Karácsonyi könyvajánlásaim (8/10) ‒ Barátosi L. Lajos rejtegetett kézirata

Az elkövetkező napokban összesen 10 könyvet szándékozom a Szilaj Csikó tisztelt Olvasóinak figyelmébe ajánlani. Csupa olyan könyv, amelyek mindegyikéről úgy gondolom, hogy kinek-kinek kitűnő ajándék lehet karácsony alkalmából a maga vagy szerettei számára... (Varga Domokos György)

8/10

Fuksz Sándor

Barátosi L. Lajos rejtegetett kéziratának leirata és másolata

Már megint Petőfi. És már megint Fuksz Sándor. Barátosi L. Lajos rejtegett kéziratáról viszont még nem esett szó, márpedig ezt alaposabban dugdossák, mint jobb sokgyerekes családoknál, szenteste előtt, a karácsonyi ajándékokat. Itt kellene most bővebben szót ejtenem előző könyvajánlóm egyik, eddig nem hangoztatott mozzanatáról, arról a bizonyos mélyállamról, amelynek Petőfi igazsága is a fogságába került. De nem teszem, mert az igazán kíváncsi tisztelt Olvasó, ha óhajtja, az egész írást itt, a Szilaj Csikón elolvashatja:

Petőfi a mélyállam fogságában. Lehetséges-e fegyverletétel a 200. évfordulón? 

Egyébként pedig az előzőleg ajánlott könyv hátoldalát ugyancsak megmutattam már a tisztelt Olvasónak, s ízelítőül ott felvillantottam valamennyit a mélyállam (háttérhatalom) kétségtelen létezésének bizonyítékaiból.

Csupán egyetlen egy a könyv cáfolhatatlan tényei közül...
„Á! Antónia, hogy van?” – hangzott a kagylóból a jól ismert hang. Ezt követték még udvarias kérdések és feleletek általános dolgok­ról, majd Antónia megkérdezte: „Professzor úr, most idehaza sokat hallani Petőfiről, az ő szibériai életéről. Önnek erről mi a véleménye?” „Antónia, ha nem akarja, hogy golyó röpüljön a fejembe, akkor inkább ne kérdezzen!” – válaszolta Matolcsi János. (A hallgatás ára, avagy Matolcsi János németországi vallomása)

Mindebből a mostani karácsonyi könyvajánlómhoz szorosan az tartozik, hogy nemcsak a kézirat sorsával, hanem a róla készített könyvvel kapcsolatban is kénytelenek vagyunk a háttérhatalmi nagy testvér jelenlétére gyanakodni. Jómagam az idők során több tucatnyi könyv kiadásánál bábáskodtam már, de soha még elő nem fordult, hogy az úgynevezett ISBN-számot az ezért felelős iroda pár napon belül ki ne adta, el ne küldte volna. E kiadvány-azonosító szám nélkül egyetlen könyv sem kerülhet kereskedelmi forgalomba, nem kerülhet be a szélesebb nyilvánosságba, nem juthat el a nagyközönséghez. Türelemmel vártam vagy másfél hétig, aztán e-postán (ahogy kell) újra elküldtem az ISBN-számot kérvényező levelem. Talán már több mint egy fél is eltelt azóta, de az azonosító azóta sem érkezett meg. Kértem azonban azóta egy másik kiadványra, erre egy napon belül küldték is...

Nincs ember, aki ebből ne azt a következtetést vonná le, hogy magával a kiadvánnyal lehet valami bajuk. Hogy mi, az talán kiderül Fuksz Sándornak, a könyv kiadójának a kötethez írt rövid előszavából:

Barátosi Lénárt Lajos élete és meghurcoltatása hűen tükrözi a magyar történelem- és irodalomkutatás másfél évszázados mulasztását és félrevezető manővereit Petőfi eltitkolt életével kapcsolatban.

Ő volt az első, aki tudatosan és célirányosan indult el Szibériába Petőfi Sándor nyomában, és több mint 50 év után – tudomásunk szerint – ő hozott először magával értékelhető dokumentumokat, magyarul írott verseket – így az első áldozat is ő volt!

Szinte gyerekként indult el, hogy nagyapja, Hužiuk Fedor igazát bebizonyítsa, miszerint Petőfi Sándor nem halt meg a Segesvár melletti csatában, hanem „elvitték a muszkák”.

A nagyapa barátja volt a költőnek, együtt szolgálták a császárt 1839-41-ben, majd a szabadságharcban is összehozta őket a sors.

Barátosi 1909-ben csatlakozott egy svájci expedícióhoz, így jutott el a Bajkál-tó közelében élő magyar honvéd-leszármazottakhoz, találta meg Petőfi Sándor sírját, amiről itthon próbálta tájékoztatni a közvéleményt és az illetékes hatóságokat. Hogy milyen eredménnyel, arról egy naplószerű visszaemlékezésben számolt be, amelynek nem kevésbé hányatott – és letagadott (!) ‒ sors jutott, mint szerzőjének, valamint Petőfi Sándornak. A kézzel írott napló valamilyen úton a debreceni Déri Múzeumba került, de azt érthetetlen és megmagyarázhatatlan indokkal letiltották, hozzáférhetetlenné tették. Egy bennfentes információ szerint „ezt egy külföldön élő távoli rokon kérésére tették”.

Óhatatlanul is az jut az ember eszébe, hogy milyen magabiztossággal hiányolják és sürgetik egyes „hivatalos” történészek, kutatók a Petőfi szibériai életére vonatkozó dokumentumokat. Érthető ez a fölényes elhárítás, ha még mindig működnek a Végvári József, egykori elhárító tiszt által felfedett „titkos tisztek” módszerei, akik a nem kívánt anyagok kutatását, megismerését akadályozták a régi rendszer „tudományos” intézményeiben.

Szerencsére szinte mindig, mindenütt akad valaki, akinek megszólal a lelkiismerete, és az igazságért harcolók segítségére siet. Ennek köszönhetően készülhetett egy fénymásolat az eredeti kéziratról, amely minden tökéletlenségével együtt olyan hatalmas kincs, hogy szükségesnek ítéltem a szélesebb nyilvánosság elé tárni. De mivel nem mindenütt olvasható könnyen és jól, ezért ugyanebben a könyvben közre adjuk a teljes kézirat átiratát is. Ennek során felhasználtuk a Magyarságtudományi Füzetekben már 2015-ben megjelent részleteket.

Reméljük, hogy Barátosi Lénárt Lajos nevét és becsületét tisztára mossa a jövő, és Petőfi, valamint letagadott, idegen földben nyugvó harcostársai előbb-utóbb elnyerik a nemzeti kegyeletet.

Ezzel a szándékkal született ez a kiadvány is…

Fuksz Sándor

Nos, amikor ez a „ külföldön élő távoli rokon” valahogy megneszelte, hogy készülünk a kötet kiadására, felhívta Fuksz Sándort, s nehezményezte, hogy tőle, mint a Barátosi-hagyaték örökösétől, nem kért engedélyt a megjelentetésre. Egy adott pillanatban Fuksz megkérdezte tőle, hogy tud-e mutatni bármi dokumentumot arra vonatkozóan, hogy ő rendelkezik a szóban forgó Barátosi-kézirat kiadási joga felett. Innentől fogva a beszélgetés már arrafelé terelődött, hogy az illetőnek, mint néhai Barátosi L. Lajos fogadott unokájának, sok értékes kézirat van még a birtokában, s nincs ellenére, hogy ezeket Fuksz Sándor is megismerje, és hogy ezek is napvilágot lássanak. A kora nyári beszélgetés óta azonban küldemény még nem érkezett...

Ám a Barátosi-könyv, mint látható, csakugyan megjelent. Igaz, hogy ISBN-szám nélkül, korlátozott példányszámban, tehát önmagában nem alkalmas arra, amit Fuksz Sándor remél: „Barátosi Lénárt Lajos nevét és becsületét tisztára mossa a jövő”. Önmagában csakugyan nem, de egyik elemeként az egyre szaporodó, egymást erősítő igazszólásoknak, nagyon jó szolgálatot tehet Petőfi igazsága szélesebb körű elfogadtatásában.

Nem olyan rég futott itt, a Szilaj Csikón egy 10 részes sorozat Petőfi eltűnésének és megtalálásának történetéről:

Magi Zsolt László: 175 éve tűnt el forradalmár és szabadságharcos, híres költőnk: PETŐFI SÁNDOR (10)

Magi Zsolt László 10 éven át kutatta az idevágó forrásokat, dokumentumokat. A könyvnyi terjedelmű kéziratot elolvasván egyetlen kérdésben nem értettem egyet vele, ez pedig éppen Barátosi L. Lajos megítélése volt. Magi Zsolt itt is forrásokra hagyatkozott, de sajnos épp olyanokra, amelyek a hiteltelenítésére törekedtek, csalónak, szélhámosnak állították be Barátosit. A hatalom, a háttérhatalom óhajára, sugallatára, a készséges főáramú sajtó közreműködésével. Felajánlottam Magi Zsoltnak, hogy elküldöm a Fuksz Sándorral közösen gondozott Barátosi-könyvünket, amely lényegében nem más, mint egy olyan kéziratnak a leirata és másolata, amelynek szerzője elsőként adott hírt és közölt fényképet a barguzini Petőfi-sír létezéséről. Azt kértem Magi Zsolttól, hogy olvassal el a könyvet, és a benne foglaltak ismeretében mondjon ítéletet Barátosi munkásságáról. Magi Zsolt zokszó nélkül megtette, s máris eggyel nőtt azok tábora, akik nemcsak abban segítettek és segítenek, hogy Barátosi Lénárt Lajos nevét és becsületét tisztára mossa a jövő, hanem abban is, hogy Petőfi, valamint letagadott, idegen földben nyugvó harcostársai előbb-utóbb elnyerjék a nemzeti kegyeletet.

A könyv megrendelhető Fuksz Sándor e-címén:
fukszsandor@gmail.com