Naplóbölcsességeim – 63.

63.

Csigánál lassabb az óramutató,

különösen a nagymutató bukkan

fel mindig máshol, ha hosszabb szünetet

tartva nézegeted, de mozdulatlan,

ha állandóan nézed. Ez hasonlít

az életjelenségekre, ahol a

változás néha hetekre-hónapokra

jön meg, s végül egész emberöltő kell

hozzá, hogy megszűnjünk evilág lenni.

Ez a lassúság nemcsak türelmet kér,

hanem időt hagy mindenre, hogy létre

jöjjön küldetésén belül – sosem

túl azon, bár csodáljuk a nagy ugrást,

nemcsak a léc fölött, de tudásban is,

vagy ha a képesség hamarabb jön elő

az átlagnál, de óraidőnél nem.

Megfoghatatlanságokban tanyázva

testünk, múlásra figyelmeztet lelkünk,

amely már életünkben véget érhet,

ha jól fogyasztjuk magunkból az időt.