Naplóbölcsességeim – 68.

68.

Hogy felfedezni csak meglévőt lehet-e,

és feltalálni újat teremtést jelent,

azért nem tudom, mert mindkettő feltárás:

észrevétel külvilágban és lelkünkben.

Eszünk tőlünk független létezőnek lát

minden rajtunk kívülit, még testünket is,

pedig az mi vagyunk, és érzékelésünk

azonossá tesz bennünket a világgal.

A legjobb ugyancsak fogalmilag értett,

mint elv takarja tárgyát, mely elenyészhet,

de az elv marad, másra átvihetően,

s így könnyebbé válik jóhoz igazodni.

A megoldást vagy a tartós kételyt ebben

a többi magam adja: élt, élő s jövő,

hogy ugyanolyan legyen minden születő,

egy húron pendülni örökké lehessen.