Naplóbölcsességeim – 106.

106.

A kenyeret nemcsak a kemence süti,

magamagát alakítja sültté a tészta,

patkó nem attól lesz, hogy a kovács üti

alakra a lágy vasat, hanem ha kihűl.

Elvetett mag bár érzékel napsugarat,

de csak válasza által csírázik növény,

bármily jó a vers, sikert csak akkor arat,

ha olvassuk, vagy színész mondja el nekünk.

Még kényesebb kérdés a hűség mezején

bukkan elő és nehezen kezelhetjük,

mert adnia kell magából felénk annak,

akihez, amihez hűséges lehetünk.

No, nem előírjuk, hogy ő milyen legyen,

mert éppen minősége miatt szeretjük,

de azt elvárjuk, hogy mindig olyan legyen,

aki előttünk jár, mire felnézhetünk.

Eszmék, nemzet, haza és kapcsolataink,

hű vagyunk hozzá, de kettőn áll a vásár,

hitből épített tapasztalat arra int,

jó, ha mindkét féltől teljesül feltétel.

Vakká lett hithűséggel sokra nem megyünk,

akkor olyan kiszolgáltatottak vagyunk,

bármikor elsüllyedhet megmászott hegyünk:

legyen közös eredmény a vallott tétel!