Naplóbölcsességeim – 83.

83.

Faragni kell a verset is,

mint a kecses virágkarót,

mert nem kattan, ahogy esik

le, különben, a tantuszod.

Rövid, tömött sorok sora,

felejts el bőbeszédet,

rövid–hosszú hang-harsona,

visszaverődnek a rímek.

Ősi nyolcas, tizenkettes,

mihez költő foga fűlhet,

emberszerű ötlet repdes,

beleférjen minden ünnep.

Minden olyan legyen benne:

a hangulatot emeli,

vágy-világ belőle enne,

legyen se száma, se szeri.