Mielőtt elmennél (Budaházy Edda hazafias verse)
Mielőtt elmennél
adnék egy csomagot.
Szeretném, hogy ha majd kibontod,
megbánnád egész eddigi életed,
mit hasztalan tengettél réveteg,
és rájönnél, mit vesztettél el.
Hozzád szólok, kérlek,
ki a munkádat végzed,
hogy mindent szidj és mocskolj
és elhitesd, hogy veled egykor
valami tévedés történt,
hogy nem akartál idejönni önként,
hogy hiba csúszott a tervbe,
mikor Magyarországra érve
ezen a rettenetes helyen,
hol csak dudva és csalán terem,
találtad magadat.
Ahol csak mucsai parasztok élnek
és fasiszta osztagok lépnek.
Ahol nincs kultúra és kellem,
sem európai jellem,
és nincsenek hímnősök
meg transznemű gender hősök,
csak férfiak és asszonyok,
kiknek szíve egymásért dobog.
Bár kétségkívül nagy a kísértés
– és remélem neked ez nem sértés –,
hogy felnézzünk az égre
és megszabaduljunk végre
tőletek, kiknek semmi sem drága,
ha Magyarországot gyalázza
hitvány nyelvetek.
Egy új kor születhetne,
ha mindenki mehetne,
kinek szívében nincs hála,
hogy ebbe az országba szülte drága
édesanyja.
Ó, micsoda boldog sorsok,
ha nyakunkon nem ülnek többé korcsok,
kik mindig máshová vágynak
és örökké epét hánynak.
Rontják a levegőt, mérgezik a vizet,
dolgoznak mindenkinek, aki fizet,
hogy elhitessék velünk:
ezt a helyet nekünk
szégyelleni kell.
Mielőtt elmennél, szeretném, ha tudnád,
nélküled jobb lesz, szebb lesz itt a világ.
Fellélegezhetünk végre,
és saját utunkra lépve
örülhetünk mindennek, ami jó,
a magyar nyelv, s a gyönyörű hegedűszó,
s hős ősök utódaiként
megyünk tovább boldogan, miként
tőled megszabadultunk.
Menj hát, nehogy meggondold magad,
mert ha rád ebből semmi sem ragadt,
mit magyar hazának hívunk,
akkor inkább kibírunk
még ezer esztendőt
nélküled.
Mert aki nem veszi észre,
hogy erre a vitéz népre
annyi balszerencse közt
mennyi áldás száll;
akinek nincs szeme, hogy lássa,
mára mind, ki sírunkat ássa,
megromlott, mint napon a hús.
Aki mindig kesereg és bús
és a hála nem járja át a lelkét,
hogy beszélheti az Istenek nyelvét,
az jobb, ha innen messze megy.
Mielőtt elmennél
Vésd jól az eszedbe:
ha lábaidat ide már soha nem teszed be,
ha nem láthatjuk torz arcodat többé
és egész lényed válik lassan köddé,
tudd meg, hogy legyél bár akárhol,
nekünk cseppet sem hiányzol!
