Naplóbölcsességeim – 72.

72.

Ha azt kérdeznéd, hogy van-e szüksége

a térnek is térre, ahol jól elvan,

nevetnék rajta: felfoghatatlan

és szakadatlan láncolatba vinnél.

S a Nevető Bölcs ezt az érvét azzal

is megtoldotta, hogy ilyen üres tér

azért sincs, mert ahogy a víz is elfér

a hamuban, üres tér se kell hát.

Csakhogy az ellenérv erős lábon állt,

hogy annyira összekapcsolt a világ,

ahogy nincsen külön növény és virág,

a Mindenség is Egy, mást látni csalódás.

S akkor mégis e helynek is kell helye,

univerzum szuperuniverzumban,

ahol egy-egy világ ki- vagy bepukkan,

s így megy tovább végetlen végtelenbe.

Küzdeni ezzel mégsem sziszifuszi:

messzire jutott az emberiség!

Beszédünk tartalma ugyanannyit ér,

mint a megismert, elérhetetlen tér.