Naplóbölcsességeim – 10.

10.

Mindig most van, a testek nem hidalják át

a tér és idő közötti szakadékot.

A gondolat igen, ezért kérdéses, hogy

fejben van-e elme, vagy időt szül az elv.

Lehet, hogy emlékeink ezért ragyognak

és a jövő borús? Könnyebb átugrani

a múlt árnyékán, mint ma előttre menni?

Bele látni végtelenbe oly adomány,

mi jelent tesz ki töredékből egésszé,

ismeretlenségeket szelídít kézbe,

és elhessegeti a vészmadarakat.

Lépésenként haladva nincsen mulasztás,

két lélegzet közé nem fér egyéb ördög,

s alkalmas lét-alkatrész minden élőlény,

míg felépül az ember minden időben,

mit nem ront le szellemtelen hitetlenség:

tájékozatlanság. Mert a tudás térde

meghajlik és elme-fegyver vértelen győz.

Jobb ez az ez, mint az időzítetlen vágy,

ha szeretni vagy képes, elég űr a most.

---