Naplóbölcsességeim – 37.

37.

Állandó zajban, vagy örökös csendben:

lenni, vagy nem lenni, ennyit jelent,

tőlünk jött válasz létező környezet,

nélkülünk: mintha sosem lett volna.

Számunkra az élet több, mint működés,

értelmünk korona teremtésen,

felfogásunk mutat világ lényeget,

annak túlélése örökségünk.

Hívunk és taszítunk mindenféle jót

s rosszat, különösen fiatalon,

s majd a természet éves körforgása

lerakódik bennünk bölcs öregen.

Kép és gondolat ismétli tájékunk,

terjedjen távoli csillagokig,

meseszerűségnél nem látunk tovább,

szeretteink szépítik jövőnket.