MÉRLEGEN (Deli Mihály szabadverse)
- szilajcsiko
- máj. 11.
- 2 perc olvasás
Nem bántott engem soha senki
Én sem akartam bántani senkit
És mégis, sokszor gonosz voltam
Néha szándékosan, dühből
Máskor vak figyelmetlenségből
Összegyűlnek gyötrelmesen!
Mintha csak ezek volnának
A boldogságok tán nem érdekesek?
A bűnök nehezek, a jóságok könnyűek?
Most már mindegy, ami megtörtént, megtörtént
Egyszer elkezdtem összeírni (nem is tudom, miért?)
Tán, hogy megszabaduljak?
De ahogy sokasodtak a lapok, egyre nehezebb lett
Hát abbahagytam (a nehézség mégis megmaradt)
Mi az, hogy megmaradt!
Még súlyosabb lett!
Most, így a vége felé, igyekszem jó lenni
Tudom, hogy késő, a bűneimen nem változtat
Ráadásul a jóságaim sem az igaziak
Nem azt mondom, hogy kínlódom jónak lenni
(örömöt szerez)
de lehetnék a jónál is jobb, sokkal-sokkal jobb
Szóval egészen az önfeláldozásig!
Azt meg nem, mégsem, ahhoz gyenge (gyáva?) vagyok
Ezt cipelem napról napra
Elmélázom azokon, akik letérdelnek és meggyónják vétkeiket
Azt hiszik, úgy könnyebb?
Nem inkább valamiféle önszuggesztió ez?
De akármi, ha nekik az segít…
Érdekes, hogy engem soha senki nem bántott
Inkább szerettek (vagy észre sem vettek; elmentek mellettem)
Miért bántottam én védtelen embereket?!
Erre nincs bocsánat
Nem lehet törleszteni
Sem feloldani
Sem jóságokkal hígítani
El kell viselnem, hogy beépült
Mész a csontjaimban, kavics a cipőmben, fájdalom a lelkemben
S ami még borzasztóbb: rontás a világban
hiba a mindenség szövetében
Egyre gyakrabban eszembe jutnak
Nem egy esetleges büntetéstől félek
Csak rossz, rossz, rossz
Kivált belőlem valaki, aki megtagad
Dühös rám, lenéz, megaláz
Az is én vagyok, mégis elhatárolódik
Ó, ez nem egy tudathasadás
Inkább azonosulás, mi több: tudatosodás
Vagyis az elveszíthetetlenség, azaz a megbánás súlya
Semmi büntetés, semmi penitencia
Hanem én, nem is terhekkel, vagy túlterhelve
de szétfeszítve magam
Lehet ezt még költőien cizellálni
pszichológiailag/teológiailag/erkölcsileg pingálni
a lényeg, hogy itt vagyok, ez vagyok, tettem, amit tettem
és most, miközben elhagyni készülöm a világot
vétkeim lehúznak
Nem marasztalnak, hanem ragaszkodnak hozzám
velem tartanak
Érzem, hogy a dolgok egy részét itt kell megoldanom
Nincs kibúvó, nem lehetek más, mint bárki más
Valamit ki kell találnom, de még nem tudom, mit
Sosem bántottak életemben
Én meg sokakat megbántottam
Ez van a mérleg jobb s bal serpenyőjében
Moccanni sem merek
Pedig előbb-utóbb valamit tennem kell
