Naplóbölcsességeim – 7.

7.

Nincs más létmód, csak az isten útja,

a szellem köztünk járó gondolat,

s mint közlekedőedény felhúzza

magasba magához a sorsokat.

Vagy ha nem talál nyitva hulláma

fogadására tárt lelki kaput,

élet terheinek fokozása

feldönt mennybe emelő darut.

Mégis felépül, mi semmivé lett,

megidézve kísért, beteljesít

alig felsejlő elűzött álmot:

hasznos önmagán végzett kísérlet,

örök emlékek kútjába esik,

öntöz társunkká nyíló virágot.

---