Naplóbölcsességeim – 97.

97.

Érzékeletlenül terjed a rüh rajtunk,

no, nem a bőrünkön, mert azt karbantartjuk,

hanem a lelki életünkre rakódott

felesleges hámréteg, ártásra kódolt.

Szándéktalanul is nagy nyomást gyakorlunk

egymásra, elvárással, léha modorral,

„nem maradhatsz le, haladni kell a korral”,

’teljesítményfokozó’ terheket hordunk.

Ellentmondásokba ütközött a létünk,

nem vesszük észre, ha magunk ellen vétünk,

hogy állandó harcban vékony jégre lépünk,

vakon mozgásunktól megoldást remélünk.

Figyelmünket fegyelmezni figyelmeztet

nemcsak a lelki rüh, de szívünk szigora,

álságosságunkért jó szívvel nem verhet:

szívrohammal ver szívbetegségek kora.

Nem vigasztalás kell, hanem változtatni

felfogásunkon, beállítódásunkon,

ami jár neki, lelkünknek megadni,

s szép járásunk lesz közösen sikált úton.