KEDVESEM ‒ EMBERTÁRS ‒ EMLÉKEZZ MAJD RÁM (Gavallér János három verse)

KEDVESEM

Mikor könnyét ejtette a lég,

mikor rád és rám hullt a fény,

mikor ráébredtünk;

‒ jé, éled a szerelmünk! ‒

akkor csak öleltünk,

öleltünk, öleltük

magunkhoz a mindenség

cseppnyi cseppjét:

felejthetetlen szerelmünk

örök testét.

A semmiség és a mindenség

volt bennünk az egység,

még csak kérdezni sem kellett

a szemedben kész volt a felelet:

Ölelj magadhoz végtelen,

te vagy a kezdet és a vég, kedvesem.

2007. 10. 01.

EMBERTÁRS 

A lelked most megsimogatom: Borulj egy kicsit ölembe és pihenj, ne gondolj semmire, hallgasd a csendet... lélegeznek a fák, nászdalt csicsereg a madár, a mező elszunyókált, virág-illatát táncoltatja az ájer, harmóniát hallgat az éj. Ne foglalkozz semmivel, csak érezd, hogy vagy! Hallgasd a csendet! Valakihez tartozol, ember vagy!

2013. 07. 09.

EMLÉKEZZ MAJD RÁM

Domboldalon őszi fák színpompája

dúdol egy örök dallamot.

Végtelen keringőt játszó muzsika

minden levél, mint csörgődob,

repít el ritmikusan, s lelkemben új,

szebb domboldal nyílik újra,

‒ most még szemem sarkából könnyem csordul ‒,

gyermekem, a domb itt marad,

s látod majd sárgás-barnás-zölden

örök könnyeimet.

Emlékezz majd rám,

ha domboldalon virágoznak a fák!

2018.10.27.