Magyar Péterék vagyonadója ‒ E népigény örök, ám nem mindenki hajlandó kielégíteni (Király János jegyzete)

Hivatkozott cikk:
Alaposan átírhatják a szabályokat, itt a váratlan fordulat Magyar Péterék vagyonadója körül, Index, Gazdaság
Ebből a szakszerű adótanácsadói magyarázatból logikailag könnyen levezethető: ha ezt a törvényt így elfogadja a Parlament, akkor ismét kiviláglik a törvényalkotó kulturális beállítottsága, az ugyanilyen 1931-es, majd szigorított 1933-as német vagyontörvényekkel ‒ Reichsfluchtsteuer ‒ való szellemi egyezése. Persze a cikkben megfogalmazottak szerint javítható, civilizáltabbá tehető a törvény. Ebben elvileg segíthet Baka András és normakontroll esetén az Alkotmánybíróság is, persze az ő „kulturális” irányultságuk is jól ismert.
Mindenesetre ennek a változatnak szakmai dilettantizmusát, a nyilvánvaló ordas eszméket tartalmazó szellemiségét már nem lehet meg nem történtté tenni. Örök mementó. Ez a cikkben egy nagyon finom és érezhetően rettegésben élő szakember túlontúl óvatos megfogalmazása:
A vagyonadó esetében több olyan kérdés is felmerült, amely indokolttá teszi a szabályozás alkotmányos és jogbiztonsági szempontú alapos vizsgálatát. A felkészülési idő, a korábbi vagyoni döntések megítélése, a külföldön élő magyar állampolgárok illetősége, valamint a tényleges fizetőképesség és az adóalap közötti kapcsolat mind olyan kérdések, amelyekre a végleges normaszövegnek világos választ kell adnia.
A cikkben is szerepel, nem hangsúlyozzuk eléggé:
a „vagyonadó” nem feltétlen közgazdasági kategória, hanem egy társadalmi csoport, kisebbség, vallás, egy volt uralkodó réteg, vagy ami még rosszabb, egy gyűlölt népcsoport felszámolásának pénzügyi eszköze is lehet.
Persze nem olyan feltűnő módon, mint a franciáknál a guillotine. Fentiekre a már előbb említett német törtenelmi példát láthatjuk, de mondhatnánk az angolokat is, melyet Németországban 1938 után kissé megvadítva Judenvermögenslabgabe név alatt, majd Magyarországon 1945 után „államosítás” címszóval valósítottak meg.
Nincs új a nap alatt. Persze „érthető” az óriási választói igény.
Láthatjuk, ez a népigény korokon átivelő és úgy tűnik, örök. Sok ehhez hasonló népigény létezik, de nem minden értelmiségi réteg hajlandó ezt kielégíteni.
(A 2027-es költségvetés tervezett 200 milliárdos bevételét persze a Náncsi néni vendéglőtòl induló Ördögárok utca, mondjuk páros számú oldalán lakók egyszeri megadóztatásával is el lehetne érni, majd 2028-ban következne a páratlan oldal, és így tovább, az elsöprő többséggel Tiszát választó gazdag, budai kerületekben.)
Mindez elsősorban nem a vagyonadó ellen akar szólni, hanem jól rávilágít a kormány nép- és nemzetellenes kulturális beállítottságára.












