Naplóbölcsességeim – 8.

8.

Lelkünk növelő szellemi tápként

jön szembe velünk a jövendő,

méltóvá válnunk gyarapítanunk

magunk benne otthonra lelnünk.

Belesűrűsödünk kihasználva

alkalmasságunk tág tereit,

lábdobogásunkat elemezve,

élvezve futhatunk elébe.

Pillanatonként találkozgatunk

vele fel sem ismerve magát,

mert csak múltként köszönget ránk vissza

egy-egy megtörtént találkozás.

Bármennyire várjuk, érkezését

élet értelmének remélve,

átsiklik felszínén tekintetünk,

mert az idő mi magunk vagyunk.

---