Naplóbölcsességeim – 96.

96.

Hogy mit nem lenne szabad ellenőrizni

a teremtésből, dönteni kísérlettel,

hogy megállja-e a helyét, csak emberi

nagyravágyáson túllépve tudhatjuk meg.

Elkülönítve alkotásunkat attól,

mit jobb híján teremtettségnek mondhatunk,

nem kockáztatva feleslegesen semmit,

nem kitéve csalárd veszélyeknek magunk.

Mert mindenre megérik tudás ideje,

és kiváló ötletből sosem lesz hiány,

jobbítás szándéka méltó tiszteletre,

rombolás igényéből nem lesz tudomány.

Pedig mennyi tévút ismert, gyilkos eszköz,

rosszra elvesztegetett sok-sok tehetség,

még jócselekedeteknek is, fennkölt

ügyeknek a vége lehetett veszteség.

Ellenőrizni ezért mindenkit kellhet,

próbaképpeni az újdonságnál üdvös,

hatláb’ borjat két fejjel, anyja nem ellhet,

s minden társunk tartson a másiknak tükröt.