Naplóbölcsességeim – 77.
- Darai Lajos, Szilaj Csikó
- 2021. márc. 30.
- 1 perc olvasás
77.A nyelv népesíti be lakókkal a teret,
élőkkel s dolgokkal, személyekkel, tárgyakkal.
Mindennek van neve, amit ismerünk, miről
tudunk környezetünkben, vagy távolabb tőlünk.
Saját név csak embernek jár s néhány állatnak,
de aminek nincs neve, attól még létezhet,
csak nem vettük figyelembe, nem adunk nevet
neki, nem különítettük el a létfolyamban.
Aztán belépett az idő, elszaporodtunk,
s az emlékezet megtartotta holtak nevét,
több hegy, több völgy, több folyó is kapott sajátot,
amit elért, bejárt az ember: meghódított.
Ezért zsong a fejünk, ha tele van a nyelvvel,
amit másoktól hallunk, később visszaköszön,
de főként magunktól nem tudunk szabadulni,
ahogy mondatokban sorjáznak ötleteink.
Comments