Na, erre kíváncsi leszek (Nádasdy-Nikolits Andrea jegyzete)

Az EU legújabb javaslata, miszerint bevándorlás-kvótát hoznak létre, kötelező jelleggel a tagországokkal szemben, megdöbbentő ostobaságra utal. Ilyen már volt! Csak nem felejtették el? Mi jól emlékszünk rá! Hogy felejthettük volna el?! Hiszen azóta folyamatosan borsot törnek az orrunk alá. Az EU-parlament nem veszi észre, hogy igazunk volt, mert mindenütt, ahová bevándorlók telepedtek be, csak baj van velük? Egyes országok, mint Németország és Svédország, és még Franciaország is, teljesen tönkrementek a nagy jóemberkedésben. Igaz, hogy némelyikük azt remélte, majd a piszkos munkát bízzák rá a migránsokra – tipikusan imperialista gondolkodás… Ez persze amolyan felsőbbrendűségi érzésből fakad.

Az igazság viszont az, hogy a bevándorlók rengeteg pénzzel rendelkeznek, amivel minden bizonnyal az öreg krampusz látta el őket, hiszen ő ajánlotta az EU-nak, hogy vegyenek fel kölcsönt (tőle), amit aztán mi életünk végéig törleszthetünk. Szerencsére a magyarok nem vesztették el a józan eszüket, és elvetették ezt az átlátszó ajánlatot.

Vissza a jelenbe! Tulajdonképpen hogy képzelik ezek a korrupt lények odafent, hogy belemegyünk ebbe a játékba? A javaslat így szól: egy bizonyos mennyiségű migránsért a (számok pillanatok alatt megduplázhatódhatnak) brutális büntetést kell fizetnünk minden egyes fő után, akit nem fogadunk be. Erre nekem rögtön az jutott az eszembe, hogy miből gondolják, hogy a büntetést meg is fizetjük? Ha ők nem finanszírozták mondvacsinált okok miatt a kerítést, amit építettünk, és a határainkon kialakult borzalmas állapotokkal egyedül hagytak minket a schengeni határok védelmében, az embercsempészek ellen semmit sem tettek, akkor mi is mondhatjuk, hogy mehetnek oda, ahová mi gondoljuk. Semmi sem változna: eddig ők nem adták meg azokat az összegeket, amivel tartoznak nekünk, ezután mi sem fizetünk egy fityinget sem egy ostoba terv végrehajtásának a megtagadása okán. Mi következik ebből? Patthelyzet. Talán ők zárnak majd ki minket – Huxit –, de ezzel nem sokat veszítünk, sőt, lehet, hogy ők veszítenek vele, mert a világ másik felének is van véleménye róluk. Nem vagyunk egyedül, akármennyire is ezt a látszatott akarják kelteni, hiszen eddig sem volt semmi hasznunk abból, hogy tagok vagyunk ebben az exkluzív társaságban. Nem látják a fától az erdőt, azt hiszik, hogy a végtelenségig folytathatják büntetlenül kisded játékaikat, a korrupt disznóságokat.

A nagy hír a napokban az, hogy az öreg krampusz nyugdíjba vonul „áldásos” tevékenységéből, – kilencvenkét éves –, és a drága fiacskájára hagyja a bizniszt. Találgatások kísérték ezt a hírt. Alexander nevű fia vajon hogyan fogja folytatni a Soros-hálózatok működtetését? Felmerült, hogy a Corleone-család nyomdokaiban megy-e majd az ifjú titán, vagy sem. Szerény véleményem szerint Alex úrfinak egész más elképzelései vannak: ő az LMBTQ-irányt fogja követni, és kevesebb tehetsége van a vagyon újratöltésének a módszerében. De persze ez csak az én gyanúm, senki sem tudja, hogy hová fajul a Soros-hatalom. Ezt csak a Jóisten tudja. Ahogy nézem a világ sorsának alakulását, a háborús borzalmakat és a természet elmérgesítésének várható hatásait, nem sok esélyt adok az emberiség jövőjének. – De ez csak egy vénasszony jövendölése.