Naplóbölcsességeim – 12.

12.

Elég volt három igaz embert megismernem,

hogy messzire jussunk a történelmi igazság

terén. Igazunkat gondolkodásunk ereje adta,

ami átlendített minden kételyen, csábításon.

Első társam összefoglalta, amit tudni lehetett

addig, míg találkoztunk, és együtt már újabb

eszközökkel és találmányunkkal dolgoztunk.

Nehéz volt, mert csak levelezéssel élhettünk.

Másodikkal hosszasabban, s személyesen is

sokat találkozva kutatunk, kiélvezve beszéd

közben feltáruló eredmények örömét, közös

eszünk eredményesebb mivoltát, mélységeit.

Harmadikkal most, miközben még megvan a

második és első kapcsolat is, csak a gondolat

köt össze, ami inkább tőle származik, de azt

mondja, elsővel mi erősítettük meg a jó útján.

A cél közös, de az utunk elérő. Óvatosságból

az elsőnek s harmadiknak nem mondhatom el

levélben, mire jutottam a másodikkal. Felemás

mondatokkal járom körbe eredményeinket, de

építkezem elsőm teljes tudásából még mindig,

illetve ösztönzöm háttértudással a harmadikat.

Féltem magunkat a célzott korai haláltól, mert

megakadályozná a teljes igazság fényre jutását.

---