Kvantum-lelkiség: A gnoszticizmus és a harmadik út (Peter Canova tanulmánya)

Eredeti cikk:

Quantum Spirituality: Gnosticism and the Third Way, By Peter Canova

Schiller Mária küldeménye

A nyugati világ legtöbb embere tudatosan vagy öntudatlanul ingadozik az élet két poláris irányultsága között – a vallásos vs. világi szemlélet között, amelyet az emberek modern tudományról alkotott felfogása vezérel. A szélsőséges véglet, a vallás hajlamos a zárkózottságra és a „mi és ők” mentalitást támogatja. A világi szélsőségek egyfajta önelégült, elitista intoleranciát hirdetnek, amely a vallást a neandervölgyiek utolsó menedékének tekinti.

Ebben a cikkben egy harmadik paradigmával, a fejlett új tudományokkal összeegyeztethető spiritualitással foglalkozunk.

Mind a vallás, mind a tudomány az emberi törekvések két olyan ága, amely létünk legalapvetőbb kérdéseivel foglalkozik: kik vagyunk, honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és milyen természetű a világ, amelyben élünk? A filozófia is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de a filozófia valójában híd vagy melléktermék e két, az emberi létet vizsgáló alapvetőbb pillér között. Úgy tűnik, éles szakadék húzódik a vallás és a tudomány között, ahogyan ezeket a kérdéseket vizsgálja és megközelíti, így az átlagembernek választania kell, hogy melyik a helyes nézet.

HIT VS. TUDOMÁNY

Mit gondol, hogyan kezdődött az élet? Hogyan tartják fenn? Vajon az egészet véletlenszerű részecskék kölcsönhatása okozta, amelyek valahogyan egyre összetettebb organizmusokat hoztak létre, és végül az élethez vezettek? Vagy úgy gondolja, hogy az élet egy istenség cselekedeteinek köszönhetően jött létre? Lehet, hogy egyszerűen csak nem tudja, és azok hatalmas szürke zónájába tartozik, akik úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják a nehéz kérdéseket, és csak haladnak előre az élettel. De akárhogy is nézzük, az alapvető tudatos vagy tudatalatti meggyőződésünk ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban befolyásolja személyes életünk minőségét, valamint kultúráink, intézményeink, nemzeteink és emberi körülményeink jellegét.

Az a meggyőződés, hogy az élet puszta véletlen, ahogyan azt a hagyományos tudomány állítja, egy bizonyos világi, egzisztencialista szemlélethez vezetett az életvitel és a viselkedés tekintetében. Ez a hiábavalóság és a félelem tudatos vagy tudatalatti érzését okozhatja, s mindkettőnek következményei vannak a fizikai és pszichológiai jólétre. Természetesen az Istenben való hit nem feltétlenül védelmez a problémáktól, és az embereknek bizonyára lehetnek torz, félelemmel teli elképzeléseik Istenről. A félrevezetett vallási fanatikusok gyakran sokkal több kárt okoznak, mint az erkölcsileg felelős ateisták. Hogyan haladhatunk tehát az élet jobb megértése felé?

Ironikus módon a félelem a közös nevező a szekularizmus és a nyugati világban gyakorolt vallás között.

Ez a félelem az attól való félelem, hogy zsigeri szinten nem tudjuk igazán, hogy egy folyamatos egész részei vagyunk, szemben az elkülönült, múlandó foltokkal, amelyek bármikor végleg eltűnhetnek a létezésből. A félelem és a vallás közé általában egyenlőségjelet tesznek, de a félelem és a tudomány közé?

A hagyományos tudomány egyik jellemzője, hogy a részeket elemzi, mint az orvosok, akik szívekre, szemekre és csontokra specializálódnak, ahelyett, hogy a testet mint egységes egészet tekintenék. Ez a megközelítés töredezett, és így egy töredékes, félelemmel teli életszemléletet támogat, amely arra korlátozódik, amit az öt érzékszervünk érzékelni tud, és az öt érzékszervünk nem nagyon tud érzékelni.

Létezik mód arra, hogy túllépjünk a világi tudomány és a hagyományos vallás korlátain. Ennek köze van egy bizonyos típusú tudás és tapasztalat megszerzésének gyakorlatához, amely kapcsolatba hoz bennünket egy magasabb intelligenciával. Egy ilyen tapasztalat bizonyosságot ad arról, hogy a látható, anyagi világnál nagyobb keretek között létezünk. Megnyit bennünket arra, hogy olyan információkhoz jussunk, amelyek segítenek az élet szövetének új mintáit érzékelni. Az ilyen tudás vezethet a fizikai, érzelmi és spirituális fejlődéshez. Segíthet abban, hogy függetlenné váljunk mások hitétől és dogmáitól, mert nem a hiten, hanem a személyes tapasztalaton alapul.

E tudás alapjait az új tudományok és a visszanyert ősi spirituális hagyományok egyaránt alátámasztják. Ez egy Harmadik Út, egy spirituális út, amelyet a kvantumtudomány támogat, és amely a materialista tudomány és a hagyományos vallás korlátain túli birodalmakba vezet.

A TUDÁS FORMÁI

Folytathatjuk mindennapi tevékenységünket. Gondolhatjuk, hogy a politika, a gazdaság, a háborúk és a társadalmi kapcsolatok azok a dolgok, amelyek leginkább befolyásolják az életünket, de

ez téves felfogás. Minden az egyénnel kezdődik. Jegyezzük meg ezt a feltevést, mert még visszatérünk rá.

A világ és a társadalmak minden nagyobb mozgása az egyén elméjéből kiinduló hiedelmek miatt következik be. Az egyén elméjét nagyrészt az emberi történelem kollektív, felhalmozott tudása alakítja. A tudás viszont három elsődleges forrásból származik: a nyers érzékszervi tapasztalatokból, a logikus érvelésből, mint a tudományban, és az intuitív kinyilatkoztatásból, amely az absztrakt vagy kreatív gondolkodáshoz kapcsolódik. A tudásnak ez a formája inkább a vallási és spirituális kifejezéshez kötődik.

Az objektív emberi tudás a körülöttünk lévő világ gyakorlati megfigyelésén keresztül jött létre, először az érzékszerveken keresztül végzett empirikus megfigyeléssel, később pedig az érvelés különböző formáival.

A tudás ezen objektív formáival párhuzamosan azonban volt egy szubjektív forrás is, amely absztraktabb és intuitívabb volt. Ez tette lehetővé a korai emberek számára, hogy megérezzék a föld ritmusát, és úgy tapasztalják meg a dolgokat, hogy abból művészet és olyan elvont fogalmak szülessenek, mint az istenek, a szellemek és a láthatatlan erők egyéb ábrázolásai.

A SPIRITUALITÁS ÉS A VALLÁS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGTÉTEL

A vallás ugyanúgy ebből a szubjektív tudásból származik, mint ahogy a korai tudomány a fenti objektív formákból. De itt van a bökkenő. Mivel az intuitív információ szubjektív, ahogy a bölcsektől vagy prófétáktól a tömegekhez jut el, hajlamos a torzításra.

A próféták Isten szívét mondták ki, de követőik vallásokat alapítottak.

Mivel nem rendelkeztek a próféta közvetlen tapasztalatával, a követőknek kellett értelmezniük. Ez teret engedett a félreértéseknek és a tömeges elme-gondolkodás önző céljainak. A próféta által kinyilatkoztatott spirituális tudás dogmatikus torzításokba burkolózott, általában azért, hogy az emberek egyik osztálya hatalmat szerezzen vagy irányítást gyakoroljon a másik felett. Ez a fő különbség a spiritualitás és a vallás között –

az igazi spiritualitás egy folyamatos személyes utazás és személyes tapasztalat, míg a vallás inkább a dogmákba és mások tanításaiba vetett hithez ragadt.

RÉGI VALLÁS VS. A RÉGI TUDOMÁNY

A materialista tudomány felfedezései a múlt században nagymértékben aláásták azt a leegyszerűsítő hagyományos vallási elképzelést, amely szerint Isten egy szakállas, öreg császár, aki a mennyben trónol, és szigorú igazságot szolgáltat bűneinkért, illetve jutalmat jótetteinkért.

Sajnos, ezt

a korlátozó vallási felfogástól való megszabadulást egy ugyancsak korlátozó tudományos felfogás váltotta fel.

A materialista tudomány az elmúlt évszázadok során a racionalista következtetés és az anyag és az anyagi szervezetek tulajdonságainak empirikus megfigyelésének kombinációjával fejlődött. A materialista tudomány központi felfogása az, hogy a teremtés, az élet és a valóság a fizikai részecskék kölcsönhatásából ered és azzal magyarázható. Más szóval, az anyag a létezés mindenestül és mindenkor.

A nézet szerint a részecskék kölcsönhatásából molekulák keletkeznek, amelyek összeállva nemcsak bolygókat és fizikai törvényszerűségeket, hanem egyszerű organizmusokat is alkotnak. Ezek az organizmusok egyre összetettebbé válnak, és végül az emberben csúcsosodnak ki. A tudatosságot a fizikai agy idegi tevékenységének melléktermékeként magyarázzák. Egy dolgot meg kell jegyezni – ebben a teremtési sémában egyetlen megfelelő elmélet sem magyarázta meg, hogyan fejlődött ki a szerves élet a szervetlen részecskeanyagból. A tudósok vagy figyelmen kívül hagyják ezt a kérdést, vagy kétes (és tudománytalan) feltételezésekkel magyarázzák.

A teremtésnek ez a materialista képe ma már alapvető irányultság vagy világnézet.

Sokféle formában fejeződik ki, de különösen három tudományos elmélet emelkedik ki, mint a modern emberi gondolkodásmódot formáló sarokkövek.

Newton meghatározta a fizika törvényeit, amelyek egy szilárd, anyagi világegyetemben kölcsönhatásba lépő, rögzített anyagi tárgyak mechanikus természetét írták le. Descartes dualista filozófiát vezetett be, amely szerint az elme és az anyag különálló és elkülönülő jelenségek. A biológiában Darwin elméletei kiszorították a Teremtő fogalmát azzal a koncepcióval, hogy a fajok alacsonyabb formákból fejlődnek egyre bonyolultabbá, és a lánc az emberben éri el a csúcspontját.

A VALLÁS LEBONTÁSA

Az egyház által évszázadokon át elnyomott tudomány minden fronton bosszúállóan csapott le. Mivel a teremtést, az életet és a valóságot most már látszólag anyagi alapú folyamatokkal lehetett megmagyarázni, Isten, a magasabb értelem vagy a természetfeletti tudatosság minden elképzelése kikerült az egyenletből. Isten halott volt. A materialista irányultság az emberi gondolkodás minden formájára kiterjedt.

A Bibliát szisztematikusan dekonstruálták, és legjobb esetben is mulatságos mítosszá, legrosszabb esetben pedig káros agykontrollá degradálták.

És ironikus módon a tudomány sikere a vallás lerombolásában azon a tényen alapult, hogy a hagyományos nyugati valás maga is anyagi alapú volt, annak ellenére, hogy spirituálisnak állította be magát.

Az ortodox kereszténység félreértette a keresztény történet archetipikus, szimbolikus jelentését.

• Ahelyett, hogy Jézus eljövetelét a magasabb kinyilatkoztatás korszakalkotó eseményének tekintette volna, a szűzi születésre összpontosított.

• Ahelyett, hogy megértette volna az általa tanított mély szellemi bölcsesség mögött rejlő értelmet, a fizikai csodákra koncentrált.

• Ahelyett, hogy a keresztre feszítést annak metaforájaként fogta volna fel, ahogyan az emberi félelem és ego keresztre feszíti a bennünk ébredni próbáló isteni szikrát, a bűneinkért hozott véráldozatként bekövetkezett halálának fizikai gyötrelmére koncentrált.

• Végül pedig ahelyett, hogy a feltámadást a bennünk szunnyadó isteni bölcsesség felébredéseként látta volna, amíg még élünk, a feltámadást úgy fogta fel, mint a sírból feltámadó fizikai testeket.

Ez a szó szerinti és materiális értelmezésre való összpontosítás a hagyományos vallást közvetlenül a materialista tudomány hazai pályáján hagyta.

A Biblia történetiségének és csodáinak lerombolása, vagy legalábbis ezek súlyos kétségbe vonása a tudományos anyagi racionalizmus segítségével könnyű volt.

Végül is, matematikailag számszerűsíthető, hogy az alma leesik a fáról, de hogyan lehet bizonyítani a halottak feltámasztásának képletét?

AZ EMBERISÉG POLARIZÁLÓDÁSA ÉS SZÉTTÖREDEZÉSE

A vallásról a tudományra való áttérés mélyreható hatással volt a bolygón élő minden ember pszichológiájára, érzéseire és szemléletére.

Ma már egy polarizált világban élünk. A tudomány támadása sok embert visszavezetett Isten és a vallás korlátozó, fundamentalista értelmezéséhez, gyakran erőszakos következményekkel. Az iszlám fundamentalizmus nagyrészt reakció arra, hogy a modern, materialista világszemlélet támadása miatt az emberek vallási kényelme elszakadt tőlük.

E polarizáció közepén a zavarodott és elcsüggedt emberek nagy szürke zónája található. A tudománynak köszönhetően már nem hisznek a vallásban, de az élet nehéz problémáival szembesülve velük született spirituális vágyakozásuk parázsló parázsként megmarad, és az ateista tudomány soha nem tudja kielégíteni ezt az igényt.

A hagyományos vallásban és a hagyományos tudományban a materialista életszemléleten kívül van még egy közös vonás – mindkettő hatékony munkát végzett az emberi szellem elfojtásában.

A HARMADIK ÚT

A teremtés, a valóság és az emberi dilemma magyarázatára létezik egy másik út is.

Ez a remény útja, mert egyesíti a fejlett tudományokat, mint például a kvantumfizikát, a Föld minden jelentős vallásában eltemetett ősi spirituális bölcsesség alapelveivel.

Ahogy egyre több emberben válik tudatossá ez a kapcsolat, úgy fogja átalakítani az életünket oly módon, hogy megszabadít bennünket a szó szerinti vallástól és az ateista tudománytól. Életképes keretet fog nyújtani az élet számos rejtélyének megértéséhez, és visszaadja az életünk irányításának egy bizonyos fokát.

KVANTUMFIZIKA

Kezdjük a tudományos oldallal. A kvantumfizika ugyanúgy a feje tetejére állítja a hagyományos tudományt, ahogyan a materialista tudomány a hagyományos vallást.

A kvantumfizika bebizonyítja, hogy az anyagi részecskék önmagukban nem léteznek alapvető vagy természetes állapotban. Ami létezik, az valójában a végtelenségben elszórt fényhullámok, az összes lehetséges kimenetel vagy választás kozmikus menüje, ha úgy tetszik. Csak akkor omlik össze a lehetőséghullám megfigyelhető pontszerű részecskévé és válik fizikai valósággá, amikor egy tudatos megfigyelő megfigyeli.

Más megdöbbentő jelenségek is léteznek kvantumszinten.

A részecskék képesek hatalmas távolságokon keresztül azonnal kommunikálni egymással, nem lokális módon, vagyis úgy, hogy nincs közöttük láthatóan összekötő közeg vagy jel.

Einstein ezt a folyamatot „kísértetiesnek” nevezte.

A részecskék kvantumugrásokra is képesek, amikor egy elektron egy energia- vagy pályaszinten eltűnik, majd egy magasabb szinten mindenféle közbenső mozgás nélkül újra megjelenik. Ez olyan lenne, mintha a Föld eltűnne és hirtelen felbukkanna a Napban anélkül, hogy áthaladna a Merkúr, a Vénusz vagy a Mars pályáján.

• A kvantumfizika megmutatja, hogy a materialista tudomány alapjául szolgáló részecskék egyáltalán nem úgy viselkednek, mint a klasszikus newtoni modell.

• Megmutatja, hogy az elme vagy a tudat egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogy Descartes dualista filozófiája állítja.

• Lyukat üt Darwin verzióján az emberi eredetről és teremtésről.

A legfontosabb, hogy azt jelzi, hogy a teremtés nem egy alulról felfelé haladó folyamat volt a részecskéktől a molekulákig, az organizmusoktól az agyig és a tudatosságig. Inkább egy felülről lefelé irányuló folyamat volt, amely a tudattal kezdődött.

TUDAT

A kvantumfizika meghökkentő és ellentmondásos eredményeinek megértéséhez elengedhetetlen a tudat szerepének megértése.

Kezdjük egy definícióval. A tudás: tudatosság.

Konkrétabban: értelmes tudatosság, amely képes választani és irányítani. A fent leírt kvantumjelenségeknek csak akkor van értelme, ha a tudatosság a valóság elsődleges forrása. A kvantumfizika szerint a valóságunk a lehetőségek energetikai fényhullámaival kezdődik. Ezek a lehetőséghullámok csak megfigyeléskor omlanak össze anyagi részecskékké. De ki végzi a megfigyelést?

Max Planck, a kvantumfizika megalapítója és az ősi spirituális szövegek egyaránt azt mondják, hogy

egyetlen Tudatos Értelmes Elme vagy Tudatosság végzi a megfigyelést.

Akkor mi ennek a Tudatosságnak a természete? Honnan ered? Anyagi vagy nem anyagi eredetű? Az anyagi tudomány azt állítaná, hogy a tudat az anyagból keletkezik, az anyagi agy működéseként. De a kvantumfizika azt mutatja, hogy csak a tudatos megfigyelés omlasztja össze a hullámenergiát anyaggá, tehát hogyan jöhetne létre az anyagot létrehozó dolog által?

Ez a paradoxon kizárja, hogy a tudatot az anyag hozza létre.

Most vegyünk egy példát Descartes dualista filozófiájából.

Tegyük fel, hogy az elme (tudat) és az anyag különálló és különböző dimenziók, amelyek valamilyen módon kölcsönhatásba lépnek egymással. Tehát a tudat egy anyagtalan erő, amely valamilyen meghatározatlan módon együttműködik az anyaggal.

Érthetően hangzik, sőt, egy kicsit spirituálisnak is, nem igaz? De

ahhoz, hogy az anyag irányt kapjon egy anyagtalan tudattól, folyamatos jel- és információcserének kell lennie, és ez energiát jelent. Ez nem mehet át a fizika törvényein, amelyek szerint az energia a világegyetemben állandó.

A világegyetem nem adhat hozzá új anyagot, így újabb paradoxonnal állunk szemben.

Most jön a harmadik út. Minden paradoxon megszűnik, és minden kvantumjelenség megmagyarázható, ha a tudatot tekintjük minden valóság forrásának.

Ez az a mátrix vagy energiaháló, amely magában foglal minden megfigyelhetőt és megfigyelhetetlent.

A tudat tehát részecske és hullám, anyag és energia, megfigyelő és a megfigyelt dolog egyszerre.

Ez azt jelenti, hogy amikor a tudat választ és valósággá omlaszt egy lehetőséget, akkor önmagából választ, nem pedig valamilyen külső, anyagtalan dimenzióból, ezért nincs paradoxon. Ez megmagyarázza, hogy a térben távol eső részecskék hogyan kommunikálnak azonnal egymással. Mindketten ugyanaz az energia, amely különböző pontokon manifesztálódik. Ez megmagyarázza a kvantumugrásokat, mint az Egyetemes Elme fókuszának azonnali áthelyezését az egyik pontról a másikra, ahogyan egy férfi megnézhet egy új autót, majd hirtelen egy gyönyörű nőre fixálódik.

A tudatosság működését tovább finomíthatjuk így – A Tudatosság nagy „T”-vel kezdődően az alapvető értlelmes energia (nevezzük Istennek, magasabb intelligenciának stb.). Ez a Tudatosság a kis „t”-vel írt tudatosság különböző pontjaiként nyilvánul meg.

Ez lennél te és én és minden öntudatos lény.

Kvantumtudományos nyelven a nagy „T”-t és a kis „t”-t nem hétköznapi, illetve közönséges tudatosságnak neveznénk. A nagy „T” tudatosság az alapvető fény vagy energia, amely, mintha többszörös kivetítőt használna, az egész valóságot kivetíti rajtunk, kis „t-ken” keresztül. Kollektívan, mint tudatos megfigyelők veszünk részt, akik a kvantumfényhullámból anyagi valóságot rajzolnak ki.

Látjuk, hogy a társ-teremtés New Age koncepciójának valóban van alapja a kvantumelméletben.

A SPIRITUÁLIS BÖLCSESSÉG HAGYOMÁNYA

A kvantumfizika által a teremtésről, az életről és a valóságról hozott megdöbbentő tudás évezredekkel ezelőtt egy egyetemes spirituális hagyomány szálaiból tárult fel, amelynek bölcsessége áthatott minden jelentősebb vallást vagy filozófiát, pogányt és modernet egyaránt. E hagyomány egyik ága különösen a modern tudományhoz való számos párhuzamával volt feltűnő.

Gnoszticizmusnak nevezték. Az alábbiakban felsorolunk néhányat a legfontosabb hiedelmei közül:

Isten Egy, magában foglalja az Energiát, az Elmét és az Anyagot.

Az Egy sokként jelenik meg.

Az ország benned van, az isteni szikra benned van.

Isten képmására lettél teremtve.

Ahogy fent van, úgy van lent is.

Tégy úgy másokkal, ahogyan magaddal tennél.

Isten minden, minden Isten.

Mindezek a bölcsességi tanítások a kvantumelméletet visszhangozták évezredekkel ezelőtt, koruk nem technikai nyelvén, mondván, hogy a teremtésben minden egyes dolog tudatos intelligenciából ered, és mi, emberi lények, ennek a tudatos intelligens tudatosságnak a részei vagyunk.

Az ősi hagyomány tárgyalását három kulcsfontosságú tanításra korlátozzuk:

Isten a Tudatosság, az egyetlen energia, amely áthatja az egész látható és láthatatlan valóságot.

A fény az a jármű, amelyen keresztül ez a Tudatosság kifejezi magát. A fény értelmes energia, és irányadó információt hordoz.

Ez a Tudatosság fényesszenciájának kiáradásaként sok tudatossági pontra osztotta magát.

Fentebb láttuk, hogy a tudat az egyetlen dolog, ami megmagyarázza a fizikai valóságunkat alkotó kvantumvilág paradox és furcsa viselkedését. Einstein híres képlete, az E=MC² azt mutatja, hogy az anyag és a fény felcserélhető formák, vagyis az anyag a fényből származik, és visszaalakul fénybe. Ez a kvantumfizika azon megállapításainak könyvszerű bizonyítéka, hogy a valóság legalapvetőbb szintjein nem léteznek részecskék, csak fényhullámok. Egy bizonyos ponton, a tudatosság működésének köszönhetően ezek a fényhullámok részecskeanyaggá kristályosodnak. Meghökkentő, de igaz.

A kvantumfizika azt is megerősítette, hogy a fény értelmes információt tartalmaz. A fényfotonok (fényimpulzusok) hatására az anyag olyan egyedi formákká egyesül, amelyek a világban látható tárgyak sokféleségét alkotják. Csak valami, ami intelligenciát tartalmaz, képes ilyen megkülönböztetéseket tenni, csak valami, ami információt tartalmaz, képes szervezett formákat létrehozni, ahogyan a DNS tartalmazza a testünk kialakításához szükséges pontos információt.

A modern fizika ezen megállapításai együttesen véve nem tesznek mást, mint megerősítik a fenti három spirituális alapelvet.

A HAGYOMÁNYOS TUDOMÁNY ÉS VALLÁS FELÜLVIZSGÁLATA

A hagyományos vallás és tudomány korlátait most egy felszabadító új paradigma (szemlélet) válthatja fel. Felváltást mondok, nem pedig szétzúzást vagy elvetést, mivel utóbbiak azt feltételeznék, hogy a tudományban és a vallásban nincs semmi jó vagy jóvátehető, és ez egyszerűen nem így van. Vegyük a hagyományos tudomány három pillérét, Newtont, Descartes-t és Darwint. A kvantumfizika leleplezi elméleteiket, hogy azok néhány alkalmazásukban és következtetésükben hiányosak vagy helytelenek. Ez nem jelenti azt, hogy kategorikusan tévesek lennének. Bizonyos funkciókat pontosan megmagyaráznak, de nem tudják megmagyarázni az egészet, amelynek részei.

A newtoni fizika jól működik a megfigyelhető világ bizonyos funkcióinak magyarázatában, de nem tud magyarázatot adni az Einstein relativitáselmélete szerinti hatásokra vagy a szubatomi világra, és megközelítőleg sem képes megmagyarázni az anyag és a tudat alapvető működését. Ezért a determinált világegyetemről mint óriási gépezetről alkotott nézete helytelen. Descartes dualizmusa úgy tűnik, hogy a mindennapok céljaira meghatározza az elme és az anyag közötti működő kapcsolatot, de alapvetően helytelen, mivel hiányzik belőle a kettő valódi, mögöttes egysége. Darwin elmélete csak a fajon belüli evolúciót magyarázza. Soha nem magyarázza meg az élet teremtését vagy eredetét. Még azt sem mutatja be, hogyan fejlődik egy faj egy másik fajjá, például a majmok emberré, kivéve, ha ez egy hitcikk.

A fosszilis feljegyzések inkább egy kvantumugrást alátámasztó nézetet támasztanak alá, vagyis az olyan fajok, mint az ember, egészen hirtelen jöttek létre, amikor a fajokat a Földre juttatták.

A Harmadik Út a hagyományos tudományban és vallásban két nagy korrekciót jelent. Az első a materialista tudomány korlátozott és káros nézete, amely szerint az élet az anyagból ered, ahelyett, hogy az anyag a tudatosságból eredne. A második az a hagyományos vallási nézet, hogy az emberiség Isten elkülönült teremtménye, szemben azzal, hogy magának az isteni tudatosságnak az anyagi formában való kivetülése.

A HARMADIK ÚT GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYEI

Annak felismerése, hogy a tudat teremt mindent, és hogy mindannyian ennek a tudatnak a részei vagyunk, azt jelenti, ahogy Jézus mondta, hogy az ország belül van.

Nem vagyunk elválasztva az isteni erőtől, annak kivetülése vagyunk, és mi viszont valóban társalkotói lehetünk valóságunknak.

Ezt azonban nem tudjuk megtenni a hétköznapi tudatosságunkból.

Meditáción vagy más gyakorlatokon keresztül kell összehangolódnunk a nem hétköznapi Felsőbb Tudatosságunkkal, de ez mindenki számára könnyen elérhető.

Ha ezt elérjük, az irányítás egy bizonyos mértékét hozza a látszólag véletlenszerű életünkbe.

Amint megismerjük a magasabb értelem működésének elveit, elkezdünk azokra a dolgokra összpontosítani, amelyek értéket képviselnek számunkra, és még arra is kialakíthatunk egy elképzelést, hogy mi az, amit igazán értékelnünk kellene.

Azt tapasztaljuk, hogy az életünk jobban működik, és a régi, negatív minták felbomlanak. Ösztönzést kapunk arra, hogy spirituálisan felelősségteljesebbé és tudatosabbá váljunk, mert megértjük, hogy ez az univerzum erejét a mi oldalunkra állítja. A vallás erkölcsi értékeit, melyeket a hagyományos tudomány már amúgy is erodált, felcserélhetjük a teljesség magasabb spirituális fogalmával, így saját érdekünkké válik, hogy ne bántsunk másokat, mert látjuk, hogy végső soron hogyan ártunk magunknak.

Az egyik legmegváltoztatóbb élettapasztalat az, amikor közvetlenül kommunikálunk a magasabb értelemmel, és olyan információkat kapunk, amelyek a „valós” világban igazolódnak. Vannak, akik orvosi intuícióvá válnak; másoknál olyan intuíció alakul ki, amely segíti a pénzügyi vagy életvezetési döntéseiket. Az alkalmazások sokfélék.

Amikor megtapasztaljuk ennek az információnak a működését az életünkben, ahogyan az a pszichikus világból az anyagi világba átkerül, akkor túlléptünk a láthatatlanba vetett hiten (vallás), és eljutottunk annak a tudásnak a birtokába, hogy a láthatatlan a valódi mögöttes valóság (spiritualitás).

A kvantumfizika valódi értelmét a mai napig kevesen értik, a múlt rejtett spirituális bölcsességét pedig még kevesebben. Amint ezek a fogalmak általánossá válnak, át fogják alakítani a világunkat, és exponenciálisan fogják előmozdítani tudatunk fejlődését.

Ha kételkedik ebben az állításban, gondoljon erre: néhány száz évvel ezelőtt az egyház szorította az igazság nyakát. A tudomány fokozatosan átszivárgott ezen a vasfüggönyön. A mi életünkben láthattuk az olyan félelmen alapuló fogalmak felgyorsult erózióját, mint az ítélkező bibliai Isten. A hagyományos tudomány – jobb híján – a legtöbb ember alapvető világszemléletét alakította ki napjainkban. De a tudomány a régi Isten-fogalmat a véletlen események üres burokával – az élettel, a nagy véletlennel – váltotta fel, ami végül is nem is olyan nagyszerű élet. A serpenyőből a tűzbe kerültünk.

De most egy új szellem szabadult ki a palackból. A kvantumfizika formáját ölti, amelyet az újra felfedezett ősi evangéliumok visszhangoznak, és egy egyetemes bölcsességi hagyományra világítanak rá. Igazabb képet ad a teremtésről, a valóságról, valamint emberi eredetünkről és célunkról. Ez egy olyan erőt adó üzenet, amely túllép a hagyományos vallás korlátain és a materialista tudomány tompító ateizmusán. Időbe telik, amíg a tömegek tudatosságába beszűrődik, de amikor eljut, kvantumugrást fogunk látni az emberi tevékenység minden aspektusában, ahogy levetjük a korábbi vallási és tudományos hiedelmeink igáját.

Charles Sanders Peirce, a modern tudományos empirikus módszer egyik úttörője bölcsen mondta, hogy a tudomány következtetései mindig előzetesek.

A tudományos módszernek önkorrekciósnak kell lennie, el kell vetnie az elavult ismereteket, hogy helyet adjon az új felfedezéseknek.

E módszer folyamatos alkalmazásával a tudomány felismerheti és kijavíthatja saját hibáit, és így végül az igazság felfedezéséhez vezethet.

Sok tudós elfelejtette ezt a bölcsességet. Belesodródtak a statikus, dogmatikus hiedelmek vallásszerű ortodoxiájába, amely elfojtja az olyan alternatív információkat, mint amilyeneket ebben a cikkben bemutattunk.

Milyen nagyszerű felfedezés rájönni, hogy a kvantumfizika Istene valójában az ősi misztikusok Istene, aki azért jött, hogy helyet követeljen magának a tudatunkban. Ez az egyesített tudás eloszlathatja korábbi munkáink korlátozó tévedéseit, és ez a cselekvő evolúció, nem pedig a tudatlanságban való stagnálás. Bár nem rendelkezünk végső felismeréssel ezekben a kérdésekben,

buzgón hiszem, hogy az egyetemes igazság felfedezéséhez legközelebb azon a ponton jutunk, ahol a tudomány objektív világa keresztezi a misztikus spiritualitás szubjektív világát.

E téma alapos feltárásához olvassa el Peter Canova új könyvét, a Kvantumspiritualitást: Science, Gnostic Mysticism, and Connecting with Source Consciousness (James Redfield előszavával), amely minden jó könyvesboltban kapható.