Nyelvi alapon kreált finnugorságunk, avagy hová visz a szakbarbárság (Bognár Ferenc jegyzete)

E nyelvi állapotainkra rávilágító, 2017-es írásomat Fischer Károly Antal idén megjelent könyve ismét időszerűvé teszi...

A tudomány szakosodása megszülte az egyes ágak saját, specifikus nyelvezeteit. Művelői kizárólag a saját szakterületük nyelvezetét használva és értve, az egymás mellett való elbeszélés vészesen lecsökkentette a teljesítményszintet. Mivel minket nyelvi alapon tettek finnugorrá, nézzük meg a nyelvészet mai állapotait!

Jellemző módon egy mai nyelvtudós1 az Ország- és népnevek problémái a kultúraközi kommunikációban c. 2003-as tanulmányában azt állítja a népnevek kialakulása kapcsán, hogy:

– A deutsch önelnevezés mellé, a német nevet a szlávok adták nekik a szláv nemec szóból, amelynek eredeti jelentése: „néma,” – hiszen nem beszéli nyelvünket. Mi pedig e szláv névadást átvéve használjuk a német kifejezést.

Nem vagyok nyelvész csak őstörténetünk amatőr kutatója, de látom, hogy e nyelvtudós, történelmi ismeretek nélkül a saját nyelvészeti terén is téves eredményre jutott! A német népnév ugyanis az általa megadott kialakulásnál jóval korábbi! A germániai Nemetes nevű ókori népet már J. Cézár, id. Plinius és Tacitus2 is említi, legalább 600 évvel a szláv nyelvek kialakulása előtt!!

1. Ebből következően a német nevet nem adhatták a szlávok a deutsch-oknak!

2. Nyelvtudósunk ismeretei ráadásul saját nyelvtudományi területén is hiányosak! Elkerülték figyelmét a deutsch név svéd nyelvi tysk változatának ottani szótestvérei! Ugyanis a svéd nyelvben e deutsch népnevet jelentő TYSK (tysc) névnek közös gyökerű hangtani testvére a TYST szó, szintén „csendes, szótlan, néma, hallgatag“ értelemmel.3 A véletlen pedig ilyet nem produkálhat.

3. Vagyis a szlávból megismert Nemec = néma = Német jelentéskapcsolat párhuzama, adott a szlávoknál jóval korábbi germánok nyelvterületén is! Lásd: deutsch/német = tysk ≈ tyst = néma. E germán-svéd nyelvi állapot szláv eredetűsége viszont kizárható! Értelemszerűen, a jóval későbbi szlávok vehették át a deutscho-ok beszédes, (néma jelentésű) német népnevét, és a jelentés megtartásával, a szlávos alakú nemec változatot gyártották belőle.4 Tehát a svéd TYSK (deutsch/német) valamint a TYST (néma) szavak szoros hangtani rokonsága, a népnév eredeti néma jelentését igazolja, és mivel ez a korábbi germán-gyökerű nyelvhasználatból is előkerült, ezért nyilván mégis csak önelnevezésről van szó.

4. Különös módon mi magyarok szintén a szláv nemec változatát kiadó német néven emlegetjük a deutsch-germánokat. Ráadásul a magyarban is ugyan az a hangtani és értelmi rokonság van meg a német és a néma szavak között, mint a szlávban. (Magyarban a néme-t = néma-tői = ,,némafi.”)

Szögezzük le! A VI. században megjelenő szlávság nem is találkozhatott az ókori Nemetes néppel!

Ezzel szemben az I. századi Pannoniában itt élt a Iassii5 nép, melyről már 200 éve kimutatták, hogy a magyarul is érthető, ógörög IO/IA/IE = ÍJ szóról vették nevüket.6 Iassii nevük Jasszi olvasata és Íjász értelme, őket Jász népünk egy ókori elődhullámának mutatja! Itt a teutoburgi Deutsch/Teuton-okkal való szomszédságuk folytán, ókori ,,magyari” népként értesülhettek a ,,németek némaságáról,” ami fényt derít az átvétel irányára is! Mert értelemszerűen a jász-hun-avar-magyar folytonosság adott lehetősége mentén, a magyar nyelvi használatból vehették át a környező szlávok is.

De miért nincs mindezen lehetőségekkel tisztában ezzel egy főiskolai tanszékvezető nyelvész?

(2017)

---

Lábjegyzet

1 Osváth Gábor, (BGK Külker. Főisk. Kar, Keleti Nyelvek Tanszéke, tanszékvezető főiskolai docens) a tanulmány 1. old..

2 Elég felütni a Petz-féle Ókori Lexikon (1904) Nemetes címszavát.

3 SC ≈ ST, mivel egy időben S ill. SZ olvasata volt mindkettőnek. A svéd szavak néma és német jelentéskapcsolatára Horvát István történettudós már 200 éve felhívta a figyelmet.

4 Az Isten képére c. tanulmányomban nagyszámú példával statisztikailag igazolom, hogy eredetileg a népek isteneinek nevéről származnak a népnevek, valamint a kultikus fogalmak is mind, az adott nyelven belül szóbokor jellegű tömörülést alkotva.

5 Id. Plinius szól róluk, és Ptolemaios említi az Eszék/Mursa közeli Teutoburgium városát.

6 Az ó-görög io, iá, ió, iós szavak mind íj jelentésűek, amit Horvát István a szótári jelentések mellett, Homeros, Hesiodos, Apollonius Rhodius, Theocritus verseiből idézve is hoz.. (Horvát István, Értekezés, A Jászokról, mint Toxotákról, Iónokról, Pannonokról, Pelasgusokról, Paeonokról, Pest, 1830. 24. §