MŰÉSZ ‒ Namégegyszer: Mesterséges Értelem (Gyimóthy Gábortól)

MŰÉSZ

Namégegyszer: 

Mesterséges Értelem

Ne adj e fontos eszköznek

felemás nyelvű nevet!

A józan ész attól téged

hülyének néz s kinevet!

Hogyha van benned egy kevés

természetes értelem,

mesterséges értelemnek

mondd hát! – Együtt énvelem!

Idegenszóval a magyart

olyan kiszorítani,

mint a befejezett házat

tetőtlenre bontani.

Azonos értelmű szóról

beszélünk, hiszen tudod, 

ha fejed az érvek elől

a homokba nem dugod. 

És hosszabb is az idegen!

(Hisz azt azért szereted,

mert a kényelmedre gyakran

rövid szókat ad neked…!)

Hogy sokkal jobb a magyar szó,

be nem látni hülyeség;

az idegen mellett érvet

nem talál a magas ég!

Akkor meg miért csinálnád?

Kényszerít rá a divat?

Anyanyelvhez ragaszkodni

oly rettentő áldozat?!

Vagy pedig:

Szobrászt, festőt, zeneszerzőt

így nevezünk: művész,

mi helyettünk gondolkozik,

az pedig a műész.

(Aki szórul-szóra fordít,

néha kicsit hanyag.

Műanyagra sem mondjuk, hogy

mesterséges anyag…)

Zollikerberg, 2025 VIII. 20.