MINDEN BUBORÉK DEFLÁCIÓVAL VÉGZŐDIK (Tallián Hedvig cikkajánlója)
Eredeti cikk:
írta: Tyler Durden - 2026. szeptember 3., Szerző: Bill Bonner, a DailyReckoning.com-on keresztül.
A héten sorozatunkat egy kis jövőbe tett kirándulással kezdjük.
Eddig… az a m e r i k a i b u b o r é k k i t e r j e d t e b b, mint bármelyik a történelemben. Az elmúlt 30 évben mindent felfújt, amihez hozzáért. Természetesen minden buborék kipukkad. Hogy hogyan pukkadnak ki, az az a zavaros forgószél, amelybe ma belépünk.
De ne aggódjanak! Még a legrosszabb összeomlás esetén sem tűnik el a valódi vagyon, csupán gazdát cserél. Amikor a tőzsde zuhan, azoknak, akiknek részvényeik vannak, kevesebb a papírvagyonuk… és kevesebb a jogosultságuk a valódi vagyonra. Ők „szegényebbek” lesznek. Ezáltal azok, akiknek nincs részvényük, viszonylag gazdagabbak maradnak. Nekik nagyobb jogosultságuk van a gazdaság által termelt valós árukra és szolgáltatásokra.
A szövetségi kormány és elit barátaik remek üzletet csinálnak… manipulálják a piacokat, hogy egyre több vagyont csalogassanak el a nyilvánosságtól, és vonzzanak saját magukhoz. A tőkeeszközök nagy része az övék… és ők irányítják az amerikai költségvetést. Nyomást gyakorolnak a kamatok csökkentésére, és mentőcsomagokkal, valamint „put” opciókkal támogatják a tőzsdét… így lettek egyre gazdagabbak. Ahogy a múlt héten láttuk, a mai árak mellett a részvénytulajdonosok elméletileg a GDP kétszeresét vásárolhatnák meg… és még 10 billió dollárjuk is maradna.
Nem a kapitalizmus tette őket ilyen gazdaggá;
h a n e m e g y k o r r u p t p é n z r e n d s z e r .
És ha a kapitalizmus kutyáit szabadjára engednék, vacsorára felzabálnák a hamis pénzből harácsolt vagyonukat.
A kamatlábakat a becsületes megtakarítók és hitelfelvevők határoznák meg – nem pedig a Fed politikai döntései. Az árakat a vevők és az eladók határoznák meg; a költségvetés egyensúlyba kerülne; az adósságot rendeznék; a katonák hazatérnének;
a z i n f l á c i ó e l t ű n n e ; és a Baltimore O’s megnyerné a World Series-t.
De persze, csak álmodozunk.
Maradjunk a valós világban…
Nagy bizonyossággal azt jósoljuk, hogy a buborék ki fog pukkadni.
Mindennek zuhanni fog az ára. Erre a Fed-nél pánikba esnek. „Bármit meg fognak tenni”, hogy megakadályozzák a piacokat, hogy a dolgukat elvégezzék – még több hamis pénzzel, alacsonyabb kamatokkal, hozamgörbe-szabályozással, mennyiségi lazítással.
És valószínűleg néhány olyan trükkel is, amiről még nem hallottunk.
Egy kezdeti eladási hullám után az arany ára emelkedni fog. Az arany megérzi, mi jön – még több infláció. Más valós eszközök árai is – a hot dog-októl a szállodákig – megérzik a közelgő áremelkedéseket. A fogyasztói árak emelkedni fognak, ahogy az „inflációs várakozások” erősödnek.
A Fed-nek valójában csak egy eszköze van – a hamis pénz.
Válság idején többet fognak belőle előállítani… sokkal többet. És a gazdaságba áramló pénzmennyiség mellett van még egy kulcsfontosságú inflációs változó:
a p é n z f o r g á s i s e b e s s é g e .
Egy dollárt, amelyet egy év alatt kétszer költenek el, kétszer számolnak el.
Amikor az emberek azt gondolják, hogy a szövetségi hatóságok pénzt fognak nyomtatni,
a d o l l á r f o r r ó k r u m p l i v á válik. Az emberek célja, hogy minél hamarabb megszabaduljanak tőle.
Rövid távon emelkednek az eladások. Hosszú távon viszont a gazdaság tönkremegy.
És itt egy fontos kiegészítés. Azt mondjuk: „infláció vagy halál”. De ezek csupán politikai döntések. Hosszú távon annyit inflációzhatsz, amennyit csak akarsz. A buborék így is kipukkad – csak később, és még borzalmasabb módon.
A piacok és a politikusok, csalók, ügyintézők és központi tervezők közötti küzdelemben… végül mindig a piacok győznek. A defláció révén győznek.
Még egy inflációs robbanás során is – amikor az árak az egekbe szöknek – a reálárak csökkennek.
A fogyasztói árak nominális pénznemben emelkednek. De az arany – az igazi pénz – általában még ennél is jobban emelkedik… így aranyban kifejezve
a v a l ó s d o l g o k v a l ó j á b a n o l c s ó b b á válnak.
Az árak reálértékben csökkennek.
Németország rekordot döntő
hiperinflációjának
megfigyelői megjegyezték, hogy a külföldiek dollárokat – akkoriban aranyalapúakat – használhattak arra, hogy
a b s z u r d u l a l a c s o n y á r o n vásároljanak dolgokat.
1923 novemberére egy dollár 4,2 billió márkának felelt meg. Ez az amerikai látogatókat billiárdossá tette (márkában számolva), lehetővé téve számukra, hogy egy magazin-előfizetés áráért egész házakat vásároljanak. Reálértékben az árak szinte a nullára deflálódtak.
Mi magunk is tanúi voltunk ennek Argentínában. Pesóban kifejezve a fogyasztói árak t i z e n k é t havonta több mint m e g d u p l á z ó d t a k … de a dollár (még egy kétes értékű dollár esetében is) olcsóbbá tette őket, mint valaha. Például elmentünk egy étterembe, és bűntudatot éreztünk amiatt, hogy ilyen kevéset fizettünk egy pompás étkezésért.
Ugyanez a jelenség már Amerikában is megfigyelhető. A lakások sokkal többe kerülnek, igaz? És a tőzsde is sokkal magasabb szinten van, igaz? De aranyban kifejezve a részvények értéke kevesebb, mint a fele annak, amit 1999-ben értek… és a Case-Shiller lakásárindex, aranyban kifejezve, azt mutatja, hogy a lakásárak az elmúlt negyed évszázad alatt körülbelül 80%-kal csökkentek.
A Case-Shiller lakásár-index aranyban kifejezve az elmúlt 25 évben körülbelül 80%-kal esett vissza.
Reálértékben minden buborék kipukkad… de ahhoz, hogy ezt észrevegyük, valódi pénzre van szükségünk.
