Naplóbölcsességeim – 23.

23.

Együttérző emberség nem hozott egyetértést,

egyetértő egység együttérzést is teremt.

Együtt élő emberek mást és mást gondolnak

ugyanarról, gondolatcserével viszont több

siker lehet világhoz alkalmazkodásban.

Nosza, tegyük! De akkor miért nem megy mégsem?

Mily vak tömegvonzás kényszerít vitába,

ha nyilvánvaló az eredmény igazsága?

Létezik ilyen tehetetlenségi erő,

amely vadállati szintre tud zülleszteni,

egymás torkának ugrasztva különvéleményt?

És belülről fakad-e mindez mindenkiben?

Nem, hanem csak a játszma részese lehet,

aki nem elég felkészülten nyilatkozik,

eljátszva az okosat, elveszti a fejét,

s a játszmát, mely lejáratja az okosságot.