kínálja

magahelyett a madárnak,

akkor mit szóljon az ember?

Mind a kettő őrült csoda,

akár tudat, akár ösztön,

véletlen nem vezet oda!

És, ha e cselt külön-külön

két kis pók is ki találta,

mert közöttük az akadályt

a Csendes óceán állta?

Az már csodának is túlzás!

Egyetért mindenki velem?

Ehhez a pókoknak kellett

a Természetes Értelem...!

Zollikerberg, 2026 II. 28.

 Mit tudunk a tudatról?

Mit tudunk a tudatról? – Hát 

nem sokat, csak azt, hogy van.

Ezért aztán elmélkedhe-

tek fölötte nyugodtan.

Szerintem az értelemtől

el alig választható,

tehát, hogy van kis tudat is,

az bátran kimondható.

Kis értelemhez kis tudat

járul ámbár úgy tűnik,

néha egész kis értelem

nagy tudattal kérkedik... 

Nem csak emlősöknél látom,

nagy tudatra az utal,

ha tükörben ismeri föl

önmagát egy apró hal.

Az értelem mértéke meg

abból látszik – és ez tény – 

hogy mennyire játékos a

gyerekkorában a lény.

Elképedésünket pedig

hová tesszük egyhamar,

ha megtudjuk, hogy létezik

játék kedvelő rovar?

Fagolyókkal játszadozó 

dongókról szól épp egy hír,

másik: körhintát kedvelő,

apró muslincákról ír...

És az álpókot építő,

gyufafejnél kisebb pók?

Az embernek ettől könnyen

torkán akadnak a szók!

Kérdés, hogy ez értelem-e,

vagy valami ösztön tán?

Rákényszerülök tűnődni

eme lények tudatán.

Terv nélkül a nagy műpókhoz,

kis pók hogy’ talál utat?

És a tervhez mindenképpen

kell valamilyen tudat!

De ne horgonyozzunk le a

hamis pók mesterénél,

a tengerben embert mega-

jándékozó bálna él!

Kardszárnyú delfín tesz ilyet, 

saját zsákmányt osztogat,

csónak utasoknak néha

frissen fogott halat ad...!

Állatnál tudatot taga-

dóktól vígan kérdezem,

ismerve e tényeket, hogy’

igazodnak el ezen??

S a Mesterséges Értelem?

Neki van-e tudata?

Hogyha megkérdeznénk tőle,

„ő” vajon mit mondana?

Megjegyzés: 

A Scientific American ezév februári

számában a főcikk a tudatról szól.

Zollikerberg, 2026 III. 1.