MEGINT ÜZENT A MÉLYÁLLAM (Varga Domokos György jegyzete)
Tisztelt Olvasó!
Szerencsére vannak még figyelmes követőink között olyanok, akik veszik a fáradságot, és végigböngészik az államilag frissen kitüntetettek névsorát. Így bukkant rá az illető annak a történésznek a nevére, akinek az ünnepi dicsőítése már önmagában is egy erőteljes üzenet a mélyállam berkeiből.
Mostanság számottevő szellemi erők mozgolódnak Magyarországon, hogy a Petőfi Sándorunkkal kapcsolatos hivatalos és közkeletű történelmi hamisításokról és tévedésekről lerántsák a leplet. Ennek jegyében jelennek meg itt, a Szilaj Csikón is olyan írások, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy Petőfi Sándor nem a segesvári ütközetben lelte halálát, hanem távol hazájától, messzi Szibériában.
Mindezt Fuksz Sándor és jómagam nemrég könyvbe is foglaltuk, amelyről ugyancsak itt értesítettük a tisztelt Nagyérdeműt. Fuksz Sándor egyébként elnöke annak a bizottságnak, amely a Magyarok Világszövetsége keretein belül fáradozik Petőfi szibériai életének és leszármazottainak felderítésével, és általában az oroszok által – cáfolhatatlan dokumentumok által igazoltan – elhurcolt magyar honvédek ottani sorsával. És Fuksz Sándor, valamint Patrubány Miklós a szerzője annak a Petőfi-könyvnek is, amelynek ismeretében fogalmaztam meg idevágó felfedezéseimet: Petőfi a mélyállam fogságában. Lehetséges-e fegyverletétel a 200. évfordulón?
Végül pedig nemrég az is közhírré tétetett, hogy a Magyarok XI. Világkongresszusán külön konferencia foglakozik a Petőfi-üggyel.
Elegendő okuk volt tehát a szellemi–hatalmi háttérerőknek arra, hogy ellentámadásba lendüljenek, egymásnak megerősítő, kifelé pedig figyelmeztető jeleket, üzeneteket küldjenek. Meghökkentően ugyanolyan forgatókönyv szerint, mint amelyet Karikó Katalin Nobel-díjánál követtek. Mivel megállíthatatlanul dőlnek ki a koronavírusos „világjárványnak”, ennek az álcázott világuralmi hadműveletnek a csontvázai a szekrényből, ezért kellett hamar Karikót a nagyközönség előtt a lehető legnagyobb tudományos elismerésben részesíteni. Ugyanezt tették most hazai keretek között dr. Hermann Róbert történésszel, a „tudományos” dogmák bigott, kincstári védelmezőjével, az alternatív Petőfi-kutatások és kutatási eredmények hivatásos lejáratójával. Széchenyi-díját e méltató mondatokkal ítélték oda neki:
„a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi tanár a nemzetközi történelemtudományt is gazdagító tudományos pályája, több évtizede példaadó szakmai megalapozottsággal és magas színvonalon végzett kutatói és oktatói tevékenysége elismeréseként".
Hogy valóban mennyire a sürgős fényesítése volt a cél, jól megmutatkozik a hamis, megalapozatlan dicsőítésén. Ha valamely tisztelt Olvasónknak kedve támadna hozzá, látogasson el a szóban forgó történész munkásságának tényszerű adatait összefoglaló, világhálós oldalra. Ne lepődjön meg, ha ilyet talál a nemzetközi történelemtudományt is gazdagító tudományos pályájáról...
Vagy ilyet talál a több évtizede példaadó szakmai megalapozottsággal és magas színvonalon végzett kutatói és oktatói tevékenységéről:
A mélyállamnak semmi sem drága, ha szellemi–kulturális–politikai hadállásait törekszik megvédeni.
Számára nem a haza, hanem a hatalom minden előtt.
Kapcsolódó cikkek:
