Naplóbölcsességeim – 3.

3.

Amikor a földön jársz, legyen kedved élni,

mert még Istent sem lehet kedvetlenül félni.

Járhatsz néha fellegekben, elkísér oda

is az élmény, hogy életed ténye kész csoda.

Lettél lendületből, sokak szép örömére,

nekik szól minden mozdulatod, fejed éke,

tekinteted éle. Értük merülsz alvilágba,

hoz betegség, s még inkább alkotás lázba.

Végiggondolod mindazon eseményeket,

amik múltunkat kiadják, hacsak nem reked

alázatba gyalázatba tagadott létük,

de firtatásod feltámadást hozó révük.

Jutsz jövőbe minduntalan, amikor kifut

a végbe az összeg: jóból és rosszból kijut.

Ám nem az egyenleg adja a bizalmadat,

világunkban jelen lenni nem puszta adat.

Hanem gondolat és tett örök cselekvése,

itteni és ottani világ között béke,

ahol a szív jelenti az igaz átjárást,

bátorság hoz szülő szemefényére áldást.

---