Naplóbölcsességeim – 119.

119.

Örököltük-e a Földet, vagy véletlenül

vagyunk itt? Mert akkor valakik nekünk adták,

avagy úgy hullik ölünkbe észrevétlenül,

ahogy belőle egyre többet elbirtoklánk.

Nem egyszerű a válasz, mert messze túlmutat,

rajtunk, avagy a világon magán, nem tudjuk:

hanem választjuk az igaz, felelős utat,

vagy csak tapodjuk, s élet-menedékét zúzzuk?

Úgy volt sokáig, hogy erről nem lehet vita,

mert végveszélybe hullott, aki nem követte

csillagkörből vezérelt eleit a minta

szerint, s csoportban a dolgát pontosan tette.

Mostanára felbomlott e szoros kötelék,

mégis ideköt bennünket, erre a földre,

közben társunkká tárul a világmindenség,

de nem jobb ismerősként nézni csillagködre.

Mert még inkább felmerül az eredet-kérdés,

ha nem is remélünk már megnyugtató választ,

de minden ismeret hoz gondolati érést,

gondunk ellátni vele minden embertársat.

A feladat nagy, de hozzá elegek vagyunk,

összekapcsolás mikéntje nyilvánvaló,

hogy a Föld örökösének tekintsük magunk,

hozzánk csak az illik és nekünk csak az való.