Mielőtt elmennél (Budaházy Edda hazafias verse)

Mielőtt elmennél

adnék egy csomagot.

Szeretném, hogy ha majd kibontod,

megbánnád egész eddigi életed,

mit hasztalan tengettél réveteg,

és rájönnél, mit vesztettél el.

Hozzád szólok, kérlek,

ki a munkádat végzed,

hogy mindent szidj és mocskolj

és elhitesd, hogy veled egykor

valami tévedés történt,

hogy nem akartál idejönni önként,

hogy hiba csúszott a tervbe,

mikor Magyarországra érve

ezen a rettenetes helyen,

hol csak dudva és csalán terem,

találtad magadat.

Ahol csak mucsai parasztok élnek

és fasiszta osztagok lépnek.

Ahol nincs kultúra és kellem,

sem európai jellem,

és nincsenek hímnősök

meg transznemű gender hősök,

csak férfiak és asszonyok,

kiknek szíve egymásért dobog.

Bár kétségkívül nagy a kísértés

– és remélem neked ez nem sértés –,

hogy felnézzünk az égre

és megszabaduljunk végre

tőletek, kiknek semmi sem drága,

ha Magyarországot gyalázza

hitvány nyelvetek.

Egy új kor születhetne,

ha mindenki mehetne,

kinek szívében nincs hála,

hogy ebbe az országba szülte drága

édesanyja.

Ó, micsoda boldog sorsok,

ha nyakunkon nem ülnek többé korcsok,

kik mindig máshová vágynak

és örökké epét hánynak.

Rontják a levegőt, mérgezik a vizet,

dolgoznak mindenkinek, aki fizet,

hogy elhitessék velünk:

ezt a helyet nekünk

szégyelleni kell.

Mielőtt elmennél, szeretném, ha tudnád,

nélküled jobb lesz, szebb lesz itt a világ.

Fellélegezhetünk végre,

és saját utunkra lépve

örülhetünk mindennek, ami jó,

a magyar nyelv, s a gyönyörű hegedűszó,

s hős ősök utódaiként

megyünk tovább boldogan, miként

tőled megszabadultunk.

Menj hát, nehogy meggondold magad,

mert ha rád ebből semmi sem ragadt,

mit magyar hazának hívunk,

akkor inkább kibírunk

még ezer esztendőt

nélküled.

Mert aki nem veszi észre,

hogy erre a vitéz népre

annyi balszerencse közt

mennyi áldás száll;

akinek nincs szeme, hogy lássa,

mára mind, ki sírunkat ássa,

megromlott, mint napon a hús.

Aki mindig kesereg és bús

és a hála nem járja át a lelkét,

hogy beszélheti az Istenek nyelvét,

az jobb, ha innen messze megy.

Mielőtt elmennél

Vésd jól az eszedbe:

ha lábaidat ide már soha nem teszed be,

ha nem láthatjuk torz arcodat többé

és egész lényed válik lassan köddé,

tudd meg, hogy legyél bár akárhol,

nekünk cseppet sem hiányzol!