Nick Fuentes 2025: marginális provokátorból rettegett politikai tényező
- dombi52
- jan. 3.
- 3 perc olvasás
Eredeti cikk:
Ha a Time magazin fair lenne, „az év embere” címet Nick Fuentesnek adná, mert nála jobban senki sem szolgált rá. Ez teljesen egyértelmű. A kereszténynacionalista groyperek „fenegyereke” ugyanis gyakorlatilag tarolt az idén, egyes politikai ellenfeleit szó szerint is letarolta a pástról: vagy retorikai képességeivel szemtől szemben, vagy a szarkazmus fegyverével, ha nem mertek kiállni ellene.
2025-ben a politikai spektrum jobbszéléről valósággal berobbant a konzervativizmus főáramlatába, jórészt a Tucker Carslonnak adott bombainterjújának köszönhetően, learatva évtizedes politikai aktivizmusának gyümölcseit. Hosszú évek cenzúrázása és feketelistázása után egymás után kapott szót a legnézettebb politikai talkshaw-kban és podcastekben (Jake Shields, Candace Owens, Dinesh D’Souza, Destiny, Glenn Greenwald, Sneako, Piers Morgan, Richard Spencer, Steven Crowder, Bradley Martyn, Jack Neel, Theo Von stb.), immár megkerülhetetlen tényezővé válva, akivel befolyásos véleményvezérként a választások alkalmával is számolni kell. Olyannyira, hogy a fiatalokra, főleg a fiatal férfiakra gyakorolt hatása révén adott esetben akár eldöntheti azok végeredményét is. Még a balliberális-cionista The New York Times is azt mondja róla, hogy rossz ugyan, de „rendkívül fontos” személyiség, aki a neokon-cionista Commentary szerint „a bolygó legveszélyesebb eszméit terjeszti”.
Üstökösszerű felemelkedése valóságos pánikhullámot váltott ki a lakájmédiában, a legnagyobb lapok egymással versengve igyekeztek a földbe döngölni, nem riadva vissza a leggroteszkebb túlzásoktól sem a szerintük általa megtestesített aktuális főgonosz gyakran apokaliptikus hangvételű leleplezésében. A róla megjelentetett, karakter- és karriergyilkosnak szánt cikkek címei önmagukért beszélnek.
Nick Fuentes: Egy fehér nacionalista probléma a jobboldal számára (The New York Times),
Nick Fuentes nem csak egy újabb alt-right mumus (The New Yorker),
Nick Fuentes és a neonácizmus fősodorba kerülése (CBC, Kanada),
Nick Fuentes, Tucker Carlson és a gonosz normalizálása (ABC, Ausztrália),
Nick Fuentes terve Amerika meghódítására (WIRED),
MAGA-polgárháború: hogyan robbantotta fel az amerikai jobboldalt egy fehér nacionalista (France24),
Nick Fuentes sokkoló felemelkedésének alattomos stratégiája (VOX),
Kicsoda Nick Fuentes, és miért veszélyes az antiszemitizmusa Amerikára? (American Jewish Committee),
A háború Nick Fuentes ellen véget ért. Ő győzött (Rolling Stone),
Nick Fuentes groyperei többé már nem páriák a mainstream republikánusok között (The Intercept),
Nick Fuentes, Tucker Carlson és a jobboldal „groyper” problémája (The New York Times),
Nick Fuentes felemelkedése a MAGA-mozgalmat a „választás idejébe” helyezi (The New York Times),
MAGA-csőd: Nick Fuentes felemelkedése (The Hill),
Mi segítettünk felépíteni Nick Fuentest. Íme, hogyan tudjuk őt szétszedni (The Times of Israel),
A szélsőjobboldali provokátor Nick Fuentes MAGA-polgárháborút robbant ki (The Washington Post),
Nick Fuentes, Tucker Carlson és a konzervativizmus jövője (The Wall Street Journal),
Trump nem hajlandó megtagadni a fehérnacionalista Nick Fuentest (Mississippi Free Press),
A tűzfal Nick Fuentes ellen összeomlik, a fehér szupremácista influenszer belép a MAGA-mainstreambe (The Atlantic)
Önmagát fehér nacionalistaként és katolikusként, egy 2000 éves vérvonal örököseként pozícionálva rámutat arra, hogy ez egy konkrét és ősi örökség, szemben a konzervativizmussal, amelynek nincs valóságos tartalma
(...)
Némi jogos gyanakvást azért ébreszthet, hogy valaki az ország leginkább elítélt, cenzúrázott és kitaszított figurájából egyik napról a másikra a mainstream média „kedvencévé” válik, mert ez általában nem így működik. Persze rengeteg motiváció lehet arra, hogy platformot biztosítsanak neki. A liberálisok arra akarják használni, hogy félelemkeltő eszközként szolgáljon, és hogy gyengítsék vele a republikánus establishment hatalmi pozícióit. A republikánusok hozzá akarnak férni a követőihez, és lassan megpróbálják beolvasztani a mozgalmát. Amikor valaki ekkorára nő, hogy még a csapból is ő folyik, azt az establishment már nem tudja figyelmen kívül hagyni. Piers Morgan úgy működött, mintha egy 20 éves szoftveren lenne, és azt gondolta, hogy a régi idióta elhallgatós módszerek hatékonyak lesznek, de Fuentesszel szemben az internetnek köszönhetően csődöt mondtak. Az olyanok pedig, mint Tucker Carlson, sokkal rafináltabbak, és megpróbálják őt képletesen „kiherélni”, a radikalizmusát mérsékelni, a programját szalonképesebbé finomítani, és a hagyományos konzervativizmushoz édesgetni. Majd a jövő eldönti róla, hogy csak egy mesterségesen felfújt, efemer médiaképződmény, akinek az ellenfelei szeretnék látni, vagy egy korszakos politikai fenomén, akinek a hívei remélik, és akire a jövőjüket építik.
(...)
Mindenesetre az általa egész évben diktált rohamtempó után még az év végére is maradt benne annyi szufla, hogy zeneszámok egész sorozatát inspirálja egy Danny Finkelstein nevű „lord” holosztoriján poénkodva, aki szerinte holokauszttúlélőként piacosítja magát, és ennek köszönheti a „peer” címét is, noha a mamájából nem lett lámpaernyő, a papájából pedig szappan.
(...)
A teljes cikk itt olvasható:
