Karaganov: Ezért kell megfontolnia Oroszországnak, hogy nukleáris csapást mérjen Nyugat-Európára
Eredeti cikk:
27 Jun, 2023, HomeRussia & FSU
Cser Ferenc küldeménye
Ha a dolgok így folytatódnak, Moszkvának nem lesz más választása, mint a végső fegyvert bevetni...
Szergej Karaganov professzor, az orosz Kül- és Védelempolitikai Tanács tiszteletbeli elnöke, a moszkvai Nemzetközi Gazdasági és Külügyi Főiskola (HSE) tudományos vezetője.
Ebben a hónapban Oroszországban aktív vita folyt arról, hogy Moszkva esetleg megelőző jelleggel nukleáris fegyvereket vetne be. Ami ellentétes lenne a bevett doktrínával. A vita Szergej Karaganov professzor egyik cikkének megjelenése után kezdődött, amely széles körű visszhangot váltott ki a hazai szakértői közösségből.
Míg Karaganov a szabályok lazítása mellett érvelt, mások más véleményen vannak: Fjodor Lukjanov például úgy véli, hogy a Nyugatot nem lehet "kijózanítani" a bomba bevetésével, Ilja Fabrichnikov pedig úgy véli, Oroszországnak nem szabadna "bekapnia a NATO csalit" és bevetni a végső fegyvert.
Ez Karaganov következő válasza kritikusainak
A kölcsönös elrettentés több mint hetven éve alatt az atomfegyverek megmentették a világot. Az emberek ezt természetesnek vették. Most azonban azt látjuk, hogy a dolgok megváltoztak, és megtörtént az elképzelhetetlen: a Nyugat felelős egy nagy atomhatalom alvilági háborúért.
Bővebben
A fegyverek létrehozásának hivatalos története ismert, de véleményem szerint itt egy magasabb hatalom is közrejátszik. Mintha az Úristen látta volna, hogy az emberiség nagy része megőrült, miután egy generáción belül két világháborút is kirobbantott, és nekünk adta ezeket az atomfegyvereket, amelyek az apokalipszis fegyverei. Azt akarta, hogy ezek legyenek, hogy mindig a szemünk előtt legyenek, és hogy megijesszenek bennünket.
De mostanra az emberek elvesztették a félelmüket.
Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és részben Oroszországban is elterjedt az, amit én "stratégiai parazitizmusnak" nevezek: az a hit, hogy soha nem lehet és nem is lesz nagy háború. Az emberek hozzászoktak a békéhez, és ezen az alapon nőtt ki a modern nyugati ideológia. Ráadásul ma már soha nem látott mennyiségű propaganda van jelen, olyan mértékben, amire még a hidegháború idején sem volt példa.
Az embereket egyszerűen hazugságokkal etetik, és félnek kimondani, hogy mit gondolnak valójában. A több mint 70 éves béke eredményeként a közvélemény önfenntartási érzéke diszfunkcionálissá vált, és ezt tovább fojtja a rendkívül virulens agitprop, amelynek egy része azt állítja, hogy Oroszország soha nem lenne képes megtámadni Nyugat-Európát.
A hivatalos nyugati propaganda azt a gondolatot pumpálja, hogy a Nyugat bármit megtehet, amit csak akar, Moszkva majd csak eltűri. Ez most nagyon világossá és élővé vált.
Bővebben
Az elmúlt években Oroszország megkezdte nukleáris elrettentő erejének megerősítését, de az eddig megtett lépések sajnálatosan elégtelenek.
Mi is önelégültek lettünk egy bizonyos ponton, követve a nyugati elméleteket, és vakmerően túlbecsültük a nukleáris fegyverek bevetésének küszöbét, amit a Nyugat most kihasznál, és nem véletlenül. Az ottani kis bürokraták folyton azt mondogatják: nem, az oroszok soha nem fognak atomfegyvert használni.
Semmilyen körülmények között nem akarnak mást hallani, mert nem akarják megszakítani az ukrajnai végtelen háború iránti vágyukat.
Mivel a katonai-ipari komplexumuk nagyobb, mint a miénk, csak le akarnak minket fárasztani.
Remélem, hogy soha nem használunk atomfegyvereket, de az a tény, hogy minden helyzetben elutasítjuk a használatukat, kivéve, ha az államot magát halálos veszély fenyegeti, számomra meggondolatlanságnak tűnik.
Az USA így köti meg Oroszország kezét, remélve, hogy hosszú távon ez a hosszú háború belső összeomlást fog okozni. És ennek eredményeként ez radikálisan meggyengítené fő riválisát, Kínát, amely így magára marad.
Ez a stratégiai terv teljesen világos.
Bővebben
Ugyanakkor, miután az amerikaiak már az ukrán népet is a kohóba dobták, a nyugat-európaiakat is ugyanoda taszítják, lerombolva az öt évszázadon át birtokolt státuszukat. Ez a politika egy másik problémát is megold: az Óvilágot mint stratégiai szereplőt és potenciális versenytársat teszi tönkre. A foglyul ejtett nyugat-európai elitek viszont a földbe döngölik országaikat és népeiket.
Szeretnénk hinni, hogy ellenfeleink észhez térnek. Mert ha nem, akkor Oroszország politikai-katonai vezetése szörnyű erkölcsi választás elé kerül, és nehéz döntést kell hoznia.
De úgy vélem, hogy elnökünknek valamikor demonstrálnia kell, hogy hajlandó nukleáris fegyvereket használni.
A kérdés azonban az, hogy ki lehet és ki legyen egy ilyen támadás célpontja. Az amerikaiak, mint tudjuk, szégyentelenül hazudnak, amikor azt állítják, hogy atombombát készülünk ledobni Ukrajnára. Ez szörnyű ostobaság, abszolút rosszindulatú, mert természetesen az ukránok egy nyomorult, megtévesztett nép, akiket mészárlásba kergetnek. De ettől még a mi népünk, és nem fogjuk eltalálni őket.
Ha atomcsapások lesznek, akkor azokat Nyugat-Európa azon országaira kell irányítani, amelyek a leginkább támogatták a kijevi zsoldos rezsimet.
Bővebben
Szerencsére elkezdtünk lépéseket tenni a nukleáris elrettentés létráján felfelé. De gyorsabban és határozottabban kell lépnünk, még akkor is, ha alkalmazásuk természetesen szörnyű lépés lenne, és lehetőleg kerülni kellene. De ahogy a Nyugat, elitje és társadalma fejlődési vektora – és az emberellenes és poszt-emberi értékek felé való elmozdulása – mutatja, mindez egyértelműen egy esetleges termonukleáris háború felé való objektív sodródást jelez. Meg kell szakítanunk ezt a folyamatot, és meg kell mentenünk a világot – természetesen lehetőség szerint elkerülve a szuper-erőszakos akciókat.
Van még időnk, de rá kell jönnünk, hogy meglehetősen rövid.
Ezt a néhány évet arra kell felhasználnunk, hogy megoldjuk a Nyugat problémáját, hogy rávegyük, lépjen hátrébb és törődjön a saját dolgával, mert most, hogy elterelje a figyelmet a saját belső problémáiról, megpróbál háborúkat kirobbantani az egész világon.
A jelenlegi katonai művelet elindítása fontos – és minden bizonnyal helyes – lépés volt, bár véleményem szerint korábban kellett volna megtenni. Számos más lépést is meg lehet tenni. Különösen azt érdemes világossá tenni mindenki számára Nyugaton, hogy a Fehéroroszország elleni bármilyen támadás Oroszországra mért csapással lesz egyenértékű, és hasonló következményekkel jár.
Bővebben
A lehetséges orosz intézkedések között szerepelhetnek rakéták átcsoportosításai, stratégiai rakétáink tesztelése közelről, valamint pszichológiai akciók, sőt, akár a diplomáciai kapcsolatok megszakítása is azokkal az országokkal, amelyek a legaktívabb oroszellenes szerepet játsszák.
Lehetséges olyan intézkedés is, mint például az oroszul beszélők, a volt Szovjetunió minden állampolgára és minden jóakaratú ember figyelmeztetése, hogy hagyják el azokat a helyeket, amelyek egy nukleáris csapás potenciális célpontjai lehetnek.
Ez is egy potenciálisan erős elrettentő eszköz lehetne. És ezeknek az embereknek nem kell Oroszországba menniük: menjenek más olyan államokba, amelyek nem rendelkeznek katonai létesítményekkel, és nem segítik a kijevi rezsimet, és nem látják el fegyverrel és pénzzel – sok ilyen ország van. Az embereknek nem félelemből, hanem szabad akaratukból kellene visszatérniük Oroszországba.
Amikor egy Nyugat-Európa elleni hipotetikus atomtámadásról beszélünk, felmerül a kérdés: mit válaszolna az USA? Gyakorlatilag minden szakértő egyetért abban, hogy az amerikaiak semmilyen körülmények között nem válaszolnának a szövetségeseik elleni atomtámadásra a mi területünkön végrehajtott atomtámadással. Ezt egyébként még Biden is nyíltan kimondta.
Orosz katonai szakértők azonban úgy vélik, hogy egy masszív hagyományos megtorló csapás következhetne. Rá lehetne mutatni, hogy ezt még masszívabb nukleáris csapás követné. És ezek végeznének Nyugat-Európával, mint geopolitikai egységgel. Ami persze nem lenne kívánatos, hiszen végül is bizonyos mértékig európaiak vagyunk, és – Dosztojevszkij szavaival élve – a régi európai kövek nem idegenek tőlünk.
Bővebben
Az ilyen forgatókönyvek megvitatásakor óhatatlanul szóba kerül Kína és annak pozíciója. A stratégiai céljaink azonosak, de az operatív céljaink természetesen különböznek.
És ha kínai lennék, nem sietnék az ukrajnai konfliktus befejezésével, mert az eltereli az USA és a Nyugat figyelmét és katonai erejét, és lehetőséget ad Pekingnek az erőgyűjtésre.
Ez egy teljesen normális, mondhatnám tiszteletteljes álláspont. És természetesen nem akarom, hogy atomfegyvereket használjanak. Először is erkölcsi és etikai okokból: Azt hiszem, ebben egyetértünk a kínaiakkal.
Másodszor pedig, mivel a kínaiaknak még mindig van egy kis nukleáris képességük, nem kívánatos, hogy most katonai és politikai versenyt kezdjenek ezen a területen. Tíz év múlva első osztályú nukleáris képességgel fognak rendelkezni (és még öt-hét év múlva is változni fog a helyzetük), és akkor a legjobb lehetőség egy nagyobb termonukleáris háború megelőzésére az lesz, ha egy erősebb Kína áll majd a frontvonalban, Oroszország támogatásával és fedezésével, ahogy a kínaiak most minket támogatnak.
Teljesen megértem azoknak az embereknek az erkölcsi szorongását, akik azt mondják: minden körülmények között elképzelhetetlen és elfogadhatatlan a nukleáris fegyverek használata. Erre azt válaszolom:
barátaim, tisztelem a pacifistákat, de ők csak azért léteznek és élnek ebben a világban, mert katonák harcolnak és halnak meg értük, ahogyan a mi katonáink és tisztjeink is harcolnak most Ukrajnában.
Comments