Naplóbölcsességeim – 40.

40.

Szavak erdejében bozótos az aljzat,

átlátni se lehet, áthatolni veszélyes,

csak fára mászva lehetne kitekinteni,

kiszabadulva tüskés-gonosz környezetből.

Élünk fogalom forgatag rengetegében,

mindenki megpróbálja kifejezni magát,

a homályt egyéni fénnyel szertefoszlatni,

mit közös köztelenség okoz a beszédben.

Túl sok a hazugság egyszerű megoldáshoz,

hogy csak bízni elég lesz eszünk erejében,

túl sokan állják körül a húsosfazekat,

a másoktól elvett finomságokkal telit.

De van még csillagos egünk, hajnali harmat,

a Nap hűen szabályozza a természetet,

s ennyi elég értéksorrendünk visszahozni,

szolgálni, szólani, érezni boldogságot.