Pepe Escobar: Hogyan győzték le a Nyugatot? (Emmanuel Todd történész új könyvéről)
Eredeti cikk:
Pepe Escobar: How the West Was Defeated, 09:35 GMT 18.01.2024 (Updated: 12:50 GMT 18.01.2024)
Emmanuel Todd, történész, demográfus, antropológus, szociológus és politikai elemző egy kihalófélben lévő faj tagja: a régi francia intelligencia kevés megmaradt képviselőjének egyike – olyanok örököse, mint Braudel, Sartre, Deleuze és Foucault, akik a hidegháború fiatal generációit kápráztatták el nyugatról keletre.
Legújabb könyvével, a La Défaite de L'Occident ("A Nyugat veresége") cíművel kapcsolatban az az aprócska csoda, hogy a múlt héten jelent meg Franciaországban, közvetlenül a NATO területén: egy független gondolkodó által írt, tényeken és ellenőrzött adatokon alapuló könyv kézigránátja, amely felrobbantja a Putyin "cár" "agressziója" köré emelt egész oroszgyűlölet-építményt.
A szigorúan oligarchák által ellenőrzött franciaországi vállalati média legalábbis egyes szektorai ezúttal egyszerűen nem tudták figyelmen kívül hagyni Toddot, több okból sem. Leginkább azért, mert
ő volt az első nyugati értelmiségi, aki már 1976-ban La Chute Finale című könyvében, a szovjet csecsemőhalandósági mutatókon alapuló kutatásával megjósolta a Szovjetunió bukását.
Egy másik fontos ok a 2002-es Apres L'Empire című könyve volt, amely egyfajta előzetest adott a Birodalom hanyatlásáról és bukásáról, és amely néhány hónappal az iraki sokk és félelem előtt jelent meg.
Most Todd az általa utolsó könyveként meghatározott könyvében ("bezártam a kört") megengedi magának, hogy a végsőkig elmenjen, és aprólékosan bemutassa nemcsak az USA, hanem az egész Nyugat vereségét – kutatásainak középpontjában az ukrajnai háború és annak körülményei állnak.
Tekintettel a mérgező NATO-környezetre, ahol a ruszofóbia és a cancel-kultúra uralkodik, és minden eltérés büntetendő, Todd nagyon óvatos volt, hogy a jelenlegi folyamatot ne úgy állítsa be, mint egy ukrajnai orosz győzelmet (bár ez mindenben benne van, amit leír, a társadalmi béke számos mutatójától kezdve a "Putyin-rendszer" általános stabilitásáig, amely "Oroszország történelmének terméke, és nem egy ember műve").
Inkább azokra a fő okokra összpontosít, amelyek a Nyugat bukásához vezettek. Ezek között: a nemzetállam vége; a dezindusztrializáció (ami megmagyarázza a NATO hiányát az Ukrajna számára történő fegyvergyártásban); a Nyugat vallási mátrixának, a protestantizmusnak a "nulladik foka"; a halálozási arányok meredek emelkedése az USA-ban (sokkal magasabb, mint Oroszországban), az öngyilkosságokkal és a gyilkosságokkal együtt; és a birodalmi nihilizmus felsőbbrendűsége, amelyet az Örökké háborúk megszállottsága fejez ki.
A protestantizmus összeomlása
Todd módszeresen elemzi egymás után Oroszországot, Ukrajnát, Kelet-Európát, Németországot, Nagy-Britanniát, Skandináviát és végül a Birodalmat. Koncentráljunk arra, ami figyelemre méltó megközelítésének 12 legnagyobb slágere lenne.
1. A különleges katonai művelet (SMO) 2022. februári kezdetén Oroszország és Fehéroroszország együttes GDP-je mindössze 3,3%-a volt a Nyugat (ebben az esetben a NATO-szféra plusz Japán és Dél-Korea) együttes GDP-jének. Todd csodálkozik, hogy ez a 3,3%, amely több fegyvert képes előállítani, mint az egész nyugati kolosszus, nemcsak a háborút nyeri meg, hanem a "neoliberális politikai gazdaság" uralkodó elképzeléseit (GDP-arányok) is rommá zúzza.
2. A Nyugat "ideológiai magánya" és "ideológiai nárcizmusa" – képtelen megérteni például azt, hogy "az egész muszlim világ, úgy tűnik, Oroszországot inkább partnernek, mint ellenfélnek tekinti".
3. Todd elveti a "weberi államok" fogalmát – felidézve a Putyin és az amerikai reálpolitikus John Mearsheimer közötti finom összeegyeztethetőséget. Mivel olyan környezetben kénytelenek túlélni, ahol csak a hatalmi viszonyok számítanak, az államok ma már "hobbesi ügynökökként" viselkednek. És ezzel el is érkeztünk a nemzetállam orosz felfogásához, amelynek középpontjában a "szuverenitás" áll: egy állam azon képessége, hogy önállóan határozza meg bel- és külpolitikáját, mindenféle külföldi beavatkozás nélkül.
4. A WASP-kultúra lépésről lépésre történő térfoglalása, amely "az 1960-as évek óta" "egy központjától és projektjétől megfosztott birodalomhoz vezetett, egy lényegében katonai szervezethez, amelyet egy (antropológiai értelemben vett) kultúra nélküli csoport irányít". Ez Todd meghatározása az amerikai neokonokról.
5. Az USA mint "posztbirodalmi" létező: csak egy katonai gépezet burka, amelyet kiüresített egy hírszerzés által vezérelt kultúra, ami "hangsúlyos katonai terjeszkedéshez vezet az ipari bázis masszív zsugorodásának szakaszában". Ahogy Todd hangsúlyozza, "a modern háború ipar nélkül képtelenség".
6. A demográfiai csapda: Todd bemutatja, hogy a washingtoni stratégák "elfelejtették, hogy egy olyan állam, amelynek lakossága magas oktatási és technológiai színvonalat élvez, még ha csökken is, nem veszíti el katonai erejét". Pontosan ez Oroszország esete a Putyin-évek alatt.
7. Itt érünk el Todd érvelésének lényegéhez: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című, alig több mint száz éve, 1904/1905-ben megjelent, Max Weber utáni újraértelmezéséhez: "Ha a protestantizmus volt a Nyugat felemelkedésének mátrixa, akkor ma ennek a halála a szétesés és a vereség oka".
Todd világosan meghatározza, hogy az 1688-as angol "dicsőséges forradalom", az 1776-os amerikai függetlenségi nyilatkozat és az 1789-es francia forradalom voltak a liberális Nyugat igazi pillérei. Következésképpen a kibővített "Nyugat" történelmileg nem "liberális", mert az "olasz fasizmust, a német nácizmust és a japán militarizmust" is ez tervezte.
Dióhéjban Todd bemutatja, hogy a protestantizmus hogyan kényszerítette ki az általa ellenőrzött népességre az egyetemes írástudást, "mert minden hívőnek közvetlenül hozzá kell férnie a Szentíráshoz. Az írástudó népesség képes a gazdasági és technológiai fejlődésre. A protestáns vallás véletlenül modellezett egy felsőbbrendű, hatékony munkaerőt". És ebben az értelemben Németország "a nyugati fejlődés középpontjában állt", még akkor is, ha az ipari forradalom Angliában zajlott.
Todd kulcsfontosságú megfogalmazása vitathatatlan: "A Nyugat felemelkedésének döntő tényezője a protestantizmusnak az ábécéhez való ragaszkodása volt".
Ráadásul a protestantizmus, hangsúlyozza Todd, kétszeresen is a Nyugat történelmének középpontjában áll: az oktatási és gazdasági lendületen keresztül – a kárhozattól való félelem és az Isten által kiválasztottnak érzés szükségessége munkamorált és erős, kollektív erkölcsöt szül –, valamint azon az elképzelésen keresztül, hogy az emberek egyenlőtlenek (emlékezzünk a Fehér ember terheire).
A protestantizmus összeomlása nem tehetett mást, mint hogy a tömeges kapzsiság javára lerombolja a munkaetikát: ez a neoliberalizmus.
A transzneműség és a hamisítvány kultusza
8. Todd éles kritikája 1968 szelleméről egy egész új könyvet érdemelne. Utal "a hatvanas évek egyik nagy illúziójára – az angol-amerikai szexuális forradalom és a franciaországi 68-as május között"; "arra a hitre, hogy az egyén nagyobb lesz, ha megszabadul a kollektívától". Ez elkerülhetetlen bukáshoz vezetett:
"Most, hogy tömegesen megszabadultunk a metafizikai hiedelmektől, az alapító és származtatott, kommunista, szocialista vagy nacionalista hiedelmektől, az üresség tapasztalatát éljük meg". És így lettünk "majmoló törpék sokasága, akik nem mernek önállóan gondolkodni – de képesnek mutatkoznak ugyanolyan intoleranciára, mint az ókor hívői".
9. Todd rövid elemzése a transzneműség mélyebb értelméről teljesen szétzúzza a Woke egyházát – New Yorktól az EU szférájáig –, és sorozatos dührohamokat fog kiváltani. Megmutatja, hogy
a transzneműség "ennek a nihilizmusnak az egyik zászlaja, amely most meghatározza a Nyugatot, ennek a törekvésnek a megsemmisítésére, nemcsak a dolgok és az emberek, hanem a valóság elpusztítására".
És még egy elemzői bónusz:
"A transznemű ideológia azt mondja, hogy egy férfi válhat nővé, és egy nő válhat férfivá. Ez egy hamis megerősítés, és ebben az értelemben közel áll a nyugati nihilizmus elméleti szívéhez".
A dolog még rosszabb lesz, ha a geopolitikai következményekről van szó. Todd játékos mentális és társadalmi összefüggést állít fel a hamis kultusza és a Hegemonnak a nemzetközi kapcsolatokban tanúsított ingatag viselkedése között. Példa: az Obama alatt megkötött iráni nukleáris kedvesből Trump alatt keményvonalas szankciórendszerré válik. Todd:
"Az amerikai külpolitika a maga módján nemileg képlékeny".
10. Európa "asszisztált öngyilkossága". Todd emlékeztet arra, hogy Európa a kezdetekben a francia-német páros volt. Aztán a 2007/2008-as pénzügyi válság után ez "patriarchális házassággá változott, Németországgal mint domináns házastárssal, aki már nem hallgat a társára". Az EU felhagyott az európai érdekek védelmének minden látszatával – elzárkózott az energiától és a kereskedelemtől a partner Oroszországgal, és szankciókkal sújtotta magát.
Todd helyesen azonosítja, hogy a Párizs-Berlin tengelyt felváltotta a London-Varsó-Kijev tengely: ez volt "Európa mint önálló geopolitikai szereplő vége". És ez mindössze 20 évvel azután történt, hogy Franciaország-Németország közösen ellenezte a neokonok iraki háborúját.
11. Todd helyesen határozza meg a NATO-t, amikor "tudatalattijukba" merül: "Megjegyezzük, hogy katonai, ideológiai és pszichológiai mechanizmusa
nem azért létezik, hogy megvédje Nyugat-Európát, hanem hogy irányítsa azt".
12. Több oroszországi, kínai, iráni és európai független elemzővel együtt Todd biztos abban, hogy az USA-nak az a 1990-es évek óta tartó rögeszméje, hogy Németországot elvágja Oroszországtól, kudarchoz vezet: "Előbb vagy utóbb együtt fognak működni, mivel gazdasági specializációik egymást kiegészítőnek határozzák meg őket".
Az ukrajnai vereség megnyitja az utat, mivel egy "gravitációs erő" kölcsönösen elcsábítja Németországot és Oroszországot.
Ezt megelőzően, és gyakorlatilag minden nyugati "elemzővel" ellentétben a NATO főáramú szférájában,
Todd megérti, hogy Moszkva az egész NATO ellen fog győzni, nem csak Ukrajna ellen,
kihasználva a Putyin által 2022 elején azonosított lehetőség ablakát. Todd egy 5 éves ablakra fogad, azaz 2027-re teszi a végjátékot. Tanulságos összehasonlítani a védelmi miniszter, Sojgu tavalyi nyilatkozatával: az SMO [Különleges Hadművelet] 2025-re véget ér.
Bármi legyen is a határidő, mindebben benne van a teljes orosz győzelem – a győztes diktál minden feltételt. Nincs tárgyalás, nincs tűzszünet, nincs befagyasztott konfliktus
– ahogy a Hegemon most kétségbeesetten pörög.
Davos bemutatja A Nyugat diadalát
Todd bőséges érdeme, ami a könyvben oly nyilvánvaló, hogy a történelem és az antropológia segítségével a nyugati társadalom hamis tudatát a díványra viszi. És így, összpontosítva például az európai családszerkezetek nagyon is sajátos tanulmányozására,
sikerül olyan módon megmagyaráznia a valóságot, amely teljesen elkerüli a turbo-neoliberalizmus alatt vergődő, agymosott kollektív nyugati tömegeket.
Magától értetődik, hogy Todd valóságalapú könyve nem lesz sláger a davosi elit körében. Ami ezen a héten Davosban történt, rendkívül tanulságos volt. Minden a nyilvánosság elé került. A szokásos gyanúsítottak – a mérgező EU-Medúza von der Leyen; a NATO-háborút szító Stoltenberg; a BlackRock, a JP Morgan és a különféle nagymenők, akik Kijevben kezet ráznak az izzadságszagú, melegítős játékukkal – a "Nyugat diadalának" üzenetét, megbonthatatlan egységét sugározzák:
"A háború béke. Ukrajna nem (kövér betűvel írtam) veszít, és Oroszország nem nyer. Ha nem értesz velünk egyet – bármiben is – cenzúráznak 'gyűlöletbeszéd' címén. Mi az Új Világrendet akarjuk – bármit is gondoljatok ti, alantas parasztok – és most akarjuk. És ha minden kudarcot vall, egy előre gyártott X-betegség jön, hogy elkapjon titeket."
