Nem volt járvány: Denis Rancourt tanúvallomása a kanadai nemzeti polgári vizsgálaton

Eredeti cikk:

There Was No Pandemic: Denis Rancourt’s Testimony at National Citizens Inquiry Canada, by Denis G. Rancourt, PhD, June 22, 2023

Schiller Mária küldeménye

A videóbemutatóra 2023. június 28-án került sor. Megtalálható a National Citizens Inquiry CA Rumble csatornáján vagy Denis Rancourt Odysee csatornáján.

Ez gyökeres fordulat.

Az alábbi esszé a 2023. május 17-i, a kanadai Ottawában, a Nemzeti Polgári Vizsgálat (NCI) előtt tett tanúvallomásomon, a tanúvallomást alátámasztó 894 oldalas kiállítási könyvemen és a folyamatos kutatásainkon alapul.

Elismert interdiszciplináris tudós és fizikus vagyok, valamint a fizika egykori professzora és vezető tudósa, eredetileg az Ottawai Egyetemen.

Több mint 30, a COVID-dal kapcsolatos tudományos jelentést írtam, 2020. április 18-tól kezdve az Ontario Civil Liberties Association (ocla.ca/covid), és nemrégiben egy új nonprofit társaság (correlation-canada.org/research) számára. Jelenleg a COVID-del kapcsolatos összes munkámat és interjúmat a cenzúrával szembeni akadályok megkerülése érdekében létrehozott weboldalamon dokumentálom (denisrancourt.ca).

A közzétett tudományos eredmények kritikai áttekintése mellett a fő adat, amelyet munkatársaimmal elemzünk, a teljes halálozás.

Az összes halálozási okok idő (nap, hét, hónap, hónap, év, időszak), joghatóság (ország, állam, tartomány, megye) és az elhunytak egyéni jellemzői (életkor, nem, faj, lakóhely) szerinti megoszlása a legmegbízhatóbb adat a halálesetet okozó események felderítésére és epidemiológiai jellemzésére, valamint a halálozások bármilyen okból bekövetkező megugrásának vagy összeomlásának népességszintű hatásának felmérésére.

Az ilyen adatok nem hajlamosak a jelentéstételi torzításra vagy a halálozási okok megállapításában mutatkozó torzításokra. Ezeket az adatokat a szezonalitás, hőhullámok, földrengések, gazdasági összeomlások, háborúk, a népesség elöregedése, a hosszú távú társadalmi fejlődés és a társadalmi támadások – mint például a COVID-időszakban, a világ számos országában és a közelmúlt történelmében, 1900-tól napjainkig – észlelésére és jellemzésére használtuk.

Érdekes módon a második világháborút követő, a CDC által támogatott vírusos légzőszervi megbetegedések (1957-58, "H2N2"; 1968, "H3N2"; 2009, "ismét H1N1") világjárványok egyike sem mutatható ki egyetlen ország összesített halálozásában sem.

Ellentétben az összes többi halálozási okkal, amelyekről ismert, hogy befolyásolják a halandóságot, ezek az úgynevezett pandémiák sehol sem okoztak kimutatható növekedést a halandóságban.

Az 1918-as nagy halálozási esemény, amelyet tankönyvi vírusos légúti betegség ("H1N1") pandémiának azonosítottak, az antibiotikumok és az elektronmikroszkóp feltalálása előtt történt, a háború utáni borzalmas közegészségügyi és gazdasági stresszkörülmények között.

Az 1918-as halálesetekről a konzervált tüdőszövetek szövettani vizsgálatával bebizonyosodott, hogy bakteriális tüdőgyulladás okozta őket. Ezt több független és nem vitatott, közzétett tanulmány is bizonyítja.

Az első, az összes halálozási okot elemző jelentésemet 2020. június 2-án tettem közzé a cenzúrára hajlamos Research Gate-en, és a címe "All-cause mortality during COVID-19 – No plague and a likely signature of mass homicide by government response" ("Teljes halálozás a COVID-19 során – Nincs pestis, és a kormány válaszlépése valószínűsíti a tömeges gyilkosságot") volt. Kimutatta, hogy a hirtelen megugró halálozási hullámok csak az északi félteke nyugati részén, a nyugati világ bizonyos pontjain jelentkeztek, amelyek szinkronban voltak a 2020. március 11-i világjárvány kihirdetésével. Egy ilyen szinkronitás lehetetlen a légúti vírusos légúti betegség feltételezett terjedésének keretein belül, repülőgépekkel vagy anélkül, mivel a halálozási hullám elszaporodásától a halálozási hullámig terjedő számított idő nagymértékben függ a helyi társadalmi körülményektől, több hónaptól akár évekig is.

A többlethalálozást az agresszív intézkedéseknek és a kórházi kezelési protokolloknak tulajdonítottam, amelyekről ismert, hogy azokon a helyeken akkoriban hirtelen alkalmazták őket.

A munkát munkatársakkal együtt több éven át mélyebben folytattuk és folytatjuk.

Ismételten kimutattuk, hogy a többlethalálozás leggyakrabban nem volt hajlandó átlépni az országhatárokat és az államok közötti határokat. A láthatatlan vírus a szegényeket és a fogyatékkal élőket veszi célba, és "útlevelet" hordoz. Addig nem is öl, amíg a kormányok nem kényszerítenek társadalmi-gazdasági és ellátási struktúra átalakításokat a hazai lakosság sebezhető csoportjaira.

Az alábbiakban a COVID-időszakban a teljes halálozásra vonatkozó részletes tanulmányainkból, valamint a társadalmi-gazdasági és a vakcinák bevezetésére vonatkozó adatokból levont következtetéseim következnek:

• Ha nem lett volna világjárvány-propaganda vagy kényszerítés, és a kormányok és az egészségügyi intézmények egyszerűen csak folytatták volna a szokásos módon, akkor nem lett volna többlethalálozás.

• Nem volt olyan világjárvány, amely többlethalálozást okozott volna.

• Az intézkedések okoztak többlethalálozást.

• A COVID-19 vakcinázás okozta a többlethalálozást.

Az oltóanyagokkal kapcsolatban számos olyan esetet számszerűsítettünk, amikor az előírt oltási ütemtervben szereplő dózis gyors bevezetése egybeesett az összes halálozási okban bekövetkezett egyébként váratlan csúcspontokkal, a szezonális ciklusban olyan időpontokban és olyan nagyságrendben, amire korábban nem volt példa a halálozási adatokban.

Ily módon kimutattuk, hogy az indiai oltási kampány 3,7 millió sérülékeny lakos halálát okozta.

A nyugati országokban az összes korosztályra vonatkozó átlagos halálozási arányt úgy számszerűsítettük, hogy 2000 oltásra 1 haláleset jutott, az életkorral exponenciálisan nőtt (minden további 5 éves kor után megduplázódott), és a 80 évesek és idősebbek esetében 100 oltásra 1 haláleset jutott.

Becsléseink szerint a vakcinák világszerte 13 millió ember halálát okozták.

Ha valaki elfogadja a fentebb felsorolt következtetéseimet és az általunk elvégzett elemzéseket, akkor számos következménye van annak, hogy hogyan érzékeljük a valóságot azzal kapcsolatban, hogy mi történt és mi nem történt valójában.

Először is, míg a halálos kimenetelű fertőzések járványai nagyon is valósak a gondozóházakban, a kórházakban és a degenerált életkörülmények között,

az USA által vezetett "világjárvány-reakció" ipar által hirdetett vírusos légúti világjárvány kockázata nem létezik. Valószínűleg az emberiség megmentésén kívül más hátsó szándékból gyártják és tartják fenn.

Másodszor, a természeti eseményeken (hőhullámok, földrengések, hosszan tartó, nagy kiterjedésű aszályok) kívül jelentős, a halandóságot negatívan befolyásoló események a hazai lakosság elleni nagyszabású támadások, amelyek a sebezhető lakosokat érintik, pl:

• hirtelen pusztító gazdasági romlás (a nagy gazdasági világválság, a porvihar, a Szovjetunió felbomlása),

• háború (beleértve a társadalmi osztályok átrendeződését),

• birodalmi vagy gazdasági megszállás és kizsákmányolás (beleértve a nagyszabású kizsákmányoló földhasználatot), és

• a COVID-korszakban alkalmazott, jól dokumentált intézkedések és pusztítás.

Egyébként egy stabil társadalomban a halandóság rendkívül masszív, és nincs kitéve nagy, gyors változásoknak. Nincs empirikus bizonyíték arra, hogy a halálozásban bekövetkező nagy változásokat új kórokozók hirtelen megjelenése idézhetné elő. A domináns emberi faj mai korszakában az emberiség a legnagyobb ellensége, nem a természet.

Harmadszor, az átvitel kockázatának csökkentése érdekében bevezetett kényszerintézkedések (mint például a távolságtartás, az irányjelzők, a lezárás, az elkülönítés, a karantén, a plexiüveg-akadályok, az arcpajzsok és az arcmaszkok, a könyökdöfés stb.) nyilvánvalóan tudománytalanok; maga a "terjedéssel" kapcsolatos aggodalom pedig soha nem volt indokolt és irracionális, mivel

a megbízható halálozási adatokban nincs bizonyíték arra, hogy valaha is létezett volna egy különösen virulens kórokozó.

Valójában magát a "terjedés" fogalmát a COVID-időszakban szigorúan cáfolják a túlzott összhalálozás időbeli és térbeli változásai, mindenütt, ahol azt kellőképpen számszerűsíteni lehetett, világszerte. Például a feltételezett vírus, amely az USA 1,3 millió szegény és rokkant lakosát ölte meg, nem lépte át a Kanadával közös, több mint ezer kilométeres szárazföldi határt, a folyamatos és intenzív gazdasági cserék ellenére sem. Hasonlóképpen, a feltételezett vírus, amely 2020 március-április-májusában szinkron halálozási gócpontokat okozott (például New Yorkban, Madrid térségében, Londonban, Stockholmban és Észak-Olaszországban), nem terjedt túl ezeken a gócpontokon.

Érdekes, hogy ebben a tekintetben a több mint 100 éve ismert szezonális változások (12 hónapos időszak) az összes halálozási okban a globális északi és déli féltekén fordítottak, és nem mutatják semmilyen jelét a "terjedésnek". Ehelyett ezek a minták egy adott félgömbön a halálozás szinkronizált növekedését és csökkenését mutatják az egész félgömbön. Vajon a "terjedő" kórokozó(k)nak mindig pontosan 6 hónapba telik, hogy átérjen a másik féltekére, ahol ismét az egész féltekén szinkron halálozási változásokat okoz?

Sok epidemiológus már régen arra a következtetésre jutott, hogy a légzőszervi betegségek személyenkénti "érintkezéses" terjedése nem magyarázza és cáfolja az összes halálozási ok szezonális mintázatát. Hogy a CDC-t és társait miért nem teszik rendszeresen nevetségessé ebben a tekintetben, az meghaladja e tudós felfogóképességét.

Ehelyett a rendkívül rossz életkörülményeken kívül Sheldon Cohen professzor és szerzőtársai (USA) munkásságára kellene figyelnünk, akik megállapították, hogy két domináns tényező határozza meg, hogy a szándékosan kihívást jelentő egyetemi hallgatók megfertőződnek-e, és hogy a légúti megbetegedés súlyossága mennyire súlyos, ha megfertőződnek:

• az átélt pszichológiai stressz mértéke

• a társadalmi elszigeteltség mértéke

Az átélt pszichológiai stressznek az immunrendszerre gyakorolt negatív hatása a tudományos kutatás jelenlegi és megalapozott területe, amelyet a vakcinák érdekei kötelességtudóan figyelmen kívül hagynak, és most már tudjuk, hogy az említett hatás drámaian nagyobb az időseknél, ahol a táplálkozás (bélbiom ökológia) fontos társfaktor.

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem léteznek olyan ható tényezők, mint például a baktériumok, amelyek tüdőgyulladást okozhatnak; és azt sem, hogy az ilyen ható tényezőknek nincsenek veszélyes környezeti koncentrációi a sérülékeny egyének közelében, mint például a kórházakban és a klinikusok kezén, közismerten.

Negyedszer, mivel a következtetésünk az, hogy nincs bizonyíték arra, hogy bármilyen különösen virulens kórokozó okozta volna a túlzott halálozást, a gain-of-function kutatásról és egy elszabadult biofegyverről szóló vita irreleváns.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Védelmi Minisztérium (DoD) nem finanszírozza a funkcióbővítő és a biofegyver-kutatást (különösen külföldön), nem azt akarom mondani, hogy nincs sok amerikai szabadalom a potenciális katonai alkalmazásokkal rendelkező, genetikailag módosított mikrobiális organizmusokra, és nem azt akarom mondani, hogy korábban nem történtek hatásos szökések vagy biofegyver-vektorok és kórokozók kibocsátása. Például az USA-ban a Lyme-kórról szóló vita egy példa lehet a biofegyver kiszivárgására (lásd Kris Newby 2019-es könyvét, a Bitten: A Lyme-kór és a biológiai fegyverek titkos története").

Általában, nyilvánvaló okokból, minden olyan kórokozó, amely rendkívül virulens, nem lesz egyben rendkívül fertőző is. Több milliárd évnyi halmozott evolúciós nyomás van bármely ilyen kórokozó létezése ellen, és ez az eredmény mélyen kódolva lesz minden életformában.

Ráadásul öngyilkosság lenne bármely rezsim részéről, ha hevesen törekedne egy ilyen kórokozó létrehozására. A biofegyvereket arra szánják, hogy meghatározott célterületekre juttassák el, kivéve a tudományos-fantasztikus filmekben, ahol a rendkívül virulens és rendkívül fertőző biofegyverek immunitását megbízhatóan el lehet juttatni a saját lakosságnak és katonáknak.

Véleményem szerint, ha a COVID közel áll ahhoz, hogy biofegyver legyen, akkor az az a katonai képesség, hogy tömegesen és ismételten egyéni injekciókat adjon be, amelyek fizikai vektorai azoknak az anyagoknak, amelyeket a rezsim szelektíven be akar fecskendezni a kiválasztott népességbe, miközben a közegészségügy védelmének leple alatt a saját testünkig tartó teljes megfelelésre kényszerítjük őket.

Ez ugyanaz a rezsim, amely a demokrácia és a nők jogainak terjesztése leple alatt a teljes nemzetpusztítás és a társadalom megsemmisítése érdekében háborúkat folytat. És itt nem Kínára gondolok.

Ötödször, ismétlem, mivel a következtetésünk az, hogy nincs bizonyíték arra, hogy bármilyen különösen virulens kórokozó okozta volna a túlzott halálozást, nem volt szükség semmilyen különleges kezelési protokollra, túl a szokásos átgondolt, eseti diagnosztikán, amelyet a klinikus által választott legjobb megközelítés követ.

Ehelyett az ördögi új protokollok megölték a betegeket azokban a gócpontokban, amelyek ezeket a protokollokat alkalmazták a világjárvány első hónapjaiban.

Ezt számos államban az egyéni egészséggel ellentétes, erőltetett társadalmi kényszerintézkedések követték: félelem, pánik, paranoia, indukált pszichológiai stressz, társadalmi elszigetelődés, önviktimizáció (áldozatiság), a munka és az önkéntes tevékenység elvesztése, a társadalmi státusz elvesztése, a munkahely elvesztése, üzleti csőd, a hasznosság elvesztése, a gondozók elvesztése, a helyszínek és a mobilitás elvesztése, a véleménynyilvánítás szabadságának elnyomása stb.

Egyedül az a szakmai osztály járt jobban, amely kényelmesen, otthonról, a család közelében dolgozhatott, miközben a házhozszállításra szakosodott szolgálatok serege látta el.

Sajnos az egészségügyi intézmény nem korlátozta magát a kiszolgáltatott betegek bántalmazására és elszigetelésére a kórházakban és az ápolási intézményekben. Szisztematikusan megvonta a normális ellátást is, és megtámadta azokat az orvosokat, akik ezt megtagadták.

Gyakorlatilag az egész nyugati világban az antibiotikum-felírásokat a COVID előtti arányok körülbelül 50%-ával csökkentették és tartották alacsonyan. Ennek különösen az USA-ban lett volna pusztító hatása, ahol:

• a CDC saját statisztikái szerint, amelyek a halotti bizonyítványokon alapulnak, a COVID-hez kapcsolódó körülbelül egymillió haláleset kb. 50%-ában szerepel a bakteriális tüdőgyulladás mint társbetegség (az USA-ban hatalmas járványos bakteriális tüdőgyulladás volt, amiről senki sem beszélt);

• a déli szegény államokban történelmileg sokkal magasabb az antibiotikum-felírási arány (ez a bakteriális tüdőgyulladásra való nagyfokú fogékonyságot jelenti);

• a COVID-időszakban a többlethalálozás nagyon erősen korrelál (r = +0,86) – valójában arányos – az államonkénti szegénységgel.

Hatodszor, mivel a következtetésünk az, hogy nincs bizonyíték arra, hogy bármilyen különösen virulens kórokozó okozta volna a túlzott halálozást,

nem volt közegészségügyi ok a vakcinák kifejlesztésére és alkalmazására;

még akkor sem, ha elfogadjuk azt a bizonytalan állítást, hogy valaha is volt olyan vakcina, amely hatékony volt egy feltételezett vírusos légúti betegség ellen.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy minden vakcina eredendően veszélyes, és a fent leírt vakcina-dózisok halálozási arányának számszerűsítését, akkor el kell ismernünk, hogy

a vakcinák jelentősen hozzájárultak a többlethalálozáshoz mindenütt, ahol bevetették őket.

Következésképpen a többlethalálozást nem egy különösen virulens új kórokozó okozta.

A COVID úgynevezett válaszreakció egy masszív, többoldalú állami és iatrogén (orvosi) támadás volt a lakosság és a társadalmi támogató struktúrák ellen, amely minden téren az összes többlethalálozást okozta.

Most már természetes, hogy feltesszük a kérdést: "mi vezetett ehhez?", "ki profitált ebből?" és "mely csoportok szenvedtek tartós strukturális hátrányt?".

Véleményem szerint a COVID-támadás csak a geopolitika és a nagyméretű társadalmi-osztályi átalakulások szimbiózisában érthető meg.

Az uralom és a kizsákmányolás a mozgatórugók. Az USA-központú globális hegemónia csődje és annak machinációi gyakorlatilag mindenki számára veszélyes körülményeket teremtenek.