Maga az újságírás van Belmarshban bezárva (Caitlin Johnstone jegyzete)
Eredeti cikk:
Journalism Itself Is Locked Up In Belmarsh, By Caitlin Johnstone, 5 october, 2023
Schiller Mária küldeménye
Ahogy a WikiLeaks létrehozásának 17. évfordulója elhalad mellettünk, talán érdemes egy pillanatra elgondolkodni Julian Assange-on, és azon, hogy mit jelent számunkra és társadalmunk számára az üldöztetése.
Mert nagyon is valóságos értelemben nem csupán egy emberről van szó, akit a belmarshi börtönbe zártak a jó újságírás bűne miatt – hanem magáról az újságírásról. Arról az elképzelésről van szó, hogy bárkinek megengedhető, hogy leleplezze a világ leghatalmasabb és legzsarnokibb embereinek bűneit. Arról, hogy a nyilvánosságnak meg kell tudnia, milyen visszaéléseket követ el az amerikai birodalom szerte a világon.
Julian Assange a világ legnagyobb újságírója. Azzal, hogy 17 évvel ezelőtt a WikiLeaks létrehozásával forradalmasította a forrásvédelmet a digitális korban, majd a 21. század legnagyobb sztorijait hozta nyilvánosságra, Assange a világ bármely más élő riportere fölé emelkedett. És azzal, hogy megmutatják a világnak, hogy a világ legnagyobb újságíróját is lecsukhatják a kényelmetlen igazságok felfedéséért, megmutatják a világnak, hogy bárkit lecsukhatnak.
Ez az, amiről ez az ügy mindig is szólt. Nem arról van szó, hogy Assange átlépett-e valamilyen önkényes eljárási szabályt, amikor Chelsea Manninggel együtt dolgozott az amerikai háborús bűnök leleplezésén. Nem arról van szó, hogy az USA megvédi a nemzetbiztonságát. Nem arról van szó, hogy az emberek bármely más indoklással mentegetik a talpnyaló támogatásukat egy újságíró üldözése mellett, amiért újságírást végez. Ez egy olyan jogi precedens megteremtéséről szól, amely lehetővé teszi az amerikai birodalom számára, hogy bárkit kiadjon bárhol a világon, aki kellemetlen tényeket tár fel róla. Arról van szó, hogy megmutassuk az összes újságírónak mindenhol, hogy ha ezt megtehetik a legnagyobbakkal, akkor bármelyikükkel megtehetik.
És mint oly sok minden más a mai világban, ez is a közbeszéd megregulázásáról szól.
Julian Assange üldözésének elfogadása azt jelenti, hogy elfogadjuk azt az elképzelést, hogy mindenhol a médiának az amerikai kormány propaganda-szerveként kell működnie. Azt, hogy
a világ bármely pontján minden olyan újságírót, aki úgy dönt, hogy valódi újságírói munkát végez, és a köz érdekében feltárja a hatalommal kapcsolatos kellemetlen tényeket, börtönbe kell zárni, amíg ki nem adják az Egyesült Államoknak egy kirakatperre, majd a bolygó egyik legdrákóibb börtönrendszerében kell hagyni megrohadni.
Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk, hogy soha nem fogunk az igazságon alapuló, tények és információk által vezérelt társadalomban élni, és örökre le kell mondanunk arról, hogy a hatalmasok szeszélyei által uralt társadalomban éljünk.
Az Assange-üggyel kapcsolatos álláspontja tehát az Ön álláspontja arról, hogy milyen társadalomban szeretnénk élni, és milyen jövőt remélhetünk. Valójában ez az Ön álláspontja magáról az emberiségről.
Meg kell-e próbálnia az emberiségnek egy jobb világot teremteni, vagy
addig kell a disztópiába merülnünk, amíg a megkérdőjelezni tilos uralkodók nukleáris háborúba vagy környezeti katasztrófába nem sodornak minket?
A fénybe akarunk lépni, vagy a sötétségbe? Az Assange-üggyel kapcsolatos álláspontja megmutatja, hogy mit válaszol ezekre a kérdésekre, és megmutatja, hogy melyik irányt szeretné, ha követnénk.
