Kijev szerint orosz győzelem esetén az egyesült orosz–ukrán–fehérorosz csapatok Európára törnek

–

Vukics Ferenc írása

Évek óta próbálom felhívni a figyelmet arra, hogy az olyan törékeny (fragile state) államisággal rendelkező entititások, mint Ukrajna, komoly veszélyforrást jelentenek a közvetlen szomszédaikra. A „törékeny államokat” valójában csak egy hajszál választja el a „bukott állam” (failed state) minősítéstől. Ezekben az „entitásokban” az állam már nem képes irányítani az országban zajló folyamatokat, szélsőséges fegyveres csoportok, a szervezett bűnözés, külső hatalmak által irányított szervezetek „élik” fel az adott ország erőforrásait. A demokratikus intézmények megbuknak, az alapvető emberi szabadságjogokat már nem biztosítja senki. Bár a Fragile State Index az Ukrán államot a közepesen veszélyes kategóriába sorolja (csak egy fokozattal van lejjebb, mint a magyar állam), mindannyian tudjuk, hogy ezek a listák a politikai elfogultság miatt nem túl sokat érnek.

Az ukrán állam a létrejötte pillanatától számítva „küszködik” azzal, hogy kiépítse és megszilárdítsa a normális állam működéséhez szükséges intézményeket. A helyzetét az is súlyosan nehezítette, hogy vezetői nem ismerték fel a föderatív berendezkedés előnyeit, és mindenáron „egységesíteni” akartak egy olyan népességet, amely korábban soha sem alkotott egységes kulturális közösséget. A polgárháború kitörése és az orosz beavatkozás óta ezek a folyamatok még inkább felerősödtek. Példátlan mértékű a korrupció, a szerv- és gyermekkereskedelem, a fegyvercsempészet, a prostitúció. A szervezett bűnözői csoportok, a szélsőségesen nacionalista szervezetek és a külföldi titkosszolgálatok határozzák meg az ország vezetésének összetételét és politikai céljait. A „totális partnerség” valójában azt jelenti, hogy az adott rezsim „foglyul ejti” a lakosságot, és minden ellenkezést letörve, könyörtelenül a saját és a megbízói céljainak rendeli alá az emberek életét. Igen, a törvénytelenül eltávolított szervektől a háborúban feláldozott 16-18 éves „gyerekkatonákig” minden jel arra utal, hogy Ukrajna „elveszett”.

Az Ukrajnában állandósult „rendezetlenség” és „működésképtelenség” hullámai átcsapnak az országhatárokon és veszélyeztetik a közrendet. Átszivárog a szomszédos országokba és veszélyezteti a közrendet. A szervezett bűnözés az útvonalak „biztosítása” érdekében a környező országokban is kiépíti állásait.

Az Ukrajnát uraló „ideológia” ugyanígy veszélyezteti a demokratikus fejlődést, ráadásul jelenleg az ukrán kormányzat a szélsőséges csoportok támogatására építi az ország ellenállását. Ezek a fegyveres erők a legtöbbször nem követik a központi kormányzat utasításait. Egy esetleges békeszerződés során nem kizárt, hogy a „nacionalista zászlóaljak” fellázadnak Kijev ellen és egy puccsot készítenek elő. Ez Zelenszkij és a kormánytagok életébe is kerülhet, és konkrét háborús állapotokat okozhat a lengyel és a magyar határon is.

Az számomra továbbra is nehezen elképzelhető, hogy hazánkat orosz támadás érje, de a biztonságpolitikusok többségével ellentétben úgy gondolom, hogy egy ukrán belpolitikai átalakulás során ideiglenesen hatalomra kerülhetnek olyan elkeseredett csoportok, akik rajtunk akarnak majd bosszút állni a nyugati támogatások elapadása, vagy az elszenvedett vereség miatt.

Ha a lengyel kormányzat tovább folytatja Ukrajna „puha annektálását”, akkor pedig még a lengyel-ukrán konfliktusnak is van esélye.

Vegyük tudomásul, hogy az a 4-6 millió, magát orosznak tartó, korábbi ukrán állampolgár (akikről csak mint „szakadárokról” beszélünk) pontosan tisztában van a saját lehetőségeivel. Ők annak idején a minszki egyezményeket sem akarták aláírni, mert régen túl voltak azon a ponton, hogy Ukrajnán belül el tudják képzelni az életüket. Az orosz hadvezetés őket és a kaukázusiakat veti be a legkeményebb ütközetekben. Az „orosz veszteségek” döntő többsége az ő harcosaik közül kerül ki, és továbbra is az ő családjaik szenvednek a legtöbbet a front két oldalán. Ezen „orosz szeparatisták” ellen az ukrán kormányzat is az első vonalba a környező megyék „orosz” lakosságát veti be, ahol néha a kényszersorozott fiú ukrán felvarróval a saját apja ellen van harcba küldve. Nem véletlenül „óvatoskodnak” néha katonailag értelmezhetetlen módon, néha pedig a legvadabb kegyetlenségekre is képesek.

Arról is kevesen beszélnek, hogy az USA-t a háttérből irányító erők számára az lett volna a legnagyobb dobás, ha a Föderációban élő oroszok ellen a környező országokban élő „oroszokat” vethettek volna be. Az ukránok már évtizedek óta „haszontalan biomasszának” nevezték őket, és magas rangú vezetők jelentették ki, hogy az ott élő orosz gyermekek kiirtásával lehet végleg eltüntetni őket erről a területről. Az ukrán hadvezetés ezért is kényszeríti az itt élő még tizenéves fiúkat katonai szolgálatra. Ha ezek a még családalapítás előtt álló fiatalok ágyútöltelékként meghalnak a háborúban a „sajátjaik” kezétől, akkor az neki „tripla hasznot” jelent.

Jó lesz idejében számot vetni azzal, hogy egy ukrán „összeomlás” milyen új helyzetet teremthet.

Körülbelül három hete tisztában vagyunk azzal, hogy lassan öt-tízszer több ukrán esik áldozatul a harctéren, mint orosz. A „vágyvezérelt” biztonságpolitikai szakértők Oroszország „kimerülésében” bíztak, holott a harctéren elesett katonák közel 90%-a eleve ukrán állampolgár volt korábban.

Hetek óta sokan kritizáltak az általam közzétett számokért, de most már visszavonhatatlanul „utolérte” a „szakértőket” a valóság. Most mindenki úgy tesz, mintha korábban nem lett volna „foglya” a kötelező „narratívákból” kiinduló elemzéseknek.

Olekszej Aresztovics érdekes figurája az ukrán vezetésnek. Az ukrán elnöki adminisztráció kvázi katonai szóvivője, Olekszij Aresztovics rendkívül változatos színészi, politikusi, katonai és tréneri pályát futott be, mire világszerte ismertté vált. Nemcsak szóvivőként szerzett hírnevet, hanem katonai-politikai szakértőként is: 2019-ben például megjósolta a mostani putyini inváziót Ukrajna ellen, sőt ennél tovább is ment: két újabb orosz-ukrán háborút jelzett előre 2030-ig. Egyes vélemények szerint Rejtő Jenő regényhősei zokogva bújhatnának el mögötte, olyan bizonytalan és modern mítoszokba illő életrajz bontakozik ki Olekszij Aresztovicsról, a Grúziában született, belorusz-lengyel származású katonai tanácsadóról. Blogger, színész, felderítőtiszt, reklámszereplő, hírszerző, tanácsadó, pártalelnök, tréner, teológus – ezek a végzettségei és lehetséges korábbi foglalkozásai, manapság pedig rendszeresen hallhatunk tőle ukrajnai híreket.

Aresztovics azonban nem ezért vált ismertté a nagyvilágban. Ő volt ugyanis az, aki már 2019-ben megjósolta a mostani ukrajnai háborút egy a Youtube-on is közzétett interjújában. (Alább angol felirattal nézhető meg a nyilatkozat.) Katonai-nemzetbiztonsági tanácsadó ma is. A száz legbefolyásosabb ukrán blogger egyike, 792 ezer Facebook-követővel, a Youtube-on pedig 1,11 millióan iratkoztak fel a csatornájára. Pályája követhetetlen és ellenőrizhetetlen. Egyes tevékenységei teljesen ellentmondanak egymással, de jelenleg a legbefolyásosabb személynek tartják Ukrajnában. Sokak szerint maga az elnök is tőle függ.

Aresztovics nemrégiben a háború befejezésének egy még ijesztőbb, korábban nem tárgyalt lehetőségét is felvetette. Az elnöki tanácsadó az orosz és az ukrán hadseregek jövőbeni szövetségével ijesztgette Európát.

„Oroszország még egyetlen olyan háborút sem nyert meg, amelyben az ukránok ne vettek volna részt. Ha a Nyugat nem segíti Ukrajnát, akkor már holnap 500 ezer ukrán csatlakozik az Orosz Föderáció és Fehéroroszország másfél milliós hadseregéhez, ami után magának a Nyugatnak is nehéz dolga lesz. Mondjuk, ha Putyin nyer és az 500 ezres ukrán hadsereg csatlakozik a 1,5 milliós orosz hadsereghez, akkor Európa nagy bajba kerül. Mindenki látta, hogy hogyan tudunk harcolni. És akkor mindez a szenvedés, amit mi itt megélünk, egyszer csak átkerül Európába. És akkor hol tudják majd megállítani a vicces európai csapatok Oroszország és Ukrajna unióját, ha ez megtörténik, és plusz még Fehéroroszországot?”

Olekszij Reznyikov a The Economistnek adott interjújában közölte, hogy a nyugati országok három hónappal a háború kezdete után kezdik elveszíteni az ukrajnai háború iránti érdeklődést, ami a fegyverszállítások gyorsaságában is megnyilvánul. „A világ vagy nem egészen érti, mi történik, vagy tökéletesen érti, de belefáradt, és kész beletörődni abba a gondolatba, hogy ukránok halnak meg nap mint nap. Azonnali segítségre van szükségünk, mert a napi kétségeket az ukránok vérével mérik” – jelentette ki. Reznyikov elmondta, megérti, hogy a nyugati politikusoknak foglalkozniuk kell saját országaikkal és problémáikkal is, ugyanakkor el kell gondolkodniuk az ukrajnai háborúba való belefáradásuk következményeiről.

Akár Zelenszkijjel, Aresztoviccsal kapcsolatos felvételeket látunk, elképesztően fáradt emberek tekintenek ránk a felvételekről. Ezek az emberek most szembesültek azzal igazán, hogy magukra maradtak. Reznyikov nem véletlenül nyilatkozta tegnap: „A nyugati bürokrácia és pragmatizmus sokkal erősebbnek bizonyult, mint a nyugati értékek”.

Nekünk pedig számot kell vetnünk azzal is, hogy egy nagyarányú ukrán vereség milyen változásokat okozhat majd a megmaradt „ukrán entitás” bel- és külpolitikájában.