Nógrády Mihály: Elmélkedés a szláv név eredetéről

Nógrády Mihály tanulmánya

A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.

MAGYAR TÖRTÉNELEM

Nógrády Mihály

Elmélkedés a szláv név eredetéről

Őstörténelmünk egyik legnagyobb problémája a magyar népnév hiánya régi külföldi krónikákban. Torzított formában először 1150-ben jelenik meg Magyarországon, mint a Hetumoger utótagja, majd 1274-ben mint Magyari személynév lett megörökítve. Tehát a kérdés jogosan felmerül, voltak-e magyarok a Kárpát-medencében Árpád népének 896-ban történt bevonulása előtt és hogy hívták őket? Természetesen voltak, ezt a genetika bizonyítja, de Európában saját magukon kívül senki sem hívta őket magyarnak. Még ma sem. A Kárpát-medencében és körülötte lakó legtöbb népet a régi latin és görög nyelvű krónikák a mai nevükhöz hasonló formában jegyezték le, például Bulgaros (bolgárok), Ros (orosz). Azonban van egy név, ami latinul Sclavus, görögül Sklavin, melynek viselőit legtöbb mai kutató a szlávokkal hozza kapcsolatba. Tulajdonképpen a nemzetközileg elfogadott etimológiája ennek a népnévnek szláv ‘rabszolga’ jelentéssel. Ez az elnevezés eredményezte, hogy a honfoglalás előtti Kárpát-medence lakóit a történelem nem magyaroknak, hanem szlávoknak tartja. E dolgozat célja ezt az állásfoglalást újravizsgálni és a Sclavin szó scla tövének etimológiáját tisztázni. Legtöbb szótár Jakob és Wilhelm Grimm-féle etimológiára hivatkozik, ami azt igyekszik bizonyítani, hogy a német Sklave és ezek más nyelvekben létező változatai ‘rabszolga’ jelentéssel a bizánci görög Σκλαβοι[szklávi]-ból származnak, amely azonos a Szláv névvel. A “k” betű jelenléte a német Sklave-ban csak futólagosan van említve, mégpedig azon hibás feltételezéssel, hogy a szó a szláv nyelvből lett képezve, és a “c”, amit k-nak ejtünk, beillesztése az “sl” közé, római sajátosság. De hogyan lett a szklávból szláv? A Grimm-testvérek mások munkáira hivatkoznak szótárukban, akiknek egyike Gregor Krek (1840-1905) szlovén nyelvész, az ausztriai Graz város egyetemének a szláv nyelvet tanító legelső professzora. Ő az elsők között volt, aki önkényesen beleszőtte, vagy inkább belecsempészte a szláv nevet a latin és görög krónikákban lejegyzett sklavi és sklavin nevek közé.

“Bald wird die einheimische Benennung S e r b e n als Collectivname, als Name der grossen nationalem Einheit verdrängt und weicht auch der Name V e n e t e r mehr und mehr einem einheimischen Namen: S l o v ě n e n (Ϲκλαυηνοί, Ϲκλαβηνοί, Ϲκλαβινί, Ϲκλαβηсιανοί, Ϲθλαβινοί, Ϲθλαβόγενοι, Ϲθλαβηсιανοί, Ϲθλοβηνοί, Ϲθλοβενοί, Ϲκλάβοι, Αсθλάβοι, Sclaveni, Sclavini, Sclavani, Sclavi, Slavi, arab Sakālliba nach Ϲκλάβοι mit vocal. Einschub), womit aber nur der gesammte slavische der Name A n t e n (Aνται, Antes. Anti) aufkömmt, jedoch bei Schriftstellern nicht vor dem sechsten Jahrhunderte.”

(A német szövegben levő archaikus kifejezéseket nehéz értelmezni és pontosan lefordítani. Ezért közöljük az eredeti német szöveget.) A szerző fordítása: Hamarosan kialakult az egész helyi lakosságra vonatkozó Sz e r b mint egységes gyűjtőnév, ami kiszorított olyan neveket, mint V e n e t i, meg több régebben létező nevet: S l o v é n (Szklaíni, Szklavíni, Szklaviní, Szklaviszianí, Sztlaviní, Sztlavogeni, Sztlavísziani, Sztlovíni, Sztlovefí, Szklávi, Asztláví, Szklaveni, Szklavini, Szklavani, Szlávi, arab Szakaliba a Szklávi mintájára zöngés [mássalhangzóval]. Betoldás), de mivel így csak a nyugati szlávok összességét hívták, addig a keleti törzseknél az A n t név (Antai, Antes, Anti) terjedt el, de nem a hatodik század előtti íróknál.

A krónikákban lejegyzett sclavi és Ϲκλαβοι (mindkét név kiejtése ‘szklávi’) nevet Krek és társai előtt senki sem értelmezte szlávnak. A fenti német és magyar szövegben ezt a nevet félkövér betűvel jelezzük. A Szklavin név 512-ben jelent meg először, amikor a Heruli nép elvándorolt a Duna vidékéről Skandináviába.

(...)

Tovább a tanulmányhoz