Magyar szójelekkel elolvasható világfa egy ainu sámánköpenyről (Varga Géza tanulmánya)
- szilajcsiko
- aug. 27.
- 12 perc olvasás
Halasy-Nagy Endre küldte el egy ainu sámánköpeny fényképét, rajta az elolvasható világfával (1. ábra), amiért itt is köszönetet mondok. Feltűnt ugyanis neki, hogy az ainu világfa tetején ugyanaz a ten "élet, isten" jel van, mint amit a csempeszkopácsi Árpád kori templom kapubélletében is látni lehet. Javasolta, hogy olvassam el a világfa többi jelét is és készítsek róla magyarázó részletrajzokat. Végül közösen gyürkőztünk neki a feladatnak. A kutatás eredményéről az Elolvasható világfa konferencián fogunk beszámolni. Ez a cikk egy előzetes tájékoztató.
Az ainu palást mondanivalójának párhuzamai
Az ainu sámánköpeny díszítésében a legalább 50 000 éves előzményekre visszamenő magyar hieroglif írás szójeleiből álló elolvasható részleteket találunk. Az ainuk és a magyarok ma meglehetősen távol élnek egymástól, a hun-szkíta előidőkben azonban lehetett más lehetett a helyzet. Mindenesetre a távoli jelrendszerek genetikai kapcsolatát, egy közös ősből való kialakulását a Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámítás igazolta. Az ainu palástnak vannak párhuzamai is, amelyeket szintén azonos jelhasználat, olvashatóság és mondanivaló jellemez (2 - 7. ábra). A palástokon és egyéb ruhadarabokon megjelenő szójeles írás ugyanis az ősvallás gondolatrögzítési igényének kiszolgálására jött létre. Mivel ősvallás egyidős a Homo sapiens sapienssel, ezért e jelhasználat már a kőkorban kialakult s az Édenből szétvándorló népcsoportokkal Eurázsia távoli tájaira és Amerikába is eljutott. Ennek jellemzően alfabetikussá vált utóda a napjainkig használt székely írás. A székely betűk akrofóniájának 90-es években elvégzett rekonstrukciója tette lehetővé a szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írás felfedezését és több száz rövid hieroglifikus írásemlék elolvasását. Az írásrendszert 2017-ben mutattam be a Magyar hieroglif írás c. kötetben.
Egy 2023-ban megjelent cikkében Pócs Éva kétségbe vonta a honfoglalás kori világfa képzet létét. Erre válaszképpen az akadémikus tudomány kebelében lezajlott egy világfa vita. E vita azonban a résztvevők rovológiai ismerethiánya és a "tudományos konszenzus" etikai-módszertani hiányosságai miatt eredménytelen maradt. Sem Pócs Éva, sem a húsznál több hozzászóló tudós nem tudta megfogalmazni a világfa meghatározását. Így történt, hogy azonosítani sem voltak képesek a honfoglalás kori leleteken sorakozó és a magyar államcímerben is meglévő világfa ábrázolásokat. Az akadémikus tudomány csődje miatt, a helyzet megoldása érdekében a világfát ábrázoló egyedi hieroglifákat és a világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusait külön cikkekben adtam közre.
A világfa vita megoldatlansága szükségessé tette a világfa ábrázolások éttekintését. Így került a látókörünkbe az ainu sámánköpenyen és társain lévő világfa. Az alábbi ruhadarabokon érzékelhető a törekvés az emberi test és a kozmosz szerkezete közötti megfeleltetésre. Az isten/ember gerince összehasonlítódik a Tejúttal (világfával, világoszloppal). Ez a gondolat már a kőkorban része lehetett egy közös, panteisztikus világnézetnek.
A sámánköpeny mondatjelei
A magyar hieroglif írás emlékei nem alkotnak összefüggő, folyamatosan olvasható szöveget, csupán egymás mellé illesztett ősvallási fohászok sorozatának tekinthetők. Az ainu sámánköpeny képszerű szövege is hasonló szerkezetű. Fentről lefele indulva az alábbi mondatjelekből áll.
A 8. ábrán látható ainu magas kő jelpár a világoszlop (az áttetsző kőből rakott égbolt és az Istennel azonosított Tejút) egyik neve volt egykor. Azért található meg rendszeresen a világfa ábrázolása mellett e két szójel, mert ezzel jelezték, hogy a világfa és a magas kő elnevezések ugyanarra az égi jelenségre vonatkoznak (1).
A 9. ábrán két ten jel is szerepel, amiből – a mai írásgyakorlatunk talaján állva – az egyik feleslegesnek tűnik. A kialakuló szójeles írásokban azonban rendszerszerűen fordulnak elő hasonló logikátlannak tetsző helyzetek. Minden ilyen, vagy hasonló ellentmondás segít megérteni a korabeli gondolkodást és jelhasználatot. Esetünkben az történhetett, hogy a sarok hegyén álló fekete ten jel törzsére magyarázatképpen rátették az Isten olvasatú szinesebb jelpárost, egy jelekből összeálló tulipánábrázolást. (Amiképpen egy Kossuth-szobor talapzatára is rá szokták írni, hogy Kossuth.) Az ainu sámánköpenyen is e magyarázó szöveggel jelezhették, hogy álláspontjuk szerint a világfa azonos az Istennel. Az eljárás visszaköszön, a tulipán alakú ligatúra megtalálható a 15. ábrán látható Sarata Monteoru-i hun világfán is (2).
A 11. ábrán lévő ainu világfa felett a székely írás "R" (ragyogó), "j" (jó "folyó"), "n" (nagy), Ak (patak, Heraklész) és "ü" (ügy "folyó") jele, mellette egy magyarszombatfai tál szár "növényi szár, úr" hieroglifája, alatta a székely írás "s" (sar " sarok, úr") jele van (3). A jelszerű ábrázolás jól láthatóan egy fa, hiszen hegyen áll és madarak vannak rajta. A madarak a csőrükben hoznak valamit (talán egy üzenetet?), aminek szintén vannak magyar párhuzamai (4).
A 12. ábrán lévő, ten "isten, élet" olvasatú antropomorf alak (5) fején a hármas halom alakú, méltóságjelző ország/uraság hieroglifa, mellette kétoldalt az Egy olvasatú kettős kereszt látható. Ezek ennek az antropomorf alaknak az attributumai. Az ezekből kialakuló Egy ten országa mondat változata hun és avar előzmények után vagy ezer éven át megtalálható a magyar államcímerben is (6). Az ábra alján a nagy hieroglifákból álló hegység-ábrázolás vonul végig, ami nagyon ... nagy alakban olvasható el. A nagy és a sar szójelek megengedik a nagy sar (mai magyarsággal nagyúr) szerkezet kiolvasását is. Az összes jel együttesen az Egy országának nagy ura mondatot rögzíti.
A sámánköpeny szójelei
Összegzés
A fenti cikkben előadottak nagyjából mindennel ellenkeznek, amit az egyetemeken az írás és a székely írás eredetéről tanítanak. Ez azért van így, mert az egyetemeken prekoncepciók szorításában dolgozó hozzá nem értők tanítják a rovológiát, ha egyáltalán tanítanak erről bármit is.
Az ainu sámánköpeny jelhasználata beleillik egy kőkori eredetű hieroglifikus nyelvemlék- és szöveghagyományba. Ennek eddig száznál is több példáját tettem közzé a Magyarság jelképei c. kötetben, a vargagezairastortenesz.blogspot.com-ban, az academia.edu-n és másutt. A kutatási eredmények alapján az írás nem kb. 5000 éve, az állam és a könyvelés megszületésekor, hanem jóval korábban, az ősvallás igényeinek kielégítése érdekében jött létre.
Genevieve von Petzinger kutatási eredményeit is figyelembe véve a legkorábbi írás akár 200 - 100 000 évvel ezelőtt is megjelenhetett Afrikában. Amihez hozzátehetjük, hogy már ebben az első, kb. 20-30 jelből álló jelkészletben is minimum 50% a székelyazonos jelek aránya. Az általa közölt 40 - 10 000 éves barlangi jelek között megjelenik a világfát ábrázoló szár jel képszerű változata is egy elolvasható jelsorban (20. ábra). A jelsor a Nagy égi szár "úr" az égben ... az égben mondatot rögzíti. Ez megenged egy becslést a világfa képzet eredetét illetően.
A székely írás ma ismert jelállományának 20-50 jelből álló csoportja min. 50 000 évvel ezelőtt, az Éden tágabb környezetében alakult ki. Innen terjedt el Eurázsiában, Amerikában és másutt is.
Az írás nem poligenezissel (több központban) alakult ki, hanem monogenezissel (egyetlen ősi jelrendszerből hasadt több írásrendszerre). Azért, mert az első jelkészlet az eredetileg egységes ősvallás jelkészlete volt s a szétvándorló embercsoportok a világnézetükkel egyetemben ezt a jelkészletet is magukkal vitték a Föld távoli pontjaira. Ott azokat megőrízték addig, amíg az állam megszületése, a könyvelés és a történetírás igénye a jelkészlet bővítését nem eredményezte. Akkor a régi jelkészletet az új szükségleteknek megfelelően kiegészítették és módosították.
A jelrendszerek egyezéseinek és eltéréseinek kutatásával elvileg időbeli rétegeket és földrajzi csoportokat is el lehet különíteni. Az elolvasható szövegek lehetőséget adnak a nyelv azonosítására, vagy megközelítésére. Ez módot nyújthat az egyes kultúrák és etnikumok jobb elhatárolására, a népesedéstörténeti folyamatok megértésére is. A hieroglifikus írásemlékek eddigi kutatási eredményei alapján például kirajzolódik a kőkor végén és az azt követő évezredekben dominánsnak tűnő magyar őskultúra képe.
A tudományos kutatástól azt várhatnánk, hogy érdeklődik egy új forráscsoport iránt, ám nem ez a helyzet. Ilyen kutatás a rovológia területén mintha nem is létezne. Az előző átkosokban kialakult hibás "tudományos módszertan" a mai napi védi az akadémikus prekoncepciókat a kritikával és az írástörténeti tényekkel szemben. E törekvés szellemében a "szakma" elzárkózik az újítás, a párbeszéd meg az előrelépés elől és fittyet hány a nyílt tudomány elveinek. Talán eme elzárkózásnak is köszönhető, hogy írástörténészeket nem képezünk, hogy írástudomány valójában nincs is, a magyar írástörténettel foglalkozó kutatók mindegyike autodidakta. Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára beismerése szerint az akadémikus tudomány nem ismeri a székely írást, minden alapvető kérdés tisztázatlan.
Ezért fordulhatott elő, hogy Pócs Éva 2023-as felvetésére (amelyben kétségbe vonta a honfoglalás kori világfa létezését) a hazai tudományosság nem tudott érdemben válaszolni. Miközben a múzeumok polcai tele vannak honfoglalás kori világfákat hordozó régészeti leletekkel és világfa van az államcímerünkben is (22. ábra). Azért következett be ez a csőd, mert a rovológiai téren nem is létező "szakma" természethű faábrázolásokat keres, miközben a világfa jelszerű. Ezért a tálcán elébe tett világfával sem tud mit kezdeni.
Jegyzet
(1) A 14. ábrán látható kalotaszegi kályhacsempe világfájának tövében is megjelenik a magas kő jelpár.
(2) A Sarata Monteoru-i hun világfa törzsén az ainu sámánköpenyen is megtalálható jelsorrendben, de a tulipánra jobban hasonlító alakban jelenik meg az Isten (ős + ten) neve (15. és 11. ábra).
A 15. ábrán lévő fotógrafika bal oldalán a hun nagy, szár "úr", ten "élet, isten", ős szójelek, jobbra pedig a megfelelő székely "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr"), ten, ős és "r" (ragyog) rovásjelek láthatók. Az ainu világfa ábrázolásához lényegében ugyanezeket a szójeleket használták fel és a velük rögzített szöveg mondanivalója is hasonló.
Aligha kételkedhetünk abban, hogy Szibériában ez az írás, ősvallás, világnézet és nyelv volt meghatározó a neolitikumban és az azt követő évezredekben, különösen a hun korban.
(3) A legnagyobb ainu világfa tetején egy vízszintes és szimmetrikus jelsor látható (11. ábra). Hasonló rendszerű hieroglifikus szöveget ismerünk az Amur parti sziklarajzokról Kr. e. 4000 tájáról (18. ábra). A 16. ábrán látható ainu írásemlék olvasata a szimmetrikus szövegek némelyikénél megfigyelhető módon középről kezdődik. Valamelyest eltérő olvasatot kapunk, ha jobbra, vagy ha balra indulunk el.
A 16. ábrán lévő jelsor olvasata középről jobbra indulva Ragyogó jóságos nagy Ak ügy (mai magyarsággal: Ragyogó jóságos nagy Heraklész folyó). Ha a jelsor közepétől balra indulunk, akkor az olvasat Ragyogó jóságos, nagy ügy Ak (mai magyarsággal: Ragyogó jóságos, nagy folyó Heraklész). Nyilvánvaló az ősvallási kép. Az Istennel azonos égi folyó állandó jelzője a ragyogó, mert karácsonykor a Tejút hasadékában kel fel a Nap. Ez jelzi a nappalok hosszabbodását és a természet újjászületését. E jelenséget tízezer évekkel ezelőtt is megfigyelte és jelek alkotásával rögzítette az emberiség.
Az ainu világfa alatt lévő hegy a sar "sarok úr" hieroglifa megfelelője. Ez az égi hegy, az áttetsző kőből rakott égbolt és világoszlop jele. E magyarázatot az is támogatja, hogy a 17. ábrán látható hettita pecséthenger világoszlop ábrázolása mellett a hettita ékírással írt tar szójel jelenik meg (a világoszlop neve a tar volt). E tar szóból (a magyar Teremtő és az obi-ugor Tórem tövének rokonából) ugyanis a szóeleji t-sz-s hangváltozás után keletkezhetett a sar "úr" szó. Götz László (1994) és Simo Parpola (2007) kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy a szabír eredetű sumérek a magyar nyelv rokonát beszélték. A sumér tehát egy "uráli" nyelvnek tekinthető, a magyarok pedig joggal viselték a Bíborbanszületett Konstantin által megőrzött szabír (szavartü aszfalü) nevet. Simo Parpola (1993) azt is feltételezte, hogy az európai és a zsidó kultúrát az asszír világfa képzet alapozta meg. Ez az alapozás azonban jóval korábbi keletű, maga az asszír kultúra is a megelőző hurri/szabír kultúrából alakult ki. Ebből következtethetően a Közel-Kelet kő- és bronzkori népeinek etnokulturális hatása juthatott el az ainu ősvallásba.
A 18. ábrán látható sziklarajzon magyarul balról jobbra Szár Ak Isten ügy szár (mai magyarsággal Úr Ak isten a folyó ura, vagy inkább Heraklész isten a folyó ura) alakban elolvasható szimmetrikus mondat láható. Közepén a tulipánszerű Isten ligatúrával. Ez az írásemlék azt mutatja meg, hogy a hieroglifikus írás mikor és hogyan kezdett a képszerű jelmontázsok helyett átváltani a sorokat alkalmazó szövegekre. Az ainu sámánköpeny világfája ebből az átmeneti korból való, mert megőrízte a képszerű jelmontázsokat, de már közeledik a sorok alkalmazásához is.
(4) A magyar ábrázolásokon a madarak csőrében előfordul a jelekből alkotott elolvasható faág (16. és 17. ábra). Az ainu sámánköpeny madarainak csőrében is valami hasonló üzenet lehet, de a rendelkezésre álló kép nem teszi lehetővé az elemzését.
(5) A ten "isten, élet" olvasatú antropomorf alak az ainu világfa figyelemre méltó jele (10. ábra). Legkorábbi előfordulása a 4000 éves BMAC kultúra területéről ismert. Belátható, hogy ez az isten azonos a hegyen álló világfával, mert a sar jel hegyet, a ten jel pedig világfát ábrázol. A jelhasználathoz kötődő etnokulturális hatás innen, az egykori Éden területéről terjedt el a világ nagy részén. Eljutott az ainukhoz és a honfoglaló magyarokhoz is (18. ábra).
(6) A magyar államcímer Egy országa "Isten országa" olvasatú világfa ábrázolása a sumér nun "herceg" és a kínai wang "uralkodó" szójel magyar megfelelője (19. ábra). Mindhárom ugyanannak az ősvallási alapozású, végső soron kőkori eredetű "állameszmének" és jelhagyománynak a képviselője. Hun és avar előzmények után vagy ezer éve szerepel a magyar államcímerben.
A magyar államcímerben is tetten érhető világfa tisztelet kezdeteit segít korhoz kötni a Genevieve von Petzinger által a spanyolországi El Castillo barlangban talált szár "növényi szár, úr" jelet tartalmazó hieroglifikus szöveg (20. ábra).
Irodalom
Huszka József (1930): A magyar turáni ornamentika története, Budapest
Genevieve von Petzinger (2015): Miért található ez a 32 szimbólum az ősi barlangokban Európa-szerte? (video)
Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (2021): Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu)
Pócs Éva (2023): A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó
Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.
Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Götz László (1994): Keleten kél a Nap I-II., Püski Kiadó Kft. Budapest
Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1-2. füzet
Varga Géza (2016): A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Az Orion csillagképet ábrázoló Nimród tamga Czibor Imre tányérján
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2019): Antropomorf "Ten úr" mondatjel a 4000 éves BMAC kultúrából
Varga Géza (2019): A csempeszkopácsi Árpád kori templom hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2019): A rakamazi honfoglalás kori turul a "Jóságos úristen" mondattal
Varga Géza (2020): Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról
Varga Géza (é.n.): Szibériai sámánköpenyek és a koronázópalást hasonló jelrendszere
Varga Géza (2020): A Katona-Bíró szerzőpár a karcagi csatkarika feliratáról
Varga Géza (2021): A Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula a "Ragyogj isteni nagyúr" mondattal
Varga Géza (2021): Genevieve von Petzinger kőkori szövegeinek magyar olvasata
Varga Géza (2022): Az akadémikus "tudomány" módszertani hibái a székely írás eredeztetésekor (video)
Varga Géza (2023): A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza (2023): Szabírok, azaz magyarok
Varga Géza (2024): Honfoglalás kori világfa
Varga Géza (2024): Hozzászólás Pócs Éva "A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében" c. dolgozatához
Varga Géza (2024): A Pócs Éva cikkére reagáló akadémikus henger szakmai erőtlensége
Varga Géza (2024): Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
Varga Géza (2024): A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai
Varga Géza (2024): Hatezerötszáz éves zsendülő isten ligatúra egy kirgiz leány ruháján
Varga Géza (2025): Tulipánt ábrázoló elolvasható világfa
Varga Géza (2025): A világfa meghatározása és ismérvei
Varga Géza (2025): Az Elolvasható világfa konferencia tervezett előadásai
