Naplóbölcsességeim – 56.

56.

Ha csak keveset érdekel, világszerte az is millió,

hogy honnan jön sorjában milliónyi verse

költők, műkedvelők hadának, s honnan van mersze

bárkinek kifejezni magát, mondani nemcsak igazát,

de közlést tenni egyáltalán, mert ha félreértik,

nagy lehet a baj, mint a viccbeli „jereváni rádió”,

hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak,

ahogy a tőzsdén is nagyot lehet bukni, félreértett

jel miatt, vagy a világpolitikában, ahol nem véletlen

az akkurátus diplomata nyelv. Honnan tehát az a

pontosság világszerte, hogy már bolygónyi méretben

értjük egymást, egy időben élvezhetjük az egynyelvű

zene hangját, a tánc- vagy sportmozgás jelentését,

jelentőségét, mert még fogadni is lehet utóbbi

győztesére? Egy húron pendül az egész emberiség?

De nem lesz ez unalmassá hamarabb, mint vélnénk?