Kondor Katalin: Levél, melyet meg kellett írnom – Budaházyék érdekében

Tisztelt Kollegák!

Sokan és sokféle „bizonyítékot” felhoztunk már annak az igazságtalanságnak az abszurditását bemutatandó, amely Budaházy Györgyöt és társait érte az elmúlt években, különösen a nemrégiben rá kiszabott 17 esztendős börtönbüntetés kapcsán. Magam is többször megtapasztaltam a poszt kommunista álliberálisok dölyfös viselkedését, bizonyítékok nélküli vádaskodását, de hogy ezt a magatartást az úgynevezett rendszerváltozás után 30 esztendővel is el kell viselnünk, az felháborít. Kiváló politológusainktól, újságíróinktól, történészeinktől – akik erre rengeteg bizonyítékkal szolgáltak – jól tudjuk, hogy bizony következmények nélküli ország vagyunk, s a rendszerváltásnak nevezett időszak tele volt máig nem orvosolt igazságtalanságokkal, mind a gazdaság, mind a jog területén. 1990 óta a poszt kommunisták hatalom-átmentésének természetét is megismerhettük.

Az azonban, hogy a jog területén is rendre kettős mércét kell tapasztalnunk mindmáig, az nem tűrhető. A „rendszerváltás” nyertesei és vámszedői naponta „szélsőjobboldalizzák”, bizonyítékok nélkül „fasisztázzák” közéleti szereplőinket, és mi nem mondjuk, nem követeljük, hogy álljon meg a menet!

Nem nézhetjük tétlenül a jogállamiság valódi sárba tiprását, a bíróságok valódi indok nélküli ítéleteit. Azt tapasztaljuk, hogy a jogtalanul randalírozókat, az ünneplő tömegbe lövetőket, az ártatlan fiatalokat utcán összeverő és a magyar rádió udvarán megkínzó senkiháziak és vezetőik büntetlenül maradtak. Nem vagyok jogász.

Ám mint magyar állampolgár, joggal várok sokakkal együtt választ arra, milyen bűnt követett el Budaházy György és csapata, s mely bűnügyek azok, melyekért bárki 17 esztendős büntetést kaphat és kapott?

Hol maradt a 2006-ban készült felvételek sokasága által bizonyított, ártatlan, ünnepről hazatérni szándékozó tömegbe lövetők megbüntetése? S ennek nyilvánosságra hozatala? Aligha hinném, hogy egyetlen – egyébként jó – film, az Elk.rtuk megnyugtatta volna a kedélyeket. Máig tapasztalható, hogy nem nyugtatta meg. S ne feledjük a nem feledhetőt: a gyurcsányi szemkilövetéses támadás az 1956-os forradalom 50. évfordulóját ünneplő emberek ellen történt!! Mondhatnánk, ez súlyosbító körülmény, azaz mindenre rátesz még egy lapáttal, magyarán az akció valamennyi tisztességes ember – legyen bármilyen politikai nézete – meggyalázása volt.

Tudjuk, hogy ez idő tájt nehéz napokat, heteket, hónapokat él át a világ, elsősorban Európa. Nem terhelhetjük az emberek lelkét, igazságérzetét azzal, hogy bármily nehéz helyzetre is hivatkozva semmibe vesszük az igazságérzetüket már régen bántó cselekedeteket, törvényeket, ítéleteket, s szemet hunyunk az embertelenség, igazságtalanság, törvénytelenség felett. Ki tudja, milyen alkuk következményeképpen 30 éve jogálomban élünk. Szép apránként elkezdhetnénk a jogállam felépítését. Cseppet sem az EU által elképzelt módon.

Tisztelt kollégák! Ha úgy gondoljátok, egészítsétek ki ezt a levelet saját gondolataitokkal. A gondolatnak is van ereje, meg a személyes, leírt véleménynek is. Mindig van olyan idő és olyan esemény, vagy jelenség, amikor nem hallgathatunk, amikor cselekednünk kell.

Egy hazafi tévedhet. Egy hazaárulónak nincs bocsánat.