Naplóbölcsességeim – 38.

38.

Emlékszem, hogy tanácstalanul álltam,

és nem tudtam, hogy tanácstalanul állok,

csak éreztem, nem szabad arra lépnem,

amerre mindenki mondta: találok

biztos utat a másnapi kenyérhez.

Inkább bizonytalanságot választottam,

bízva – ma már tudom – emberiségben:

sokkal többet kell dolgoznom valahogyan.

Ötven év múltán csodálom akkori

bátorságom, amin most már inkább értek

természetességet, lendületet,

mit időskor biztonsága fel nem érhet.

Jelen se legyen félelem jövőtől,

ami megbénít és manapság gyakori,

van a tarsolyban elég tapasztalat,

világgyógyításban kell rá támaszkodni.