Mégis volt szfinx, és mégis magyar... Révész megfejtette a tordai szoborfeliratot (részlet Darai Lajos tanulmányából)
Az eredeti írás teljes egészében, a hivatkozásokkal együtt itt olvasható.
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.
(Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én)
1. Bevezető
2023. december végén jelent meg Dr. Révész Péter, a Nebraska–Lincoln Egyetem informatika és tiszteletbeli klasszika-filológia professzora, tanulmánya, és nemrég a tanulmányt ismertető YouTube videója, amely nagy port vert fel nálunk, mert egy olyan bronz szfinxszobor talapzata körüli felirat magyar fordítását adja, melyet a szakértők Kr. u. 3. századinak és a római Dacia tartományból származónak mondanak.
E szfinxszobor maga feltűnő párhuzamokat mutat a mai delphoi régészeti múzeumban látható, Kr. e. 560-ból való, híres naxoszi szfinxszel. A feliratról pedig megállapították, hogy archaikus görög ábécével íródott, de betűi hangtani értéke a görög nyelvben értelmezhetetlen szöveget eredményez. Nem is fejtették meg a leletet, a 19. század eleji felfedezése óta. Révész azonban rájött, hogy a felirat rövid ritmikus verset rögzített ősmagyar nyelven, mégpedig szokatlan módon, mert a jobbról balra olvasandó betűk tükrözöttek.
Ezt az archaikus nyelvemléket tehát, a szfinxet ábrázoló bronzszobor talpán lévő húsz görögbetűs, jobbról balra olvasható írásos nyelvemléket, már 1847 óta próbálták megfejteni, de sikertelenül. Révésznek sikerült új fordítást adnia ősmagyar nyelven, amely eredményt közölte a neves Mediterranean Archaeology and Archaeometry szaklap.
Révész új eredménye azt bizonyítja, hogy a római kori Erdélyben már a 3. században éltek magyarok, tehát még a „honfoglalás” ideje előtt. Sőt még az avarok 568-as és a hunok 384-es Kárpát-medencei megjelenése előtt. A szóbanforgó cikkben Révész arra is próbál magyarázatot találni, hogyan volt lehetséges, hogy magyarul beszélő csoportok már pár száz évvel korábban, vagy már jóval azelőtt, lehettek Erdélyben, mint azt a történészek eddig gondolták.
Hivatkozik Ovidius egyik versére, amely megemlíti a magyarokat a Duna-delta közelében a Kr. u. 1. évszázadban. Tehát onnan viszonylag könnyen elképzelhető, hogy a harmadik századra már Erdélybe vonult egy részük. Ezen ovidiusi helynek azonban van más értelmezése is már a 19. század közepéről, és manapság főként.
Viszont, az eredményt úgy is lehet értelmezni, hogy az a magyarok Kárpát-medencei őshonosságát támogatja, amit Révész is támogatott egy korábbi munkájában, és amit már korábban bemutattunk. Ez egyetértésben áll más kutatók nézetével, mint például Magyar, és Cser és Darai.
Révész eredményének jelentősége az, hogy tárgyi hagyatékon talált ókori írásemlék nyelvi azonosítását sikerült elérnie, irányt mutatva a hasonló leletek megfejtési törekvéseinek.
Alább bemutatjuk a megfejtést, ami megmagyarázza a fordítást, foglalkozunk a szobor sorsának részleteivel és hogy hogyan kerülhetett a szfinx kultusz Erdélybe.
Magyarországon ebben a szenzációs hírben sokan üdvözölték a magyarság és a magyar nyelv még korábbi itteni megjelenését, vagy őshonosságát, de akadt fanyalgó válasz is, amely a szobor hamisságával akarta a felfedezés hitelét rontani. Utóbbi vélekedés tévedését viszont teljességgel cáfolja a szobor bemutatása annak idején a Magyar Tudományos Akadémián, mint ahogy azt a következő részben tárgyaljuk.
Az eredményt sok külföldi lap is dicsérettel illette, köztük a Miami Herald, az Archaeology News, az Arkeonews, stb., de Magyarországon nagyon vegyes fogadtatásban részesült. A magyar RTL újság, a Promotions.hu és a Magyar Hírlap pozitívan nyilatkozott az új nyelvészeti eredménnyel kapcsolatban. Ezzel szemben, a 24.hu rendkívül furcsa módon támadta meg a cikket. Nem konzultált a fordítást illetően egyetlen nyelvésszel sem. E helyett konzultált dr. Nagy Leventével, az ELTE Román Filológiai Tanszék tanszékvezető professzorával. Nagy Levente azt mondta az újságnak, hogy a fordítás helyes, de a szobor nem is létezett, hanem Kemény József gróf kitalálta az egészet és csak egy rajzot készített a soha nem létezett szoborról, amit aztán névtelenül elküldött valami német újságnak közlésre.
Utánajártunk a 24.hu állításainak és ebben a cikkben bemutatjuk, hogy sok állítás egyszerűen alaptalan rágalom Kemény József ellen, ugyanis a szfinx szobor valóban létezett. Továbbá, megadjuk az eredeti angol nyelvű Révész-szövegből azt a részt, amelyik a szobor feliratának a fordításáról szól. Valamint utána kitérünk még arra is, hogy milyen módon lehetne a tankönyvekben írni a magyarok eredetéről és őstörténelméről az új eredmény hatására. Továbbá azt is tárgyaljuk röviden, hogy milyen kérdéseket vet fel az új eredmény és milyen további kutatásokra lenne szükség.
2. Mégis létezett a szfinx
(...)
