Nem sok idő maradt Julian Assange kiadatástól való megmentésére

Eredeti cikk:

Not Much Time Left To Save Julian Assange From Extradition. BY NEWS WIRE, AUGUST 22, 2023

Schiller Mária küldeménye

A Wikileaks alapítóját és díjnyertes újságírót, Julian Assange-t jelenleg a délkelet-londoni Belmarsh börtönben tartják fogva – mint nem elítélt, A kategóriájú foglyot, akit egy olyan maximálisan biztonságos létesítményben tartanak fogva, amelyet általában a legsúlyosabb gyilkosok és terroristák számára tartanak fenn. A brit igazságszolgáltatás gyakorlatilag "jégen tartja" őt a washingtoni szövetségeseik számára – egy amerikai kiadatási kérelem alapján, amely egy sor olyan vádpontra vonatkozik, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a titkos dokumentumok és videók közzétételéhez, amelyek többek között háborús bűncselekményeket tárnak fel olyan tengerentúli hódító hadszíntereken, mint Irak és Afganisztán.

Ha kiadják, akkor valószínűleg megsértik az emberi jogokat, valamint egy erősen átpolitizált tárgyalás során megtagadják tőle az alapvető jogait,

és még az is előfordulhat, hogy embertelen körülmények között, hosszan tartó magánzárkában tartják fogva, beleértve a pszichikai és fizikai kínzást is. Fogytán az idő, hogy megakadályozzuk bebörtönzését Amerikában...

Peter Hitchens a Mail On Sunday-tól azt írja...

Bármelyik nap megtörténhet. Egy újabb rövid, sikertelen bírósági meghallgatás után furgonok és rendőrautók hada robog ki a londoni Belmarsh börtönből, és a Heathrow repülőtérre siet, ahol egy bilincsbe vert, görnyedt és pislogó foglyot átadnak az amerikai hatóságoknak, és felpakolnak egy Washingtonba tartó repülőgépre.

Ott aztán nagy valószínűséggel évtizedekig élve kell eltemetni valami szövetségi börtönben, olyan helyen, amelyet tömeggyilkosoknak vagy terroristáknak szánnak.

De az érintett férfi egyike sem ezeknek.

Ez egy visszavonhatatlan és szégyenletes esemény lesz, amely ellen minden hazafias, szabadságszerető embernek ebben az országban fel kell sorakoznia, de mire a legtöbben felfogjuk, hogy mi történt, addigra már vége lesz. Tehát most van itt a pillanat, hogy cselekedjünk.

Arra kérem Önöket, hogy amint lehet, csatlakozzanak hozzám, és tiltakozzanak Julian Assange gyorsan közelgő kiadatása ellen az USA-nak.

Sajnálattal mondom, hogy nem hiszem, hogy igazságot fog kapni, amikor odaér. Egyszerűen nem értem, hogy az állítólagosan független bíróságaink miért engedélyezték ezt eddig, amikor a kiadatás ennyire nyilvánvalóan politikai jellegű – amit az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok közötti kiadatási szerződés egyértelműen tilt.

Meglep, hogy a Parlamentben vagy a médiában milyen kevesen szólaltak fel ez ellen a súlyos igazságtalanság ellen. Csodálkozom, hogy rám hárult a feladat – egy olyan személyre, aki nem nagyon szereti Assange urat vagy politikáját –, hogy beszéljek érte. Az egyetlen alkalommal, amikor találkoztunk,

egy vitában dühösen összecsaptunk. De a kiadatása felháborító lenne.

Kémkedés abszurd vádjával néz szembe, holott soha nem kémkedett.

A bűne az volt, hogy kínos helyzetbe hozta az amerikai kormányt azzal, hogy szelektíven nyilvánosságra hozta azokat az információkat, amelyeket Washington megpróbált titokban tartani, de nem sikerült.

Nem hiszem, hogy ez bűncselekmény lenne, sem itt, sem ott. A kiadatás támogatói olyan állításokat fogalmaznak meg ellene, amelyek szerintem nem igazak. Nagy gondot fordított arra, hogy ne hozzon nyilvánosságra olyan anyagokat, amelyek veszélyeztetnék vagy kompromittálnák az embereket, és

ha amerikai állampolgár lenne, akkor minden bizonnyal védelmet élvezne az amerikai alkotmány első kiegészítése által, amely megvédi az újságírókat – mint Assange úr is – az állam haragjától.

Már majdnem három éve, hogy itt kérdeztem:

Tényleg azt akarjuk, hogy egy idegen hatalom keze tetszés szerint benyúlhasson nemzeti területünkre, és kitéphessen bárkit, akit meg akar büntetni? Egyáltalán független ország vagyunk-e még, ha ezt megengedjük? Az amerikaiak biztosan nem engednék, hogy így bánjunk velük.

A kérdés talán még sürgetőbb most, hogy láttuk, milyen elutasítóan bánt Biden elnök úr kétszer is a miniszterelnökünkkel.

Gondoljuk, hogy a Biden-féle Fehér Ház kedvesebb lesz hozzánk, ha Julian Assange ügyében az ő akaratukat teljesítjük? Vagy csak még megvetőbbek lesznek, mint amilyenek már most is?

Ahogyan Franciaország hatalmas Charles de Gaulle-ja már régen bebizonyította, az amerikaiak sokkal jobban bánnak a független nemzetekkel, ha azok kiállnak velük szemben, mint ha nyaliznak nekik.

Azt is pontosan elmagyaráztam, hogy miért politikai kiadatásról van szó, és erre az esetre még soha nem láttam választ:

Először is, a különböző amerikai kormányok ellentétes álláspontot képviseltek, ami egyértelmű bizonyíték arra, hogy itt mindenekelőtt a politikáról van szó.

Az Obama Fehér Háznak (2009-2017) dolgozó ügyészek jogi okokból úgy döntöttek, hogy majdnem egy évtizeddel ezelőtt nem indítanak büntetőeljárást Assange úr ellen.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a vádemelés azt jelentette volna, hogy minden olyan újságíró ellen vádat kell emelniük, aki olyan információkat tesz közzé, amelyek állítólag veszélyeztetik a nemzetbiztonságot. Ez pedig sértette volna az amerikai alkotmányt.

Donald Trump kormányzása alatt az amerikai politika vadul elhajlott. 2017 áprilisában Jeff Sessions amerikai igazságügyi miniszter kijelentette, hogy Assange letartóztatása mostantól "prioritás". Egyszer azonban maga Donald Trump is azt mondta: "Szeretem a WikiLeakset", és örült, hogy a forrás "olyan, mint egy kincsesbánya".

Mike Pompeo, a Központi Hírszerző Ügynökség igazgatója, akit Trump később a még magasabb külügyminiszteri tisztségbe léptetett elő, 2017. április 13-án azt mondta Assange úrról és WikiLeaks-társairól:

"Úgy tettek, mintha Amerika első kiegészítés szerinti szabadságjogai megvédték volna őket az igazságszolgáltatás elől. Lehet, hogy ezt hitték, de tévedtek".

Azt is mondta:

"Julian Assange-nak nincsenek első alkotmánymódosítási szabadságai... Ő nem amerikai állampolgár".

Hosszú és elmarasztaló személyes hangvételű nyilatkozatot tett Assange úr és a WikiLeaks ellen. Ha bármelyik hasonló rangú brit tisztviselő vagy miniszter ilyen kijelentéseket tett volna egy bűncselekménnyel vádolt személyről egy brit bíróságon, a tárgyalást reménytelenül elfogultnak minősítve le kellett volna állítani.

A mi bíróságaink azonban láthatóan készek arra, hogy Assange urat átadják egy olyan – véleményem szerint a miénknél súlyosan rosszabb – igazságszolgáltatási rendszernek, ahol ez elfogadható.

Csak egy ember áll Assange úr és az átadás közé. Az Egyesült Királyság belügyminisztere, Suella Braverman – ha úgy dönt – megtagadhatja az átadását. Erre már van precedens. Egyik elődje, Theresa May ezt tette az amerikai védelmi számítógépeket feltörő Gary McKinnon ügyében, mondván:

"McKinnon úr kiadatása olyan magas kockázattal járna, hogy véget vetne az életének, hogy a kiadatásról szóló döntés összeegyeztethetetlen lenne McKinnon úr emberi jogaival".

Nagy-Britannia ennek következtében nem szembesült hátrányos következményekkel. Úgy gondolom, Lady Mayt nagy dicséret illeti ezért a lépésért.

Úgy gondolom, hogy

Braverman asszony is nagy elismerést érdemelne bátorságáért és együttérzéséért – és igazságosságáért –, ha leállítaná a kiadatást, és végre megengedné Assange úrnak, hogy hazamenjen a feleségéhez és két kisgyermekéhez.

Ha egyetért velem, kérem, írjon udvariasan és röviden, de mielőbb a következő címre: The Rt Hon Suella Braverman MP, Home Secretary, the Home Office, 2 Marsham St, London SW1P 4DF.