Miért veszélyes a klímaszakértőkre hallgatni? A szakértőktől ments meg, Uram, minket! (Szakács Árpád)
- dombi52
- 1 nappal ezelőtt
- 4 perc olvasás
Forrás:
Utánközlés a szerző hozzájárulásával
A Covid-terrorizmus kezdete óta szó szerint rosszul vagyok, ha meghallom azt a szót, hogy: szakértő.
2019 végétől az úgynevezett szakértő számomra egyet jelent a csőlátású doktriner dzsihadistával, akinek van egy kalapácsa a megoldásra, és minden problémát szögnek néz. A végletekig ostoba médiahálózat újságírónak nevezett adminisztrátorai pedig tág keretet adnak a kalapácsoló szakértőknek
arra, hogy a közhelyes, ostoba, minden logikával ellenkező hagymázas vízióikat megoldásként öntsék elénk.
Mivel a tömegember mindenre használja az eszét, kivéve a gondolkodásra, így a szakértőben valami olyan fenomént lát, mint a kutya a gazdájában, annyi különbséggel, hogy ha valami mérhetetlen ostobaságra akarná az ebet rávenni a gazdája, például egy úgynevezett egészségügyi maszk használatára, a kutya aligha tűrné ezt a bohóckodást.
A tömegember meg szinte kérkedve áll sorba a hülyék versenyén, és minél több baromságot csináltatnak meg vele a szakértők, annál okosabbnak gondolja magát.
Pont erre képezték ki a szakértőket, akik csöppet sem okosabbak azoknál, mint akikből hülyét csinálnak. Ezért aztán a gondolkodó ember középkori fohászként néz az ég felé, azzal, hogy “a szakértőktől ments meg, Uram, minket!” Ezek ma veszélyesebbek, mint vírusok, a krokodilok és a dinoszauruszok együttvéve. Mert egy-egy próféta nem 100 bolondot csinál, hanem a butaság atom- és hidrogénbombáival áraszt el minden teret, ahová odaengedik.
Az úgynevezett “klímaválság” szómágiával kapcsolatban a későbbiekben több tényfeltáró írásom fog megjelenni, de a mostani kánikulában megszólaló “szakértők” jó alapot adnak arra, hogy kiröhögjük őket, főleg, amikor közhelyes, a “fogmosás után csukjuk be a szánkat” tézisekkel magyarázzák az egyértelműt.
Na, de váltsunk kicsit komolyabbra.
A modern világ a hiper-specializáció csapdájába esett. Minden apró részletnek megvan a maga egyedileg képzett doktora, professzora vagy tanácsadója. Miközben a részletek tudása exponenciálisan nő, a globális összefüggések átlátásának képessége drámaian csökken.
Veszélyes illúzió azt hinni, hogy a bonyolult, rendszerszintű problémák megoldhatók kizárólag elszigetelt szaktudásra támaszkodva.
Csakhogy a mai krízisek nem pontszerű események, hanem problémasorozatok láncolatai. Egyetlen politikai, gazdasági vagy környezeti döntés hullámokat vet a teljes rendszerben.A specializált szakértő olyan, mint a vak ember, aki az elefánt lábát tapogatja: pontosan leírja az oszlopot, de fogalma sincs az állat egészéről.
A klímaváltozás kérdésköre tökéletesen illusztrálja a modern szakértői vakhit veszélyeit.
A mai fősodorbeli klímaszakértő egy szűk természettudományos vagy meteorológiai laboratóriumból nézi a világot: méri a szén-dioxid-szintet, jégmintákat elemez és számítógépes klímamodelleket futtat.
A klíma azonban nem egy elszigetelt fizikai laboratórium, hanem a globális geopolitika, a hadviselés, a gazdaság és a történelem legösszetettebb láncolata.
Mivel a klímaszakértőből hiányzik a stratégiai, történelmi, gazdasági és geopolitikai háttértudás, teljesen képtelen átlátni a folyamatokat, és akaratlanul is egyoldalú narratívák kiszolgálójává válik.
Az időjárás mint fegyver
Előző írásaimban ( pl. itt és itt és itt) a mostani szárazság gazdasági haszonélvezőit és az időjárás-módosítási technológiák mibenlétét vázoltam fel. Azokat a háttereket, amelyeket egy Ürge-Vorsatz Diana vagy egy Stumpf-Biró Balázs nemhogy nem lát, hanem nem is hallott róla.
Vagy amikor végigjárták a szakértővé válás folyamatát, akkor kitörölték a tudatukból a bonyolult összefüggések vizsgálatának szükségességét, mint módszertani megoldást. Így aztán amíg a klímaszakértő, meg összeomlás-kutató és más bohócdoktorok a természetes folyamatokról és a lakossági karbon lábnyomról értekeznek, addig a háttérben a nagyhatalmak évtizedek óta stratégiai fegyverként és hibrid hadviselési eszközként tekintenek az atmoszférára. És nemcsak az USA és Izrael.
Napjainkban Kína a Tianhe (Égi Folyó) projekt keretében több millió négyzetkilométeren módosítja mesterségesen az időjárást.
Ez közvetlenül megváltoztatja a szomszédos India vagy Vietnam monszunmintáit, aszályt vagy árvizet okozva náluk. Irán korábban nyíltan megvádolta Izraelt azzal, hogy “ellopja az esőfelhőit” a térségben. Csakhogy
a szakértő minden lokális anomáliát (aszályt, szuperesőt) automatikusan a globális felmelegedés számlájára ír, miközben képtelen kiszűrni a modellekből a katonai és állami geotechnológiai beavatkozások közvetlen hatásait.
A geoengineering (mérnöki klímamódosítás) mint zsarolási potenciál
A fősodorbeli szakértők gyakran üdvözlik a Solar Radiation Management (SRM) technológiákat, például a napsugárzást visszaverő aeroszolok légkörbe juttatását. Pontosan ezt tette nemrég az Index nevű propagandaoldal is. Az írásban gátlástalanul és kritikátlanul népszerűsítették a napsugárzást visszaverő őrületet. Miért? Mert a klímaszakértők szerint ez egy “technikai megoldás” a hőmérséklet csökkentésére.
Csakhogy a geopolitikai valóság az, hogy
az a hatalom vagy magánvállalat, amelyik ellenőrzi a “globális termosztátot”, élet és halál ura lesz a bolygón. Ahogy Johnson elnök megfogalmazta: “aki az időjárást irányítja, az a világot fogja irányítani.”
Ha például az USA vagy Kína egyoldalúan elhomályosítja az eget, azzal romba döntheti India mezőgazdaságát, vagy éhínséget idézhet elő Afrikában. Vagyis ez nem más, mint geopolitikai kényszerítő eszköz.
A történelmi és gazdasági kontextus teljes hiánya
A klímaszakértők javaslatai (drága zöld átállás, karbonadók, korlátozások) figyelmen kívül hagyják a globális erőviszonyokat.
A zöld átállás nem a bolygó megmentéséről szól a nagypolitikában, hanem arról, hogy a nyugati világ le akarja vágni magát a közel-keleti és orosz energiáról, miközben a ritkaföldfémek piacán halálos harcot vív Kínával. Európában pedig az olcsó orosz energia helyébe az USA drága energiája érkezik.
2026. február 24-i adat:
az ukrajnai háború kezdete óta az orosz energia kiszorítása miatt 500 milliárd dollárnyi profitra tettek szert a nagy olajvállalatok, ebből az USA érdekeltségek közel 300 milliárdot tettek zsebre.
Gondolkozzanak el ezen.
De menjünk tovább: a klímaszakértőnek fogalma sincs sem közgazdaságról, sem gazdasági hálózatrendszerekről, így aztán a gazdasági gyarmatosítást értelmezni sem tudják. Amikor a szakértők követelik a fejlődő országoktól (Afrika, Dél-Amerika), hogy ne építsenek szénerőműveket, elvágják őket a történelmi fejlődés lehetőségétől, konzerválva a szegénységüket.
Miért veszélyes a klímaszakértőkre hallgatni?
Mivel a klímaszakértő csak a szén-dioxid-egyenletet ismeri, megoldási javaslatai egy olyan dominóhatást indítanak el, amit ő maga sem lát előre. Nézzünk egy példát:
Klímaszakértői javaslat: Azonnali, drasztikus fosszilis energia-kivezetés a bolygó megmentése érdekében.
láncszem (Gazdaság): Energiaválság, az élelmiszertermeléshez szükséges műtrágyagyártás összeomlása.
láncszem (Társadalom): Elszabaduló élelmiszerárak, globális infláció, elszegényedés.
láncszem (Geopolitika): Éhínség a harmadik világban ➔ Kontinenseken átívelő migrációs hullámok ➔ Háborúk és a nemzetállamok destabilizációja.
A klímaszakértő a negyedik láncszemnél értetlenül áll majd, hiszen ő “csak a jégolvadást akarta megállítani”. Fel se fogja, hogy
a klíma nem egy meteorológiai ábra, hanem a nemzetközi hatalmi harcok, a titkosszolgálati hibrid műveletek és a globális erőforrás-háborúk frontvonala.
Ez történik a jelen kánikula esetében is.
