Naplóbölcsességeim – 128.

128.

Ha sokan sokféleképpen gondolnak

az emberlét lényegére, kizárni

nem tudják, hogy tévednek, és akkor van

nagy gond, ha csak ők versenyeznek annak

meghatározásában, ki, mi szálljon

be a vitába: eldönteni irányt,

módszert és főként célt, merre menjen az

emberiség jövője alakítása.

Legnagyobb baj, hogy ők tagadják a múlt

meghatározó eredményeit, mert

nem látják be, hogy nemzedéki mélység

több tapasztalatot nyújt, mint széles ma.

Egyáltalán nincs joguk végletesen

beleszólni az élet folyamába,

ha az nem a körülményekre válasz,

hanem keretet akar létrehozni.

Mert ahhoz kívül kellene lenni e

világon, kívül a gondolkodáson,

ami lehetetlen, mert „Benne élünk

és vagyunk”, ebből kiléphetetlenül.

Amit tehetünk, csak a tiszteletben

tartása minden korosztálynak; földrész,

éghajlat, korszak figyelembevétel,

egységet elérni, még ha nehéz is.