Tudatunk védelme (21) – KIK VÁLASZTTATHATTAK KORMÁNYT MAGYARORSZÁGNAK? (8.) – Sütő Gábor tanulmánya
A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
A politika olyan, mint a számtan,
minden, ami nem teljesen helyes – helytelen.
Gárdonyi Géza
Bevezetés
Tájolás
A vereség legfőbb oka
Az elhallgatott alapvető ok
Egyéb „nem teljesen helyes” lépések
Magyartalanítás
A kommunistázás zsákutcája
Titkos háttérhatalmi döntések miatt nincs béke
A háború nem orosz-ukrán, az áldozatai oroszok és ukránok, s egyre inkább magyarok is!
A jövőre nézve
8. A háború nem orosz-ukrán, az áldozatai oroszok és ukránok, s egyre inkább magyarok is!
Alcímünk állításával az Orbán-kormány tisztában volt. A helyes politikai állásfoglaláshoz történelmi fontosságú lett volna, hogy őszintén szembenézve a tényekkel, tisztázza ország-világ előtt azt is, ki az igazi agresszor, ki kivel is áll hadban valójában. Ezt a szövetségi rendszerünk kötelékei akadályozták. Személyesen Orbánnak volt azonban néhány fontos utalása, s háborúellenes politikája nyílt, őszinte és megkérdőjelezhetetlen volt. Ezért a magyar érdekeket súlyosan érintő világpolitikai kérdésekben is folyamatos vitában állt a szövetségi rendszerünkkel. Az általa beindított nemzetközileg nagyra értékelt békemisszió érdemben és helyes irányban lényegesen változtatott is a helyzeten, amit az EU-vezetés és számos nyugat-európai vezető ellenségesen, s irigykedve fogadott.
Az őszinte tisztázást mások sem szívesen vállalták. A kormányok nagy többségének bűne volt és ma is az, hogy ezt elmulasztja, így az agresszorok sikerrel elfeledtetik a világgal a saját bűnüket. Gondoljunk csak vissza a legfontosabbakra. Elfogadtatták a világgal, hogy 2001 szeptember 11-én a pakisztáni hegyi barlangokból Bin Laden romboltatta le a Világkereskedelmi Központ három (nem kettő) tornyát és melléképületeit; Kennedyt Lee Oswald lőtte le elavult Mannlicher puskával egy könyvtár tízedik emeletéről; Izrael önvédelemből folytat népirtó politikát az ugyancsak szemita palesztinok ellen; Irán az amerikaiak létét veszélyezteti, és sorolhatnánk.
Hazug állításaik lelepleződtek, sok kormány nem is szól mellettük, de ellenük nem elegen. Az „orosz-ukránnak” beállított háború sem a 2022. február 24-én beindított orosz Különleges Hadművelettel kezdődött, ahogy elhitetik a világgal! Újságírók, politológusok, politikusok, hihetetlen, de még illetékes külpolitikusok is lépten-nyomon követik is e hamis beállítást. Ezt teszi a Tisza-kormány is. Engedelmesen „orosz-ukrán háborúról” beszél, visszhangozza, hogy „az oroszok rátámadtak Ukrajnára”, mintha nem lett volna másfél évtizedes oroszgyilkoló előzménye. Ezért kell elutasítanunk a Trump által hangoztatott, s más politikusok által szorgalmasan ismételgetett állítást is, miszerint ha 2022. február 24-én Trump lett volna az elnök, nem tört volna ki „a háború”. Tényekkel szemben a „ha” nem érv. Levegőben lógó állítások alapján nem értékelhetjük helyesen e bennünket is érintő háború mai, főleg nem a holnapi fejleményeit. Ezért politikai fontosságú, hogy Ben Hodges amerikai altábornagy, az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők korábbi főparancsnoka, a NATO egyik legelismertebb elemzője, nemrég leszögezte: „tizenkét év háború után – igen, tizenkét év, hiszen 2014-ben kezdődött, nem '22-ben”! Megismételjük: e proxy-háborút Bush elnöksége alatt tervezték, Obama kezdte el, első elnöksége alatt Trump, majd Biden is folytatta, s 2025-ben Trump ismét megörökölte és folytatja a mai napig. Eközben úgy tesz, mintha közvetítene, s az USA által kezdeményezett és elveszített korábbi háborúkhoz hasonlóan, amikor megreked, egyre inkább áthárítja terheit az EU-ra és a NATO-ra, amivel el szeretné hitetni a világgal, hogy ő nem résztvevő fél a háborúban. Tény azonban, hogy a béke csakis az USA-tól függ! Szégyen, hogy a világ, a magyar politikusok is, rendre elfogadják, hogy „orosz-ukrán háború” folyik, elítélik Oroszországot, anélkül, hogy tisztességesen eligazodnának!
Trump igyekszik kifarolni „az ukrajnai háborúból”, holott 24 óra alatt valóban teremthetett volna békét, ha az őt támogató globális háttérhatalom nem abban lenne érdekelt, hogy a háború minél tovább folytatódjon, minél több hasznot hozzon részükre, s ami nem kevésbé fontos számára, elősegítse a feltételek kialakítását a „második Izrael” létrehozására térségünkben. Tüntetően sajnálkozik, hogy „túl sok ember hal meg, hetente ezrek, egy szörnyű és értelmetlen háborúban”, amit a magyarországi „média” az ukrajnai hadijelentésekkel együtt a kezdet kezdetétől engedelmesen szó szerint ismételget, elfeledkezve minden előzményről. Pedig Putyin folyamatosan felhívja a figyelmüket, amikor „a gyökeres okok” megszüntetését igényli. A háború folytatása az EU jelenlegi vezetőinek is érdekében áll, sőt azt is bejelentették, hogy 2030-ra készek lesznek háborúzni Oroszországgal! Még olyan nevetséges követeléstől sem riadnak vissza, hogy az USA által Oroszország ellen indított háborúban, amely mindinkább Kollektív Nyugat-Oroszország háborúvá válik, az oroszok és az ukránok kössenek békét. Az uralkodóvá vált hamis tálalásokkal szemben nem lehet elégszer ismételni: Trumpnak, az agresszor állam jelenlegi képviselőjének, a Kollektív Nyugatnak, nem a konfliktus áldozataira kellene nyomást gyakorolnia, szankciózni őket „a béke érdekében”, hanem le kellene állítaniuk a saját és amerikai fegyverszállítást, a hírszerzési segítséget, a burkolt politikai és más támogatást a nem-ukrán ukrajnai vezetésnek. E parancsoló szükségesség felismerését jelentheti Trump októberi állítása, miszerint Zelenszkij a háború lezárásának akadályává vált, a békemegállapodás csak nélküle jöhet létre. Jól hangzik, de Trump izgága következetlenségét ismerve, várjuk ki a holnapot, amikor ismét az ellenkezőjét mondja és teszi.
Lássuk világosan, akárki, aki az Oroszország ellen indított amerikaiból nyugativá vált agressziót „orosz-ukrán háborúvá” szelídíti, akarva-akaratlanul hamisít, hazudik közvéleményünknek, a világnak. Akárcsak Rutte NATO-főtitkár, aki szó szerint fel is szólította a tagállamokat: minden gyanús esetért eleve Oroszországot hibáztassák, akkor is, ha nincs rá bizonyítékuk! Ezzel rímel Magyar Péter, aki mint a hangoskönyvi „Bukfenc mindent tud”, az ankarai NATO-csúcson „egyértelműen a magyar kormány nevében” kinyilatkozta: „Ukrajna áldozat, Oroszország pedig brutális agresszor.” Ez a háborús veszélyt hordozó tiszás álláspont beláthatatlan károkat okoz önmagunknak, s az amerikai, orosz és ukrán félnek egyaránt.
A Tisza-kormány a V4-eknek a többi tagállam részére kényelmetlenné vált erőltetésével akarja fedezni, hogy az EU rája kényszerített irányvonala miatt elveszítettük tényleges külpolitikai önállóságunkat, világpolitikai jelenlétünket, kiépült kapcsolatainkat a nagyhatalmakkal. Mindez körítve Orbán Anita külügyminiszternő diplomáciai ábécét mellőző külpolitikai iparkodásával: bohózatba illő energetikai együttműködés kezdeményezése Lettországgal (Paks-2 helyett?); kivitelezhetetlen orosz–ukrán energetikai fegyverszünet követelése; tiltakozás az ukrajnai Kárpátalja elleni orosz dróntámadás miatt; tíz orosz diplomata kiutasítása gyermeteg mentegetődző magyarázattal, hogy nem jelenti a diplomáciai kapcsolatok megszakítását.
Mindehhez jön a diplomáciai gyakorlattól eltérően a Magyar Közlönyben meghirdetett baklövés, az új külpolitikai stratégia, amit az ENSZ-ben is képviselni akarnak. A 1266/2026. (VIII. 25.) sz. kormányhatározat baljóslatú, fennhéjázó, kihívóan oroszellenes uszítása:
„Oroszország magatartása fenyegetést jelent Magyarországra, Európára és a globális rendre, valamint a Kárpátalján élő magyar kisebbséget is komoly veszélybe sodorja.”
Az eddigi országgyűlési döntést felülírva, szeptember 11-én pedig az 1300/2026. (IX. 11.) sz. félelemkeltő kormányhatározat, hogy "külföldi katonai missziók indításáról, a csapatok állomásoztatásáról és bevetéséről már nem az Országgyűlés, hanem közvetlenül a Kormány dönt."
A Fidesz-KDNP frakciók mintha nem is vennék észre, hogy sorsunk a Tisza-különítmény kezébe került! Az ellenzéknek mindent meg kellene tennie az életveszélyes döntés haladéktalan visszavonásáért!
Baka András köztársasági elnök az ENSZ szeptemberi közgyűlésén igencsak érdemes megfogalmazásai mellett, sajnos, szintén felmondta a kötelező értelmezést:
Magyarország elítéli Oroszország teljes körű, támadó háborúját és kiáll Ukrajna önvédelemhez való joga, szuverenitása, valamint területi integritása mellett, valamint, hogy „a szabadság, amelyért a magyarok 1956-ban harcoltak, az a szabadság, amelyet ma az ukránok számára is meg kell védenünk.”
Szinte nincs benne kifogásolhatatlan állítás. Figyeljük meg, mi is ennek az álláspontnak a logikátlan lényege: nem értem, mit mondanak, tesznek az oroszok, de nincs igazuk! Vagyis megyünk a háborúba az ukránokért? Nem, hihető, hogy Novák Katalin után a jelenlegi köztársasági elnök sem ismeri e háború valós történetét, okviszonyait, céljait. Méltatlan a pozíciójukhoz, vállalt esküjükhöz, hogy szolgaian felmondják a háttérhatalom által követelt leckét. Megfosztják külpolitikánkat önálló cselekvési lehetőségeitől, világpolitikai zsákutcába kényszerítik az országot. Ez a külpolitika ellentétes a magyar függetlenség eszméjével, a külpolitikai hagyományainkkal, gyarmattá süllyeszt bennünket.
A Fidesz-KDNP megújulását vezénylő Bókának és társainak, az egész jelenlegi ellenzéknek nem Magyar Péter botrányos, félrevezető, titkos paktumairól figyelmet elterelő kijelentéseivel és tetteivel kellene vitatkozgatni, hanem az országot tragikus helyzetbe hozó említett rendelkezések megakadályozásával, de még szóvá is alig tették.
Holott mindez már nem egyszerűen téves kártékony külpolitika, hanem nemzeti tragédiával fenyegető háborús bűncselekmény, mert fegyveres konfliktusba kényszerülhetünk miattuk. A Tisza-különítmény által folytatott nem-magyar külpolitika a NATO és az EU háborús elvárásainak teljesítése, a nemzeti érdekeink háttérbe szorítása, figyelmen kívül hagyása árán.
következik:
9. A jövőre nézve
