Naplóbölcsességeim – 7.
7.
Nincs más létmód, csak az isten útja,
a szellem köztünk járó gondolat,
s mint közlekedőedény felhúzza
magasba magához a sorsokat.
Vagy ha nem talál nyitva hulláma
fogadására tárt lelki kaput,
élet terheinek fokozása
feldönt mennybe emelő darut.
Mégis felépül, mi semmivé lett,
megidézve kísért, beteljesít
alig felsejlő elűzött álmot:
hasznos önmagán végzett kísérlet,
örök emlékek kútjába esik,
öntöz társunkká nyíló virágot.
